mikor rácsodálkozol arra mi tulajdonképpen mindig ott volt csupa közhely jut eszedbe máshonnan nézed s már magad mellé ülsz itt van, mi akkor ott

a velencei farsang merev arany arcai vonulnak kísértetiesen rád-rád néznek figurázva s nincs kedved ál-riadozni

Az értelmes elmúlás tagadja a vágyat. Azon a kora estén, a Somostető lábánál, a Trébely alatt, ismerős fák lombja közt kerestem távoli időkből szerelmem asszonyát.

Uram, e tél nem volt akármilyen. A Föld eresztékei meglazultak, remények, hitek szakadékba hulltak… odavesztek, ki tudja, mennyien.

diavetítés nincs még semmi mozgó kép még áll a világ

Február 12-én 18 órakor a marosszentgyörgyi római katolikus plébánia tanácstermében bemutatják Székely Ferenc A sas visszatér című legújabb interjúkötetét, amelyben a szerző Baricz Lajost, Beder Tibort, Böjte Lídiát, Ferencz Imrét, Fülöp Kálmánt, Garda Dezsőt, Koszta Gabriellát, Kozma Máriát, Molnos Ferencet és Sz. Kovács Gézát szólaltatja meg. A Tegye szerdára! – című, irodalmi anekdotákat és humoros […]

azt hiszem annyira hozzászoktam az apu anyu élethíváshoz ennek a kis szöszi embernek a minket életre hívásához hogy hinni kezdtem az örök életbe s bár az agyoncigarettázott tüdőm figyelmeztet néha hogy dehogy is lesz ez így én mindenképpen félni kezdtem a halált újra nem dehogy is az önféltés vagy valami divine intervention tartósító formájában hanem […]

Vándor voltam én. Kopott s jó szóra éhes. Holott csak dalt dúdoltam. Szidott      semmiség e rím.

A szélmalmok türelmével várod az idő(k) színeváltozását. Körben szétdobált gyöngyök, érdekek pálfordulásának ártatlan áldozatai.

sohasem tetszett a bizonyosság a talán sejtelmesen rostokolt meleg selyemmel borított testemen éjszaka is amikor hideg volt

ÍGY FOGADNÁM MÚZSÁMAT Ha testközelbe jut Üdvözöllek a meg nem írt versek honában. Nézz körül, és érezd jól magad. Kívánhatsz bármit itt, csak azt nem, hogy átrendezhesd gondolataimat.

Ozymandiás  (A Nagy Ramszesz) Régmúlt országból vándor érkezett, tőle hallottam e történetet:   „Két nagy kőláb a sivatagban áll, törzs sehol, homokba süllyedt az áll, az arc komor, gúnyos tekintete irgalmatlan gőggel telis-tele…

Távolbalátásom tíz százalékkal csökkent. Ez tény.

[1926. X. 18.-2019. II. 6.] krémszínű selymek csúszdáján siklik egy fülbevalóval aranybillikommal drágakövekkel vetített rácsok négyzethálóin

Ki is nekem ős Kaján? Ady Endre: Az ős Kaján Bíbor-palástban jött Keletről A rímek ősi hajnalán. Jött boros kedvvel, paripásan, Zeneszerszámmal, dalosan És mellém ült le ős Kaján.

Amíg minket igazolnak a mindennapok történései, nem félünk,

Cs. P. képe alá olyan meleg ez a hideg táj az égen felhők alá bújt a hold a föld felett a kékes alkonyatban

Édesanyám 93-ik születésnapjára Édesanyám hajából hamar eltűnt a nyár, mint az Északi-sark erdeje, olyanná vált; egymás után, mögött,

Hepehupás, vén Szilágyban Hét szilvafa árnyékában várnék várnék ezer évet míg Idő jön a csodákra fiam örökre elaludt hepehupás vén Szilágyban

„Ahány szóra váró gyermek: a jövőnek annyi lámpása a meglódult időben.” (Sütő András) Most minden hang felém üget. Most minden átok elhagyott. Dobhártyáim – nagy üstdobok erősítik a hangokat.

Azzal a lendülettel kaszáljátok le a költőt is, forgassátok vasvillával a tűző napon,

anyám az OZból olvasva altatott el szétfoszló vastag

Székely-Benczédi Endre új verseskönyvébe: Begyűjteném szavaidat Még meleg, s hozzánk még csak virtuálisan jutott el – olvasni, élvezni, idézni tudjuk, de tapintani nem, az még várat magára, de A marosvásárhelyi Juventus kiadótól kapott mutatvány alapján szerkesztő már bátran rámutathat néhány neki tetsző darabra, hátha e figyelem majd olvasót is terem menet közben… (CsG)

senki sem tudta hogy győztesen vagy vesztesen tértek-e vissza hogy rongyosult testükön sebek vagy érdemrendek csüngtek

Egy vers születése Diósy Menyhért, Léda férjének unokatestvére (az utóbbi években, haláláig a kolozsvári Akadémiai-fiók tisztviselője volt) az első világháború négy éve alatt Csucsán élt mint helyben mozgósított, s naponta többször volt együtt a költővel, dolgait intézte, helyette felutazott Budapestre, ő mondotta: – Nagyon szerette Grieget, ha fáradt volt, felmentünk a kastély egyik kis emeleti […]