A villamoson ült, ölében tartva a táskáját, és a le – felszálló utasokat bámulta. Igen, bámulta, mert lényegében ugyanazok a megfáradt, semmitmondó arcok voltak, amelyeket évek óta látott maga körül hazafelé, meg munkába menet, mégis idegenek. Például az a nő, ott a kapaszkodónál. Időtlen idők óta ott áll, és időtlen idők óta azt a színehagyott, […]

Oszkár titka Volt egyszer, hol nem volt, volt egyszer egy nyulacska, akik Elégjólhalloknak hívtak. Ez a nyulacska Zöld-erdőben élt, Középezüst-föld fővárosában. Tizenegy éves volt (nyusziévekben számítva, nyilván). Egy Nyúl számára nagyon bonyolult életkor ez: pontosan tizenegy éves korában érzi azt, hogy függetlennek kell lennie.

Az állatok szabadítója Zöld-erdőben volt egy nyúlacska, akit Elégjólhalloknak hívtak. A másik nevét nem mondjuk, mert azt nem szerette – miként a többi nyúlfióka vagy bármelyik más kicsi állat sem, de a gyermekek közül is előfordul néhánnyal, sőt a felnőttekkel is, hogy ki nem állhatják – ezért Elégjólhallok azt tervezgette, hogy majd ha nagy lesz, […]

Hogyan javíttatta meg a tévét Elégjólhallok? Nagyon sok hó volt azon a télen – tudjátok gyerekek – és Szederközben az üregből csak úgy áradt Elégjólhallok Nyuszi kedvenc italának, a fahéjteának az illata. Zöldes színű agyagcsuporból kortyolgatta, amelynek a mázát Szalvador Móki festette kamillatea virággal. Szalvador ott ült szemben a nyuszival és szintén teát kortyolgatott, de […]

A vakond ablakában Volt egyszer egy nyulacska, akit Elégjólhalloknak hívtak, és aki ott élt Zöld-erdőben. Különleges név ez az Elégjólhallok, de a nyúlaknál és az erdei állatoknál általában az a szokás, hogy a tulajdonképpeni nevük mellé választanak egy beszélő nevet is, amely arról szól, hogy milyen utat követnek az életben, hogy milyen tulajdonságokkal bírnak, miben […]

─ Nagypénteken dolgozni… ─ dohogott a borostás képű, kialvatlan szemű műtőslegény, miközben a párnába egyre inkább eltűnni látszó beteget vizslatta. ─ Nagy ünnepre súlyos beteget… Ilyet is csak a Bata főorvos tud kitalálni. Mert ha ő van ügyeletben, végig pörögni kell a műtőnek. Melóbuzi. Én betolom, meg kitolom, ha csak az kell… ─ Nekem szólt? […]

Hogyan mentette meg Elégjólhallok a Karácsonyi Koncertet? Volt egyszer, hol nem volt, volt egyszer egy nyuszi, Elégjólhalloknak hívták és Zöld erdőben lakott. Zöld erdő, mint tudjuk, egy roppant nagy ország fővárosa. Nagy, de csodaszép ország ez, Közép-Ezüstföldnek hívják, amelyet különféle állatok laknak, illetve látogatnak, sőt még a turisták is fölkeresik néha.

Szeptember utolsó hetében Jávor Ferenc tanár elvtárs megígérte a kíváncsi nyolcadikos tanulóknak, hogy olyan diafilmeket fog vetíteni a tanítási óra második részében, amelyek segíteni fognak az ismeretek könnyebb elsajátításában, és két ponttal emelhetik az írásbeli felelet értékét, ha a következő órán – amikor ellenőrző dolgozatban számolnak be a tanultakból- leírják, hogy mit láttak. A szolgálatos […]

Tóni, az életművész egyik éjjel azt álmodta, hogy meghalt. Sok hülyeséget összeálmodott már életében, de ekkorát még soha. Még hogy ő meghaljon… Ilyen még nem fordult elő vele e sártekén töltött hetvenöt esztendő alatt, és meg volt győződve róla, hogy nem is fog. No, de ha már megtörtént a dolog, nincs mit tenni, kíváncsian várta […]

Cselényi betért a Mérőbe. Megint egy olyan nap volt – se nyári, se tavaszi, se téli, se őszi. Olyan bogos, seszínű, ecetes. De azért a Mérő belülről egzotikus volt, posztmodern fényekkel cifrítva a mennyezet, és még a táncoslányok mellbimbói is dupla menüt ígértek a kiéhezetteknek. Cselényi azonban nem kért belőlük , aznap nem volt éhes, […]

Azon a tavaszon Durci már nyolcéves volt. Okos, jól nevelt cicalány, aki nemcsak azt tudta, hogyan kell hízelegni a gazdinak, hanem azt is, hogyan kell szinte észrevétlenül érvényre juttatni az ő akaratát. Némi hízelgéssel, némi rafinációval, de mindig nagy szeretettel. Mondhatnám úgy is, hogy öntudatos szingli lett, hiszen már a kora és az életmódja is […]

Nagy divat ám a kutyaélet mostanában. Úri dolga van a kegyetlen embernek, viszont az annál szerényebb mulatság, a szenvedés, megmaradt a szegénynek. Keresett szó lett a dicséret és jó pénzért el is adják az embereknek, na de úgy, hogy semmit nem érez belőle, csak annyit éppen, hogy ez is pénzébe került. Ínséges időkben gazdagok ám […]

A tábornok fiam ma délután az ozsonnánál kihirdette, vagyis inkább bejelentette a szükségállapotot. Először azt hittük, viccel, pedig magyarázott valamiféle erkölcsökrő1, magasabb szempontokról meg közérdekekről, de mi a többi fiammal éppen a tarbogánvadászat rejtelmeiről beszélgettünk, és nem nagyon figyeltünk oda.

A ciliciai Tarsusból való farizeus Saul, aki korábban sátorkészítéssel kereste a kenyerét szentül megfogadta, hogy akár a saját kezével öl meg minden olyan férfit, vagy nőt, aki a Krisztus követőjének vallja magát. Krisztusénak, aki az Isten országát hirdette, és azt beszélték róla, hogy halottakat támasztott fel, betegeket gyógyított, sőt maga is feltámadott a halottak közül, […]

A hóhér fiam tegnap délben hazajött, elmosogatta a szerszámait, aztán nekiült ebédelni. Nem szóltam semmit, amikor a körömszedő késével halászta ki az uborkát az üvegből. Azt is megszoktam tőle, hogy a fogtépő szerszámaival cibálja ki a húsból a csontokat. Még segéd korában szokott hozzá az ilyen modortalanságokhoz.

Négy hetedikes diák csúszott el kémiából 1990 nyarán. Az egész nyár a rendelkezésükre állt, hogy felkészülhessenek a pótvizsgára. Nagy nehezen meg is írták a tanár kérlelésére, mert ők maguktól csak a plafont bámulták, várták az égi csodát, amely segít nekik átlépni egy létrafokot. Két nap múlva magabiztosan mentek fel az iskolába, ábrándokkal tűzdelt gondolataikban biztosra […]

A nyitott ajtó előtt beszélgetünk Durcival. Mint szinte minden éjszaka, ma is fölébresztett hajnali négy órakor, mondván, hogy neki sürgősen ki kell mennie. Rendben van, jól nevelt cica, én meg jól nevelt gazdi vagyok, teljesítem az óhaját, még ha magamban gondolok is egyet, s mást erről a hajnali kivonulásról. Neki persze nem tetszik az ódzkodásom, […]

A szentlélek is téved néha. Az ő programját is a feljebbvalói állítják össze, így aztán nem csoda, ha évezredenként egyszer-kétszer homokszem kerül a gépezetbe. Eredetileg Nagyváradon kellett volna tisztelegnie Szent László magyar király sírjánál. Tudva van, hogy 1406-ban nagy tűzvész pusztított a templomban, ám Szent László ereklyéi sértetlenek maradtak. Ennek hírére még Luxemburgi Zsigmond császár […]

A nap sugarai szikrázva pattantak vissza a frissen hullott hóról és a fák ágain ugrándozva kergetőztek, mint afféle tavaszi részegségre ébredt fenyőrigók. Vagy cinegék? – gondolkodott el az ablak előtt állva Baranyai, az író. – Igen, ezek a kis sárga hasú tollgombócok, amelyek az ablakpárkányon csipegetik a kiszórt szemet.

A szomszéd házát elhagyta a hazaszeretet. Tulajdonosa Svájcban él. Eladná, de a svájciak eszével gondolkodik. Amennyit érte kért, annyiért nem vásárolja meg senki. Csak a kért összeg felét ajánlgatják. A főút mellé építették, még a második világháború előtt, majd a rendszerváltás után egy ugyanakkor téglaépülettel bővítették ki az égetetlen agyagtéglából emelt házat.

A délutáni órákban érkeztem ki az állomásra. A peronon várakozó tömeg közül, megvillant néhány ismerős arc, ám fáradságom miatt, jobbnak találtam, ha egyedül utazom. A városból haza igyekező emberek morajából, csak néhány szó hatolt át érthetően a tudatomon, de számomra nem volt jelentőségük. A közelemben állókat néztem.

Hét évig szolgált Jákób Hárámban Lábánnál, a nagybátyjánál, hogy feleségül vehesse a gazda kisebbik lányát, Ráhelt. Furcsa egyesség volt ez, hiszen befogadta őt, mint jó rokon, de tudta, hogy bármilyen szigorú feltételt szabhat a maradás áraként, mert a fiú olyan nagy hibát vétett, amit soha sem bocsáthatnak meg neki az övéi.

(A hőskorszak) Ezerkilencszázkilencvenkettő tavaszán alkalmi munkaadóm a szívem csücskének a közepébe talált: neki van színháza, nekem vannak volt kollegáim, ő adja a színházát, én hozzam a volt kollegáimat. Egyből a tenyerébe csaptam. Mindketten boldogok lettünk: velem közönséget lehetett fogatni, ő végre telt házakat ért meg. ’94-ben az Ausztriai Magyar Egyesületek és Szervezetek Központi Szövetségének az […]

Négy hetedikes diák csúszott el kémiából 1990 nyarán. Az egész nyár a rendelkezésükre állt, hogy felkészülhessenek a pótvizsgára. Nagy nehezen meg is írták a tanár kérlelésére, mert ők maguktól csak a plafont bámulták, várták az égi csodát, amely segít nekik átlépni egy létrafokot. Két nap múlva magabiztosan mentek fel az iskolába, ábrándokkal tűzdelt gondolataikban biztosra […]

A kertész Mindenki tudta a faluban, hogy Helen Turrel a világon mindenki iránt teljesíti a kötelességét, de senkivel nem bánt olyan példamutató odaadással, mint egyetlen fivére szerencsétlen gyermekével. A falu azt is tudta, hogy George Turrell kora ifjúsága óta keserves próbatétele volt a családnak. így aztán senki nem lepődött meg, amikor arról értesült, hogy annyi […]