jól figyeljetek magyarok az országunk felé tartó látható migránsok tömegét felváltották a láthatatlanok tehát tanuljatok belőle

Markósan A vírustól nem ijedek meg, láttam én ilyet valaha, mikor még más vírusban égett ez a trianoni haza,

1. Sz. 1919, Kaplony-megh. 2000, Nagykároly – költő, műfordító. 1939-ben tűnik fel verseivel, Kolozsváron szerzett magyar-francia szakos tanári oklevelet. 1946-tól nyugalomba vonulásáig a nagykárolyi iskola magyar tanára. Halkszavú, ritkán megszólaló költő, aki úgy határozza meg életformáját, mint aki a „szépség rezervátumában” él. Költői fejlődésében a bukolikától eljut a gondolati költészet birodalmába is. Főbb kötetei: Tavaszi […]

tűzes csók két világ összeütközik

Tamásgáborosan Gyere velem a Koronára, vírust látni, erdélyi tájat, mondjuk együtt, gyere, mondjuk, búúúú,

Pegazus / Pegas A képzeletszülte Lény megtorpan hófehéren, A kőből szikra pattan, ha megfeszül erős lába, Szügyét feszítve, mit ember se isten se fogott hámba, Kemény és titokzatos vágtába kezd az égen.

Ártalmatlan a gondolat Hogy egyszer távozom Öröm és bánat elrepül Mindentől szabadon.

Csillagokat szórok gyerekkorom emlékeire, S a szobám sarkában felejtett tangóharmonikám Kezdi összerakni a dallamokat, s képeire Feszült akkordok színeket kevernek, s a logikám.

Esős időben szoktam rád gondolni Akkor nagyon magamban vagyok Nézem az eső lengő függönyét.

Az arcok, a szépek, a csúfak Az olyanok, melyek bárkié lehetnének Engednek az időnek: Ha szél, ha nap ereje szánt át rajtuk Mind elmélyülnek.

Ugronzsolnásan Ez a kis koronavírus olyan, mint egy királynői kösöntyű, fasantyú, amilyeneket az otthoni múzeumomban is őrizgetek, hiszen édesapám Ugron de genere Hétvezér volt, tele a szekrényeink az ilyesmivel. Nem félni kell tehát tőle, mármint a vírustól, hanem büszke lenni rá, keccsel viselni, csinosan, célratörő bájjal. És nincs mit szégyellni sem, igazán: nem más, mint […]

A Bulevárdon hosszan megül a csend, a fejedelem és a torzó betontalapzat között elfut a történelem,

Halász sehol halász sehol a befagyott tavon – csak a róka

összekulcsolódnak a gömbök kristályszemölcsei valaki tobzoskát evett kinéztem a tér üres volt nem láttam koronavírust

A képet tilos magyarázni Fehér az asztal, sötét a háttér Apa messze, csak őt kell várni Hazatér ő is, amikor ráér

Március 15. Hirtelen megdermed a zászló A vászon szoborrá merevül A vulkánként dübörgő napsütésben Megfakul a szín és menekül Míg március is elhamvadhat szépen.

Nem olvasott rejtély könyv az éjjeliszekrényen feküdt megoldatlanul

az első buszvezető egy inuit nő volt, kinek fehér jegesmedve bundája úgy ragyogott a szürke, sivár tájban, hol szemét szegélyezte az utat, mint tisztalelkű kisgyermekek fogai.

mintha axióma lenne ünnepe a fának a tény hogy létezik

Népdalosan Ne haragudj, Iluskám, itthon tart a víruskám. Aranyosan Szép korona, hajh!, te szerteszét-ágazó, te sok dús bacilust egyenként-tárazó, Szalontán ha lennék, könnyebb lenne nékem, beh nyomasztja szívem budapestiségem.

Szülőfalum A falu arra is jó, hogy rozsdás vasszegbe lépj, keresztbe kapaszkodj, csipeszkedj, mondják errefelé. Retrospektív Szamárlétrán emelkedünk az égbe, fehér hajunk havazik az egészre.

asperger cukor a pergelt cukor asperger bácsi a cukros bácsi

Ilyen drágakövek. A reggeli harmat ragyog, mint a gyémánt. Isten arany könnyei a mennyből.

Egyszer majd írok mindenről: a tárgyakról, melyeket levetettem magamról, az elhagyott sírokról, a zsírról, amit hiába vakarok a lelkemről.

Greta Thunberg, mondd meg dühösen, duzzogó hangon, korholón: hová lett innen, s túl a börtönön a mindent megóvó(,) fehér karácson’?