Úgy belénk ivódott: nem dicsérünk majd, ha meghalsz, megemlékezünk S hogy eltemették a költőt, újra zengi verseit egy egész regimentnyi

ballagás koranyárszomor’ vízfesték a szem szétfolyik a lomb mint a krepp-papír fehér ingen hagy zászlócsíkokat

Most leskődöm a lonc között, Oly egyszerű innét az élet: A kert barackot ötvözött, A gabona fáradtra érett, Pohosra boglyasult a rét, Az erdő felkínálja fáit A hegynek, mely kopasz fejét Égnek szegi, s dacolva mállik.

ha nem hoz lázba, hát nem hoz lázba ne írj, ne élj csak takarékon ha a vágyad alább adja pihenni kell a szívnek, agynak majd felgyújt újra egy eltévedt szikra

Dacă pe morminte răsare speranța / Ha a sírokon hajt ki a remény Stau pe Dealul Cimitirului: ultima bunică e moartă. În jur, mica oaste: toate suflarea satului, ce abia numără patruzeci de case, cu priviri roase mărșăluind în haine de sărbătoare, căci aproapele, în grija seculară a venit printre ei: pe mașină cu zarvă, […]

Egybeolvad a víztükörrel az ég, vágyam szárnyal, Lelkemben égnek ifjúkori álmaim, s őrangyal Visszavisz a múltba, hol a két halász és egy kutya, Hajótöröttként új életet kezd, senki se tudja,

Egy vitorlást viszek a vállamon, rajta alma, kenyér, hintaszék és minden egyéb, ha a túlparton esetleg nem lenne.

Arcomra dermedt már a téli reggel, s a befagyott víz rám köszönt a mélyből. Őznyomok álmán mélázott a félhold, És kancsalul kipillantott az éjből.

Az az igazság, én is, mint annyi más ember – előítéletektől sem mentesen -, örökké haragudtam a bal kezemre, mert gyakran megesett, hogy a sebtében végzett edényelrakás során, a bal kezem vette ugyan a parancsot, hogy fogd meg, és én szorítottam is, de ma sem értem, miért, legtöbbször csak azt hittem, véletlen, de aztán minden […]

Hargitafürdő Süpped a porhegy. Kék ér a kaolinban. Mofettaviskók.

…Farkas Árpád emlékére A vénekkel együtt elmentél, kinyújtott karokkal, tétován a zuhogó fénybe, szennytelen ragyogással buktál alá a tiszta búzát termő anyaföldbe

A kolozsvári Szabadság tegnapelőtti összefoglalója szerint a magyar nyelven, magyar szerzőtől, első kiadásban 2010 és 2019 között megjelent legkiemelkedőbb könyveket kereste a Merítés-díj szépprózát elbíráló zsűrije január folyamán. Az olvasók Dragomán György Máglya című regényét választották, a Merítés-díj zsűrije pedig Vida Gábor Egy dadogás története című könyvét szavazta az évtized legjobbjának.

A ROSSZMÁJÚ KARINTHY A népszerű Karinthy Frigyes egy kellemes tavaszi délutánon a körúton sétál egy vidéki ismerősével. A New-York kávéház előtt egy hízásra hajlamos, polgárias külsejű fiatalember jön velük szembe, és nagy hangosan szervuszt kiált a humoristának. — Mondja, ki volt ez ? — kérdi a vidéki kíváncsian. — Egy színész — mondja Karinthy. — […]

Tudod, Uram, ő volt az, aki… Tudom, de hol a másik? Haragudtam rá, sokáig… Hagytad elfutni? Tékozló!

Üdvözöld a kórházat / Felicită spitalul Üdvözöld hát a kórházat, meghalni remek, üdvözöld, hiszen milyen jót is játszott veled! Mozdonykórház ez, füstöt termel szépen, a román kapitalizmus nyílvesszeje-képpen.

unalmas évszak unalmas évszak a lila orgonáig nincs várakozás Budapest, 2021. II. 2.

Ott lakik valahol a Parnasszus aljában, a földkerekség tán legkisebb tornyában,

Nem az a hős, aki fut, hanem aki állja. Ki, mint a kő a meder alján az árban – fölötte gyilkos tömeg zúdul, de gyomra mélyén ő nem, csak azért sem mozdul. Belé van, de csak félig temetve, az ár hörögve mossa, mi kiáll belőle.

Farkas Árpádhoz Beálltál te is a sorba. Arcodon fogunk-e járni? Cipőfűzőárus hogy fog Fűzőjére rátalálni?