Csengetnek. Nyitom az ajtót, ott áll egy jóvágású, hetven körüli úr, s átnyújtja a levelezőlapot, mely nekem lett címezve, de valahogy Floridában az ő postaládájában kötött ki, ő meg gondolt egyet, és elhozta nekem ide, a Drakula földjére, mert nem volt szíve elsüllyeszteni a tévelygő küldeményt. Különben is eleget ült már Floridában – gondolta –, […]

Szeptember 8. – Az Olvasás Világnapja Még soha nem voltam olvasókörben, így aztán az eleje kicsit feszélyezettre sikerült. A feszélyt az is táplálta, hogy van valami látens olvasóellenesség e hazában, valami civilségtől való iszonyodás, nemkülönben valami ellenlábas fölény, ami a tudást morális kategóriává emeli, harmadsorban pedig (de inkább mindenekelőtt) valami fontossági centrifuga, ami az olvasáshoz […]

Pénz nélkül maradván, előkotorászom az egyik fiók fenekéről egy nem tudom milyen államkölcsön papírjait, és az egyik tőzsdeügynökségen érdeklődöm: „Hogyan jegyzik ezeket a papírokat?” – Ha a tegnap jött volna, annyit értek volna; ma ennyit érnek.” Kísért, hogy rákérdezzek: és holnap? Mekkora rejtély is ez az ember által létrehozott börze! Még provokálok is valakit, hogy […]

42. A fényképezőgép André tűzön-vízen át megtartotta fényképezőgépét, hogy kéznél legyen, ha mégis kapna valami megbízást. Másrészt… a fényképezőgép a vállán azt mutatta a világnak, hogy ő fényképész — vagy legalábbis az szeretne lenni… Ám a helyzet néha annyira rosszra fordult, hogy mégis kénytelen volt elvinni a gépet a Boulevard de Port Royalra, a Credit […]

nem vinné haza valaki végre venné örökbe ő már nem a szíve az a mindig maga alá rondító kiskedvenc a soha nem szobatiszta ő régen nem az agya az is nevelhetetlen volt már kezdettől elkóborolt s mindenféle ártó marhasággal telve tért haza és végképp nem ő- azaz önmaga erre nem is érez rá emléke nincs […]

(8) A LÚZER Ki sem nyitja szemét, csak nyújtja kezét, vaktából lépeget, tapintja ki a kilincset,

Málló malomból Áll a kerék, s már mindig állni fog, Körülötte málló malom-romok. Titokzatos, bús, szertelen vadon, – Fut a patak igátlan-szabadon.

Besüt a Hold a teraszra, gyertyákat gyújt. Sóhaj se rezdül, aranya batkára vált. Sírása indul az éjben, hangja a múlt. Muskátli vörös virága reám kiált.

Josephhelleresen Meglátni és csalódni egy pillanat műve volt. Yossarian már sok lelkészben csalódott, ebben azonban instant módon, ahogy Covidica Fehér Főnök a kávét szerette. Yossarian ebben a pillanatban jött rá, hogy a lelkészek hasonlítanak a kávéhoz.

Hargita megyében, mintegy fél évszázada, a képzőművészek őszi seregszemléket tartanak. 1989 után a folyamat néhány esztendőre megszakadt, majd átalakult, olyképpen, hogy Botár László képzőművész, a Hargita Megyei Kulturális Központ munkatársa, a kiállítások kurátora, évről-évre különböző, közös témákat ajánlott a művészeknek. A káosz architektúrája. Jelen-Jellem-Jelenlét. Határok. Együttélés. Létformák. Gyökerek. Perifériák. Ime néhány olyan kulcsfogalom, amelyekhez az […]

Iskolakezdés. Nehéz a diáknak, tanárnak, szülőnek egyaránt. Ismeretlen a helyzet, nincs megszokott módszer, ami alapján ugyanolyan minőségűvé váljon az online oktatás, mint amilyen az iskolában volt. Számomra ilyen volt első éven az egyetem. Természetesen ez a két dolog nem hasonlítható össze. Nem volt tapasztalatom, nem volt elképzelésem, hogy mit hogyan fogok csinálni.

A nevére már nem emlékszem, pedig egy udvaron éltünk néhány hónapig. Ha udvar volt az: két ház egy kerítés által be nem határolt telken. Én bérbe vettem az egyiket, igaz, mindössze egy szobát használtam belőle – frissen végzett falusi tanárként szerényen éltem. Ugyanis megtelepedni a kis lélekszámú faluban – a Szatmár megyei, volt Ugocsa vármegyei […]

Ott vagy, mindig ott vagy a fal mellett, odaköltöztél, összenőttél vele, mint test az árnyékával.

41. Konkurencia André hasztalanul talpalt munkáért, kilincselt a napilapoknál, magazinoknál és fotóügynökségeknél, portfoliója — a Trockijról készített képeket leszámítva — nem volt valami impresszív. Ráadásul nagyon kemény volt a verseny — mintha a Párizsban élő emigránsok fele fényképezésből akart volna megélni. Az első hónapokban André lejárta a lábát munka után, de mindhiába. (…)

Jó hete került fel a MEK virtuális polcára Barátunk és munkatársunk, B. Tomos Hajnal Csöndvirágok című haiku-kötete, amely a szerző haikui mellett Szász Benedek Anikó ihletett illusztrációit tartalmazza. Az elegáns kis digitális kötet a szerző hetedik könyve a Magyar Elektronikus Könyvtárban és az alábbi hivatkozáson érhető el: https://mek.oszk.hu/21000/21071

Petőfi Sándort és Szendrey Júliát közösen ábrázoló szobrot avattak a nyugat-kínai Csungkingban, Magyarország helyi főkonzulátusának szervezésében. Szórádi Zsigmond szobrászművész Kokárda virága című alkotása a Külgazdasági és Külügyminisztérium adománya Jücsung kerület önkormányzatának a magyar-kínai diplomáciai kapcsolatok felvételének 70. évfordulója alkalmából.

Valaki, azért, hogy fölöttem győzedelmeskedjék, Spinoza közismert tézisét idézi: az igazságnak a tévedéssel szembeni magasabbrendűsége abban áll, hogy magáról és a tévedésről is van tudomása, ezzel szemben a tévedés csak sajátmagát ismeri. Való igaz, hogyha valamit igaznak ismersz, azt is tudod, vele kapcsolatban mi a hazugság.

lenne ő valamiféle fény valahol egy toronyban tudja az isten tán hajóknak figyelmeztetés hogy ne ütközzenek partnak hogy ne üssék el a sötétedés után is partközelben legelő teheneket mert mi másra lenne jó fényként ha az olajmécsesek mind kimentek messzire a divatból a bányászlámpák a magma felé tartanak csakhogy elbújjanak s az autókban is lámpáikban […]

Elakadt vonatok Cél felé futó vonatok elé Hótorlaszt emelget a Nemere: „Hé emberkék, van-e sok dolgotok? Látjátok, nekem nincsen semmi se.