higgyedmindjárt egybena következő idő/pillanatbanháború után menten az érmék énekét megkaptukés himlőrózsákat szedtünkjárványunk sík síkjainsebeinket vakargatvamosdatlan ujjal isakár

Van egy táj,csupa báj,ott még a szamár se szamár.Ha probléma adódik,senki se vajúdik,bár szenved mindenki,de pusztán szóban(ez nagy divat ottan).

messzire lát ki nagyra látlegmesszebb a gyermekfölötte még minden magas – az ég, az ágszemmagasságban csak az ölemha pedig lehajola világnak ő magasodik fölébe 2020-06-17 Forrás: szerző FB-oldala

Și astăzi, ca-n atâtea seri / Míg a pincék a mélyüket Și astăzi, ca-n atâtea seriCând pivnița-i adâncă,Tăria vinului de ieriNe urmărește încă. Fordította: Demény Péter *

Tündérkertünkben, hol békét tanula föld is, kószáltam, más alakbanmindig. De rejtve, láthatatlanul,bár elmentem, mégis itt maradtam.

hallgasshallgasshallottam éjszaka az utcárólszüleim közt felriadvaelhallgassmert lepisállak Budapest, 2022. VI. 22.…

Szénakazal állemlékeim mezején.Fűzfakaró szúrja át.A szénát a szél elhordja,s a karó – gyökeret fogvas lombot hajtvaa dicsői dombokonlángoló nyarakba’ –ráteríti cserzett nyakú,csontos nagyapámragyermekkori delekszalonnázó árnyékát… 2022. 04. 12.

Jönnek a színészek, a mély, dohányos hangok,a szavak építőmesterei,deszka alapra emelneksokezer fura díszletet.Mennyek jönnek és poklok,hol lángra lobban, hol megfagya túlvilág ördögi telke.

min csámcsogna a világmert azt teszi, hangosanha nem azon, ami nem sikerülnem úgy, nem akkorörülni nem tudcsak időlegesen s kár-örülve

Nincsen nehezebb, nincsen nehezebb,vágyni mosolyod, vágyni kezedet. Vágyni tovatűnt tested melegét,mert már sohasem, mert még nem elég.

Lementem a folyóhoz, mert hallottam,hogy sustorog, karcol, csörömpöl, zajlik.Közelről néztem a táblákat,ahogy vitte a víz a vizet,és ráadásul a jég hátán is az volt,pára alakzatban borult fölé,loncsosan, mint egy testes, bundás őszi állat.

Novemberi áldott óvatosság! mentálhigiénés gyakorlatokat végzekelvetemült felnőttként kitárulkozomÉs íme hogyan élhető túl a tél:számba veszed emlékeid és gyapjúharisnyáidarccal a fal felé alszol hogy a halál meghátráljon előttedés nappal a központi kirakatokban fültépő trillákat adsz ki

Új életet kellene kezdenem a fejemben,a szerelem persze maradjon,a szeretet is, már amennyi van még,szakadjak el mindentől,ami visszahúz, közösség, hagyomány,szülőföld, egyéb súlyos ilyenek –egymásra rakom a sok furcsa rést,úgy építem fel az új életem. Forrás: szerző FB-oldala

Tiszta porcelánég,mint amilyenrefel szoktak nézni a rabok,és keserűt sóhajtanak –ülök alatta, mint tárgy,mint asztal vagy szék,előttem üres tál,nincs benne cseresznye,pedig június van, most érik,de ez már ilyen idő,s nem tudjuk, miért.

Nem kavargok, nem örvénylek,tükröm egy tó, abba nézek,órát emel szemem eléaz égen ringó vízfenék. Saját arcom az az óra,két szemem a mutatója,egyik ráncokon szaladgál,a másik alig-alig jár.

Mint tavalyról el-elfelejtett pityókáka pincegádorban, emlékek csíráznak,napfény felé lökdösik egymást. Csendtócsák.Bamba tükrük megborzong. Fáznak. Sírásnak

hiába mondodhogy azt mégkibírodegyszer eljönamit már nemaz lesz a vége

Bolyonganék tengeren, hajón,de tágra nyílt szememmel szembejönmegtagadott, kiégett valóm.Egykori kacatokkal teletöm

Vedd karodba Lelkem!Simítsd szóddal, vagy törd, míg törheted!S, ha nem marad semmim szabad leszek,Oszd akkor meg velem magányod, tűzhelyed!Mi égetett sebeket, felfűtött vágyat,Fonj úgy körbe, mint egy meleg, puha köntös!Háború van köröttünk, gyűlölség lángol.Az asztalon pohár, bor, s, ha kéred még, én öntök.

Tiszta szándékkal cím alá gyűjtötte-válogatta össze Baranyi Ferenc a pályaképét illusztráló legjellemzőbb verseit. A gyűjtemény most elérhető a Magyar Elektronikus Könyvtárban. Ennek kezdő és záró lapjairól válogattuk ki az alábbi „kóstolót”. (Cs.G.)

Oktalan, becsvágyó apák,rászedett anyák kritériumai,miért raboltatok ki?Fiam, te megváltottál egyszer,ötször emelem olcsó üvegemelső és egyetlen napodra.Nagy volt a szerencséd, nem jöttél, nem láttál soha,pajtában állok, gazdáim ökrök,én húzom mégis a szénásszekeret.

micsoda nyár, hűvös, poros,meddő felhőket ringat a szél,kint a fűben hangyát számlálok,minden fa egyszerre beszél.susognak, morajlik minden águk,egymásnak esnek szüntelen,esőért kiált valamennyi,míg elmerengek egy fellegen.lesz-e még nyár, tavasz se volt,bár hosszú ősz és tél megint,csontjainkban már mész tanyázik,ereinkben még sav kering. Forrás: szerző FB-oldala

végtelen órák telnek amíg felködlikmint páragőz a tóbólhegyek közt, a hajnal csendöblébens emlékeiből a név kibukik a csattanóra a nap is felkel (nk)2022-06-21 Forrás: szerző FB-oldala

Kányádi Sándornak – odaátra vannak vidékek szétesőbomlásnak indult mondatokahonnan kicsorbulnak azidőhatározó ragok

1967 a mondo cane című filmből jövetromán többes számun mondocandouă mondocanegyulával találkoztunk