Ritkás eső permetez rám szerre. Hunynak józan igéi a fénynek. Vége. Esély sincs, hogy kiheverje ezt már. S kábulnak sárgult erények.

1968 decembere illemtanórán a díszteremben karácsony táján estefelé

egyeseknek a lélegzet lélekzet, költői szóval mint ki lelkéhez emelne és lelkét fújná beléd, ha tudna

1. Sz. 1923 Nagyszalontán, a Cserepes-pusztán, a Fráter-család birtokán (lásd Fráter Erzsébet, Madách felesége.) Nagyszalontán halt meg 2006-ban. Volt kifutófiú, szabóinas, kubikos, katona. Franciaországba kerül mint hadifogoly, onnan Erdélyt választva jön haza. Rendkívüli műveltsége ellenére végezte a postai kihordói, majd alkatrészgyári munkát. Összegyűjtött verseit Túrkevén adták ki 1992-ben. Utolsó (saját bevallása szerint: ötödik) kötete (Megtisztult […]

A kék és lila írisz titka, Levelei, a smaragd lándzsák Bársony kelyhük világra tárják Tövükben reszketőn a ritka Nefelejcsek, a halvány árvák.

magány menta illata ásít rá a hajnalra szuszog a száraz kenyérre

Erotikus groteszk Kicsi volt a csibe szája, Ezért nem lett csürhe szajha. Vadász groteszk Kacsa fán csüng, mintha körte, Flinta villan csőre töltve.

tévedéseim nyakadba ejtem vakságommal téged verlek hiányodat megfaragva csalódásaimmal kiraklak

Gyermekkoromban a telezsurnált néztük, illetve láttuk, és abból kiviláglott, hogy a Nyugattal szemben, ahol különféle fertők terjednek,

Mire földre ér, beérik bája. Most azúr ég és barna föld között az arany nap fénye még átjárja. Talmi lebegés a törvény fölött.

minden múltszázadi vele kapcsolatban a bordázott szürke szvettere cakkenes széle jut eszembe

koncert vidéken frissen festett fehér falba kis négyszöget vág az ablak

kikezdtem néhány nyelvtanhibát nem álltak le velem beszélni elkotródtak memóriámból mintha nem történt volna semmi

1. Van egy barátom, a köztudatban béka, kedvenc időtöltése az esti séta, ahányszor összefutottunk, kedves szót, bókot váltottunk. Jaj, elmúlt a nyár, és úgy hiányzik néha!

– Nagy bajban vagyok…– e szavakkal fogadott édesapám, aki sosem érezte bajban magát:

Okos, találó idézeteket, gondolatokat csipegetni nagy elődök írásaiból – nem utolsó dolog. Olyan, mintha kincseket találnánk a földben, elásva. Juhász Gyula költő volt, de nem csak versben nyilatkozott meg. Újságírói munkája nyomán sok érvényes megfigyelést, elemzést, kritikát vetett papírra. Nevéhez fűződik a Szakállszárító mint irodalmi műfaj meghonosítása: ugyanezzel a címmel 1925 májusától 1929 januárjáig rovatot […]

A Szent-György utcából, hogy a Bulevárdra feljuss, a Rákóczi-lépcsőn vezet az út. A lépcső alján Petri üzlete, az üzlet udvarán hajdan díszhaltenyészet csábított.

rádió mellé ül recsegteti távoli hangon furcsa módon szidnak valamit

Ólomégen szárnyas félelem A hallgatás kőkockája zárva Érzelem, könny, kérdés, értelem Belefúl a szurokszín világba

fehér galamb / columba albă ím ebben a serlegben sűrítve ott találod a közjó princípiumait ma mind elmegyünk a haszontalan dolgok szívének ünnepére utunk boróka-bokrok közt vezet és a gazella patái nyomán teljesen megőszült lombok alatt

Mint magányos lovas jő az este. Harmatmegeste úton ballagok, bánat érint engemet is. A restje! Nem segít már a szertelen galopp.

lenni még egyszer tizenkét éves

Minden folyóvíz nagy tavakba vágyik, minden talmi zúzmara sárba kerül. Csak a beteg ember hanyatlik ágynak, a lélek belőle szinte menekül.

“Olyan csönd van így nélküled, hogy szinte hallani, amit még utoljára akartál mondani.” (Váci Mihály) te vagy a Csend

Nem hígítja fel törődöttségemet a minduntalan fel-felbukkanó múlt; az emlékezés évada elavult, s a sok emlékkép maga alá temet.