Bálint Tibor: Arcképek a köröm hátán (13)

TUDOR ARGHEZI

Nyelvészeti katedrája volt egy görögkeleti székesegyház főoltára mögött, ahol ajkára szorított ujjal, suttogón tanította tökéletes beszédre a szenteket. Szavai súlyosak, mint a kőoszlopok, észrevétlenül fonódnak egymásba, akár egy kovácsolt kapu díszei, és hűvös tömjénillat leng körülöttük; gondolatainak aranykupolája messze ragyog az értelem fényében.

DANTE

Láttam a szerelem halottjait, a vérfürdőt és a tűzesőt, a kígyó-embereket meg a rühösöket, az eleven kárhozottakat és az elátkozottakat; láttam a bujaság lángjait, s hogy hova merítette a szolgát a hízelgés, mellyel szájának sose telt be lyukja. És amikor megnyílt alattam a föld, pokolba süllyesztvén e nyüzsgő vásárt, mit tehettem volna én: ott is bús vándorként jártam be az ismerős tájakat…


(Folytatjuk)

Előzmények: 1. rész 2. rész / 3. rész / 4. rész / 5. rész 6. rész / 7. rész / 8. rész / 9. rész / 10. rész 11. rész / 12. rész /

2019. február 2.

Szóljon hozzá!