Azt álmodtam, hogy „értekezlet zsaroló zenével”. Pont így… Budapest, 2019. X. 13.

„Nem hiszem, hogy a halál tehetségesebb nálam. Nem hiszem, hogy a halál el tudna venni tőlem.” (Csoóri Sándor) Most: 1997 . február 12. A lét a te hiányodtól dadog. A szemem csak a múltba képes nézni, látni, így a jelen százszoros önkínzó fájdalom, mert e percben öt helyszínen látlak s képzellek csupán a legutolsó napodon, […]

A házat nem tudni miért, úgy zsindelyezték be a tetőtől az alapozásig, mint Máramarosban szokás. A zsindely a ház keleti oldalán időközben feketés-barnára égett, mióta is, legalább hatvan, az is lehet, hatvanöt éve szögezték fel a boronafákra, reggeltől késő délutánig veri a nap. Már amikor nap van. Itt a hegyen gyakrabban süt, mint esik.

Vonatok tépik szét az éjszakát, nem találod magadban a csöndet. Nem alszol jól, pedig alszol: lehunyt szemmel hagyod, hogy rogyjon reád az ég.

Ketten bolyongunk, mint valami versben – sok a hasonlat, bár a TE és ÉN még egyedi történet.

A Ness-tó lefilmezett „állatai” hamarosan bekerültek a parlament vitáiba is. Valaki azt javasolta, vizsgálják át húzóhálókkal a tó egész vizét, mások a légierő őrjáratait mozgósították volna. Ám a parlamenti többség jól szórakozott a felvetéseken, a kormány sürgetőbb feladatokra hivatkozva hárított, s akadt, aki magánvállalkozásba utalta a tó feltérképezését.

Lesz kicsi hóharmat, fehéren csillogó lepedő, éppen csak megmutatja, merre járnak az őzek, szarvasok, merre járnak a kóbor kutyák, a senkik, a gazdátlanok, megmutatja, merre járnak a nyulak, a varjak, a hollók, de inkább a hollók, mert a fekete madarak repülve élesebb árnyékot vetnek a nagy fehér hóharmatra, a varjak fagyos avar alatt piszkálnak csőrükkel, […]

47. nap – október 17. Pengő Zoltán csütörtöki helyzetjelentése (via Maszol.ro): Az elmúlt éjszakát Kirikkale városában töltöttem, isztambuli vendéglátóm, Ahmet barátai voltak a házigazdáim, valamennyien a török-magyar rokonság elkötelezett hívei. Díszvacsorát rendeztek a tiszteletemre, s ajándékot is kaptam, egy dedikált dvd-t egy híres török rendezőnek a Dunáról szóló dokumentumfilmjével, meg egy határidőnaplót. Előbbinek szívből örültem, […]

I. A magyarországi önkormányzati választásokon az ellenzék rendhagyó győzelmet ért el, a kormánypártok fontos hadállásokat veszítettek, hiába hangoztatják – ami egyébként igaz –, hogy az összes leadott szavazat tekintetében Magyarország „narancssárga maradt”. A Fidesz, amely jó ideje fölényesen uralta a helyhatóságokat, most a huszonhárom nagyobb város közül tízben alulmaradt. Budapesten pedig áttörés történt, hiszen a […]

Doktor kutya Egy kutya tűnt el Szegedről nemrégiben, egy kutya, amely (vagy aki?) oly okos volt, hogy egyesek a doktor címet ajándékozták neki díjmentesen. A kutya állandóan elkísérte villamoson a gazdáját a hivatalba. Később azonban csupa passzióból magában is tett villamos-kéjutazásokat: felszállt egyedül menet közben a villamosra, s addig utazott az állomásig és vissza, amíg […]

A kérdés naponta ismétlődik, feltéve, ha Bara bácsi, az éjjeliőr még esti takarodó előtt ott van a tűzoltóház előtt, kérdezzük, Bara bácsi, mi a fenéért mind gereblyélsz, mit mondhatna, azt amit mindig: azért gereblyézik, mert Bara bácsi hajdan a moravicai határvadászoknál teljesített sorkatonai szolgálatot, azért gereblyézik, nyári időben Bara bácsinak ezt naponta el kell mondania, […]

őszi este. betérek a lemezjátszók és ORWO-kazetták kirakata mellett és elindulok lefele az Amza-tér irányába; pára fedi a Mignon ablakait egy kiszolgálónő sárga rongyos falevelek között seper hószagot hoz a szél; a cukrászda nyitott ablakán át ömlik a gőz; holmi gyümölcsízért állnak sorban ott odabenn – a parkoló gépkocsikat sárga falevelek borítják és a Ion […]

Elszürkülő kék, Szomorú ég… Számjegyek, melyeket vízszintes vonal támaszt, Vég. Tarka avartakarók, mennyei színjáték, Hegyek mögötti színes bábuk előadása megy már rég.

a pedigrém tiszta van bennem magyar, zsidó görög vagy macedón és szász is, ami „hóstátiszta”

Bolondos gondolat játszik velem, mint gyermek a komolykodó felnőttel; hiába hessegetem el magamtól, hiába védekezem nevetve és bosszankodva – akár a csiklandozás ellen –, hiába küldöm mással játszani, nem tágít, itt ugrabugrál, szökdécsel mellettem, rángatja a kabátom ujját, csacsog, mókázik, ugrat és hízeleg, be nem áll a szája, s akárhogy igyekszem magamra erőszakolni a komolyságot, […]

(marosvásárhely, 2006. X. 4.) komoran makacsul némán egy munkatárs beáll a koporsó mellé komoran makacsul némán a munkatárs leül

Ketten maradtunk, mindössze ketten, utódom egy se, de nem nyavalygok, nem lázadozom, ugyan miért… járom a csendet tarkóba préselt velúrkalappal, át- meg átfestem közben a nyomott szóközöket.

46. nap – október 16. Pengő Zoltán a tegnapi nap folyamán – október 15-én, kedden – újabb orvosi ellenőrzésen esett át és lába gyógyultnak találtatott; folytatta tehát gyalogútját. „Legközelebbi úticélom Kirikkale – számolt be szerdai tudósításában a Maszol.ro-n. – Nyolc napot töltöttem Ankarában, öttel többet, mint amennyivel előzetesen számoltam. Először kifejezetten rossz néven vettem, hogy […]