Egy kép, egy hang, egy mozdulat – három értelmes pillanat, követik a többiek,

Áprily Lajos: Patroklos alszik A halott Ady emlékének … S amikor a nap láng-arany szekéren a borszínű tenger-habokhoz ért, kigyúlt a harc a patamarta téren s égig csapott a holt Patroklosért.

Nem merek megbolondulni – Hogy vagy? – kérdeztem Abéditól, a barátomtól, mire ő elfintorította az orrát. – Kitűnően! – Ez a fő! – vetettem oda. -Több tárgy nem lévén, az ülést bezárom. Szervusz. – Várj csak, várj csak – állított meg Abédi. – Én is szeretném megkérdezni tőled: hogy vagyok? – Te? -Én.

MÓRICZ ZSIGMOND Nagy piros hátú kenyereket sütöttem, tápláltam vele egy népet, és jószándékot is csak tőle reméltem. Mert aki császárzsömlét tördel finomkodva, s mint kényes csecsemő, hunyt pillával szívja az osztriga levét, tudtam, hogy annak én örökké paraszt maradok, és a bécsi gyorsrul lekésett magyar…

Vannak-e górcsöveid kikeresni törpe, parányi, kínzó gondjaidat? Végy ilyen eszközt és ami rendre feltünik abban, oldd szaporán meg.

Ady és a sajtó Vasárnap lesz száz éve annak, hogy nem él Ady Endre. A versei, az újságcikkei azonban mintha mind olvasottabbak és mind elevenebbek lennének. Megfiatalítják a szívünket, s a költő jól látta: „Ifjú szivekben élek s mindig tovább, Hiába törnek életemre Vén huncutok és gonosz ostobák, Mert életem millió gyökerű.   Szent lázadások, […]

szavak bírálják tettemet szívem repíti lelkemet

„Ha a cápa a tenyeredből evett, a lábadból is fog.” Felfirkálta, szerk. ÁHU

lecserélhetném a képet egy fiatalabbra hányan megszeretnének s igazuk volna úgy hordtam azt az arcot testet mintha nem is az enyém volna vegyétek egyétek

Fehér Illés műfordításaiból Órák – Časovi 1. Tehetetlenek vagyunk, az idő egyre csak meséli világunkat korlátozó meséit. A pillanatok gondosan összeválogatott alkotórészeink éjféli zuhatagként nőnek, a villanásban távoli világok közötti várkozást áthidaló nyirokoszlop.

A ma már jóban-rosszban távolinak tetsző ötvenes években, gyermekkoromban Romániában, a Magyar Autonóm Tartományban, Kézdivásárhelyen a cégtáblákról tanultam meg olvasni magyarul. Ma is tudom, hol volt a főtéren az „élelmiszer”, a „vasudvar”, a „könyv”, a „gyógyszertár”. Két évtizeddel később, a hetvenes években, ugyancsak Romániában, az akkor már régóta megszüntetett Magyar Autonóm Tartomány székvárosában, Marosvásárhelyen az […]

Óda ez is Úgy eljámborultál, mint a védtelenek. Vagy mint a vétkesek Hiúságod, mohóságod talán(y); olykor már csak egy kis nyalánkságra korlátoznád néhai bűnös álmaidat, keresztényeket korholó,

Ady (részlet) Ady Endre párizsi életmódja lényegesen különbözött a pestitől. A redakciós robot nem volt rajta, hívek szaporodó sokasága itt nem bolygatta a nyugalmát, hajlandósága szerint, zavartalanul élhetett és ez a kívánság egyszerű, beosztás dolgában majdnem polgárias volt, rendes időben lefeküdni, rendes időben fölkelni és közben a napi teendőit teljesíteni.

Üzen a tél, Pirít hideg, Csókok nyoma Hol marad meg?

Három kis kéz, három csemete, öt-öt ága van mindháromnak, és mindahánynak külön neve, (mint) Daninak, Ádámnak, Áronnak…

– Határozottan állítom, manapság nem érdemes semmiért lelkesedni, de aggódni sem. Ott van mindjárt az időjárás: ma kánikula, holnapra beborul, holnapután esik, aztán fúj, havazik és kicsattan az arcod a mínuszoktól. Te pedig, szerencsétlen muki, csak kapkodsz, hol a szalmakalap, hol a bundasapka után, de egyébként teljesen tehetetlen vagy…

mikor a költő színre lép elhallgatnak a múzsák bemutató van kigyúlnak a fények szétáradnak a verssziporkák

KRÚDY GYULA A ritmus és a múlt, a ritmus és az emlékek!… Mily boldog is az, akit nem köt az idő, aki úgy kószál a tovatűnt napokban, mint egy örökzöld, ismerős kertben. Szindbád például hatezerötszáz esztendős volt, amikor úgy érezte, hogy illő volna megemlékeznie utóbbi fél ezer születésnapjáról. Igy vetődött mindenféle színes álmosító ködökből az […]

Sólyomsikoly hasította a levegőt a falakon túl, számodra ismeretlen fény fagyos hullámain túl, a lobbanó július szava, a falak belsejéből zsivajgó hangok

„Már egész fiatalon megismerkedtem a gravitációval!” Felfirkálta, szerk. ÁHU