Egy rab német asszony és a kisfia

…Protivínben a magyarokhoz hasonló sorban németek is cselédeskedtek. Voltak, akiket rabként kezeltek. Ezek a gazdák felügyeletére voltak bízva, s ők feleltek értük. A gazdánknak is volt két német foglya, egy német asszony a kisfiával…
A portán a disznóól végénél az ólhoz építve volt egy helyiség, ablak nélkül, nagy faajtóval. Már az első nap este szemembe ötlött, hogy a gazda kesztyűs kezében női ruhafélét hoz a disznóól felől. Megy előre, kinyitja a ház alatt a pince ajtaját, a ruhát bedobja, aztán az ajtóban megfordítja a kulcsot, kiveszi és bemegy a házba. Reggel megfigyeltem, hogy mi történik. A mi odúnk ablakából ráláttam a gazda házára. Prásek jön ki a lakásból. Megy a pincéhez. Kezén a kesztyű. Nyitja a zárat. Kiveszi a ruhát. Viszi a sertésólhoz. A nagy faajtón a reteszt ellöki és a nyíláson bedobja a rongyokat.
Döbbenten figyeltem, mi történik itt. Rövid idő múlva egy sovány asszony jön ki onnan egy kis fiúcskával. Német asszony volt.
A városban az állomás mellett van egy szálloda-vendéglő. Az asszony és a férje volt a tulajdonos. Amikor a háború befejeződött, az embert mint németet le akarták fogni, de sikerült megszöknie. Helyette a feleségét és a kisfiát tartóztatták le. Azután kiadták munkára. Így került Prásekhez, akinek úgy kellett rá vigyázni, mint egy rabra. Azért vette el tőle minden
este az egyetlen ruháját és azért zárta rá az ajtót, hogy meg ne szökhessen.
A disznókat etette. Alig kapott valamit a gazdától. Szegény asszony a disznóknak főzött krumplit ette a fiacskájával. Mint a cérna, olyan vékonyra soványodtak.
A kút a mi épületünk előtt volt. A német asszony onnan vitte a vizet vedrekben a disznóknak.
Egyszer, Andriska, a kisfiunk kint álldogál az ajtó előtt, zsíros kenyeret eszik jóízűen. Jön erre a német asszony a fiával.
A kis német fiúcska sóvárogva nézi az én gyermekemet, a nagy szelet kenyeret a kezében. A két gyermek éppen egyforma korú volt.
Megy az én fiam, a magyar fiú a német fiúhoz.
Nyújtja a kenyeret, kínálja, vegye el.
Az mohón kap utána.
Aztán csak nézik egymást. Nem is tudtuk, melyik gyermeket sajnáljuk
jobban. Azt, aki idegenbe került a szülőföldjéről, vagy azt, aki a szülőföldjén lett rab?
Egy nap a gazda meglátja, hogy a magyar fiú együtt játszik Gerttel, a német fiúval.
Odajön hozzám, magyarázza, hogy nem lesz ez így jó. Az én fiam ne barátkozzon vele, mert ha kimennek az utcára, a többi gyerek megveri őket.
Nem akartam elhinni, hogy ennyire gyűlölik itt a németeket, hogy már a gyermekek is ellenségnek tekintsék a németet, akkor is, ha az gyermek, az ő játszótársuk…
Az én gazdám német foglyán kívül sok német ember cselédeskedett még a városban, éppen úgy, mint mink. Egy Gerhardt nevű férfi néha eljött az udvarunkra. Bejött hozzám. Nagy nehezen megértettem, hogy a cseh gazda miatt jön ide, higgye azt, mi barátkozunk egymással. De ha nincs otthon vagy elmegy hazulról Prásek, akkor ő a német asszonnyal akar szót váltani. Így is történt néhányszor…
Egy júliusi éjszakán a városból hat német férfi a német asszonnyal és a kisfiával megszökött. Akkor jöttem rá, hogy Gerhardt a szökést készítette elő. A magas kőkerítéshez létrát támasztottak. Átemelték az udvarra. Az asszonyt és a gyereket az ólból kiszabadították. A létrán fel a kerítés tetejére, a másik oldalon azután a kis csapat gyorsan eltűnt az éjszakában.
Prásek biztos volt abban, hogy elfogják őket a csendőrök. Sokáig üldözték. Csak hát nem tudták, hogy milyen irányban keressék a menekülőket…

* Részletek

(Folytatjuk)

Előzmények: Bevezetés / 1. rész  / 2. rész / 3. rész /  4. rész / 5. rész / 6. rész / 7. rész / 8. rész / 9. rész / 10. rész /