Díjkiosztó előtt Holnap majd — milyen jó — orvosságot osztok, heti gyógyszerdózist: megannyi kis oszlop. Holnap majd — milyen jó — biciklizni mennek fittebb kortársaim. Csak örvendek ennek.

Szerencsém Csillogva Biccent A porból Tíz cent.

Én vagyok, amit beszélek? Én vagyok, amit érzek? Vagyok mi vagyok? Ki vagyok én?

az átvilágított csak ült szótlanul ő az átvilágított még galuska se valami bevillan sétálás közben pár percig boldog voltam eszembe villant Budapest, 2020. II. 25.

Kapukilincsig érő, hatalmas bunda-hó, egy csapat lökdösődő gyerkőc a faluvégi dombon.

Azt hittem, az aggság barna, s fekete folt jobbra-balra, de az öregség színözön, úgy, hogy a színhez nincs közöm. Budapest, 2020. II. 24. * A szerkesztőség utóirata avagy a szökőnap örömeiből. – Nemrég kaptuk a hírt, hogy szerzőnk Órajáték Bronzapával című verseskötetéért az Artisjus  költészeti díjában részesült. A díjátadásra március 2-án kerül sor Budapesten. Gratulálunk, […]

A versben minden megtörténhet, képzet és valóság helyet cserélhet,

Annyiszor játszottam a boldogot, most végre boldog lehetnék nyugtalanul figyelem magamat, vajon mi hiányzik még,

Csak égj… /гори, звезда моя, не падай Csak égj, ne hullj le, csillagom, még hideg sugárod küldd felém, hisz majd, ha sírom rácsa villan, szívemben nem lesz már remény.

Muhit nem tudok kiheverni, fáj a lánc helye lábamon, ismerem a kiszolgáltatottak tehetetlen kínját,

Csukás István halálára Hegy-völgyek kajla vándora, kalmár idők vén koboldja? Voltam

Költözöm. Nekem már semmmire sem kell a nagy ház, s ami maradt,

úgy tűnök el végül szenvtelen, mindenből egy kevéssel terhesen elhagyott öregek arcával fűbe veszett utak porával mint ahogy térdeplő keresztek hordozzák

Albert-Lőrincz Mártonnak, Londonba Jó olykor nagyok között lenni, mert válaszok nélkül is tanulsz. Mit keresett a fedélzeten Nelson?

Esti ima / Prière du soir Eltelt ez a nap is, én Uram-Istenem, Minden jótettem ma Neked köszönhetem, És kérve kérlek, ha rossz, ha silány volt a tett, Te bocsásd meg állandó hitetlenségemet…

– Kajánul megszagoltatják veled… – Egy csonka ág lehetne mérleged. Egy fél mondatba tömték mindened.

neutronbomba megmarad mint az etruszk ez a füzet ha a finnyás bomba szétszalad puhába emlősbe hasít és meghagyja papírjaimat

Jég és fagy Nem tudom a hidegtől megkülönböztetni, hogy mi a jég és a fagy. Mindenesetre: a sok változat közül az egyik te vagy.

Nyugodj békében, Csukás István, Istenke most térdére vesz téged is szépen, megmutatja neked az örökkévalóságot, remélem, tetszik, mondja, tán nem sikerült úgy, mint a Pom Pom vagy a Sün Balázs,

Titkos megfigyelők szerint a fák is buzgón kommunikálnak egymás közt, méghozzá szervezetten és rendszer szerint. Szakértők állítják, egy német erdész, bizonyos Peter Wohlleben  sikerkönyvet is írt a tárgyban (A fák titkos élete, 2016), miszerint a fák, a többé-kevésbé összefüggő erdőségek kiterjedt véd- és dacszövetségben élnek, amivel túltesznek akár az emberi klikkszellemen is!

szent izidor lelke 1-es és 0 ÉS-kapu VAGY-kapu

Véletlenül nyár kezdete van. Véletlenül napfény. Véletlenül záporok. Gyors záporok. Véletlenül egy sírhellyel ajándékozott meg a föld. Öcsémé az, a zsámbéki temetőben.

Míg alszol menták ébredeznek A csöndben rózsaszín szirom Remeg harmatban énekekben Míg alszol felhők lélegeznek Hogy meddig alszol nem tudom.

sírfelirat / epitaf éppen most tértél vissza a mennyországból a mulandó jó miatt korhadó legelőkről fentről teológiai trópusok esője permetez messze maradt tőled a halott dolgok szíve

távoli szerelem az eső hangja visszhangzik az üres szobámban