Éhségkorgóbugyrábanébreda mohó vágy,csipegetia kapott falatot,

Mikor az alkonyesti térbenremegni kezd a szűrke táj,ne kérdezd miért sír a felhős hová siet egy kisbogár.

Jó éjszakát kíván az égbolt,A csillagok édes álmokat suttognak. A hold ölelést és puszit küld.Boldog vagyok.Szép álmokat.

Egy dilettáns azt írja, hogya kutyám az élettársam,ebben véli megragadni a baloldaliakat,de hát nekem cicám van, ha már,hogy mélyebbre ne is hatoljak,s a klapanciát ne elemezzem tovább,

mert lehetetlen, hogy az ember utolsó leheletéigne úgy élne, hogy hátra még a javalehetetlen az élettel szemben megtagadni magadmíg élek remélem hathatok rád ki olvasol bárkit vagy engemnem lehetek arra kapható, hogy feladjam a küzdelmethogy elmondjam, kijelentsem, megrajzoljam, megfessemeljátsszam, elénekeljem, eltáncoljam, eléd rendezzemmert amíg lehelet van az orromban jelen vagyok és helyet kérek az életedbenha […]

Bencze Mihálynak, üzenet otthonról álmodtam álmomban álmodom hogy álmodok  – hogy bezárt a krematóriumelőtte lángoló halottaskocsik álltak rendre egymásután sorbankoszorúk és rózsák és emlékek a földön szanaszétmenekülő lovakra szájkosaras vad kutyák ugatnaka halottak az utcákon hevertek tenyerükből hollók ettek

motoszkál a söprögető emberszétszórja a tördelt fű illatátnyár van mikor megébredeks ha ablakot nyitokmég nagyobb a nyár Budapest, 2022. V. 16.…

Megígérem, hogy nem leszekfülledt, mint terhes fellegek,sem napfény, ha a föld hideg,és nem kellek már senkinek –

PONDRÓ Tíz éves volt. Kis vézna, sápadt tirpák. Kései csóknak, fáradt ölelésnek gyümölcse. Gúnynevén Pondrónak hívták. Arcán az éhség mély árkokat vésett.

görcsösség ömlene belőlem a versha nem akarnék görcsösen írnide mivel akarokel-elapadokmint ásítani ahogy nem tudki tudatosan ásítana egyet Budapest, 2022. V. 13.

Mert sem állami, sem privatizáltboltokban, kiskocsmákbannem voltál jelen, szülővárosomelvtársi, úri alkalmazottjakéntmegszerettem a vaskemenceproduktív futószalagát.A vegyszeres hordókban vasklorid,rizikós, frankofón küllem,levitáltak az ipari filmlapokreggeltől késő délutánig.

Ezzel a versével gratulálok!PAIAN című kötete nemsokára megjelenik a Lector Kiadónál! Egyed Emese: Száz sor magány míg útra kelszmíg elhagyod Kolozsvártnem mondod Isten hozzád Csigadombnyúlik a perca messzi villamos váltholdtejben fürdik már a Bükk a Lombnyúlik a perccsak amíg egyet gondolszés nyelsz egyet az elhalasztott gondhozálmok között matat a csöndsugára csomagokban rossz ruháid rendbenmár harangoz […]

In Memoriam Géza Gyóni gun on the lap, in thick snow and mudbald-shaven head and steel battle helmet,deep shade of red’s a stain on the boot, enemy’s blood, here it’s the trend the comfort of pyromaniac sharksbrings again mourning and bloodbath,deadly business: the sin of conceit, just dirt-cheap misery for nothing harsh-cheeky words replied by […]

Láttam amint szemembena kutat keresi a lány. Kiszáradt könnyekagyag-repedéseinszivárgott átmélységek titka.

vadszínű fényképkorai színesmintha kék-piros lenneha piros-kék fotót nézekvalami visszaköszön Budapest, 2022. V. 14.

Enyém a vidék, tiéd a nagyváros,Vetek és aratok, te vagy a vámos.Én a tisztelet, te vagy a pimaszság,Én örvendek, tebenned nincs vigasság.

” Ha elrejtőznék, soha máshova,mint a költészet – fény templomaiba’;J. Keats A Nap talán visszafordula fehér éjszakákba,bűvöl mint északi fény,egy megrögzött utópiában

Kézműves Bécs, miniatűrbensőségesség, a nagybajuszúcsászárt kezdem becsülni már,szinte a megértés nélküli szerelemis vonz, a munka süket kultusza.

Lassan, mondhatniidőterhesen lépegetni,füt-fát megcirógatniegy-két szóval,tiszta mosollyal,mint a tavaszi nap,parti szellő,mint nagyanyámvasárnap reggeltemplomba menet.

Ó, ez a vers nem olyan meredek,mint a többi. Selymes és illatos.Az árok szélén pitypangot szedek.Mi mást tehet egy szegény asztalos?

Ó, fiatalok! Hogy én ezt mondhatom,az nem kevés öröm, bár bánat is,noha ez olyan, mintha azt mondanám:lankadtan, de keményen durrbele.

fortélyos félelem igazgat minketösszeverődik a csapatjézusi nyelven dadog parasztfilozófusból kígyó sziszeg

beszéltek egy balesetrőlláb lógott le a fáróllátta az osztálytöbben meghaltaka túlélő asszonyok meg csakszedegették a széthullott szilváthallani is rossz voltmesélte a tanárembera láb- és dohányszagú Budapest, 2022. V. 12.

gurul a gurul a megbotlik a szószájba akad nyalókát hamisít

hová is lettél, jaj, ifjúság,te tökkopasz énekesnőöröknek hittelek, de hát a világnem lettél mindig menő