A pokolból hordjuk a márványt a hegyre,
S a romok hidegével oltjuk a tűzet.
Kénszagú felhők simogatják a fűzet,
S szemünkben dobókocka fordul mindegyre.

Rózsa Sándor Déván ugratja a lovát,
Lovam menj a várba, nézd meg ott vagyok-e?
S a kocsmárosok júdáspénze csörög-e?
Sújtólég huzata kavarja a csodát. Tovább »

Trianon emlékezete

Lét-teher: folyton megaláz.
Lágy emelkedés, bősz lankadás,
s az öröklődő néma gyász.

Mi megtagad: a józan ész.
Mi életben tart: a merész
„Csak azért is!”. Szemembe néz Tovább »

Ez volt a címe annak a kerekasztal-beszélgetésnek, mely során Krusovszky Dénes költő, író és László Noémi költő vallott a gyermekversekkel kapcsolatos olvasói és írói élményeiről Farkas Kinga, a Cimbora folyóirat főszerkesztőjének kérdéseire válaszolva. Az eredeti programban Balázs Imre József költő is megjelent, aki azonban igazoltan hiányzott.
A meghívottak elsőként arra a kérdésre válaszoltak, hogy miért a saját gyermekhangjukon szólaltak meg először a gyermekirodalomban a Mindenhol ott vagyok és a Feketeleves című köteteikkel. Krusovszky első gyermekkötete „a szokástól eltérően” még az első gyermeke megszületése előtt megjelent, ez inkább irodalmi kísérletezés volt, amiben azt próbálgatta, hogy tudja-e gyermekversekben is használni a már kialakított költői nyelvét. Mint kiderült, így közvetlenebbül lehet reagálni a világ dolgaira. Tavaly megjelent Azóta őzike című második gyermekverskötete megszületésénél már a gyermekei és a járványidőszak is szerepet játszott, mely lehetőséget kínált az intenzív családi együttlétekre.

László Noémi bevallása szerint gyermekként kezdett verseket írni, de ezt abbahagyta, majd kamaszkorában újrakezdte. Mint kifejtette, a gyermeki lét az önkifejeződés határtalan lehetőségeit kínálja, minden gyermek művésznek születik, de ezt az iskola kiöli belőlünk. Ő elsősorban nem arra törekszik, hogy gyermekeknek írjon verset, hanem hogy hangot adjon a benne élő gyermeknek, aki valójában mindannyiunkban ott van. 2007-ben írta meg a Feketeleves jó részét, amikor megtudta, hogy várandós, tehát ezután „a felnőttek csapatában kell játszania”.

Köteteik címadásáról meséltek ezután, majd olyan verseikből olvastak fel, amelyekben filozofálnak a gyermekek. Mint elhangzott, érdekes asszociációk vannak a gyermeki gondolatmenetben, mely inspirálóan hat és irigylésre méltó a felnőttek számára.

A gyermeklíra hagyományairól is szó esett: a beszélgetők egyetértettek abban, hogy a magyar gyermekirodalom gazdagságához az is hozzájárult, hogy a múlt rendszerben csak ebben a műfajban tudtak őszintén és szabadon megszólalni a költők. Gyermekkori kedvenceikről is vallottak, akiket ők maguk elődeiknek tartanak. Weöres Sándor, Kányádi Sándor, Orbán Ottó, Zelk Zoltán, Csoóri Sándor, Kovács András Ferenc, Jancsik Pál, Szi­lágyi Domokos, Markó Béla, Visky András és Hervay Gizella neve hangzott el, akik mind részét képezik annak a csomagnak, mely fontos szerepet játszott az életük és költészetük szempontjából. Olyan írók neve is felmerült, akik csak egy kötet erejéig tettek látogatást a gyermekirodalom területére, de abban jelentőset alkottak (Oravecz Imre, Takács Zsuzsa, Kukorelly Endre). Az említett szerzők mellett, akik kimunkált, dallamos költői eszközökkel, de nem gyerekhangon szólalnak meg, a 80-as években robbantak be Magyarországra a skandináv típusú gyereklíra képviselői, akik olyan merész témákat tudtak megközelíteni, melyek csak gyermeki hangon voltak elérhetőek.

Arról is kifejtették véleményüket, hogy mi olthatja bele a gyermekekbe az irodalom szeretetét – a gyermeklapok igényessége és a szülők felelőssége is felmerült ilyen szempontból. Sokat hozzáad a gyermekirodalom befogadásához az illusztráció, és a magyar könyvkiadás rendkívül szerencsés helyzetben van ilyen szempontból – hangzott el. Köteteik illusztrátorait – Baranyai B. Andrást, Keszeg Ágnest, Rofusz Kingát – világszínvonalú művészeknek tartják, akik nem alárendeltek az írónak, inkább az írók érezhetik megtiszteltetésnek, ha fantáziavilágaikba befogadják őket. Befejezésül újabb versek hangzottak el.

Forrás: Népújság, 2022. 31., kedd, Közélet

semmi sem köt
hozzám
valaha vágyakból
építettem
hajókat Tovább »

Hallom a robajló csendet
Amint vadul dörömböl
Aritmiásan szívemen
Égő sebemmé lettél
Észrevétlen elmentél
Könnycsepp lehunyt szemen… Tovább »

Ó, vírus, omikron,
éppen most, amikor …
Koronám abroncsa három Pfizer,
három büszke pej, mint a
hármasfogat az Igazságügyi Palota középső homlokzatán. Tovább »

Saturn în scufundare / Merülő Szaturnusz

în amintirea lui T. S. Eliot -T. S. Eliot emlékére

Mi-au luat turma. Să regret? Nu mai am nicio treabă,
nicio răspundere. Moșneagul duce o viață ușoară în azil.
L-au alungat întâi pe preot, pe delirantul
cu corn de cerb, din colțișorul lui de scândură, de unde își lua
zborul spre cer – nebunul – în fiecare zi și și-au ales preoți mai deștepți;
Mai apoi a urmat și regele, apărătorul cel fără de apărare, și au angajat
Regi cu sabie; urma după el savantul, doară avem
destui învățați; cel din urmă alungat a fost poetul, de ce-și
numără degetele bolborosind? Se năpustesc în locul lui barzii
oportuniști ai năzuințelor pe bază de mandat.

Zac aici întors cu fața spre perete, cu toiagul
de păstor rupt în două. Turma-mi dă buzna la jgheab, câte
măreții nou-nouțe distinse înoată vesel printe ei! Bot lângă bot,
un bot îl scurmă pe celălalt – să regret? – nu mai e
menirea mea, mă aleg cu un colț între coaste dacă văd: unde
vom ajunge cu înmulțirea asta fără seamăn din uterul cu raclaje, într-o
buimăceală nesățioasă în ritm alert, cu razele ucigătoare, cu
deflagrația așezată în fața porții.

Parcă aleargă trenul pe șine spre râpa – căreia
îi lipsește malul de dincolo, – să regret? – poate îl vor opri
în ultimul moment; poate calea ferată continuă și mai departe deasupra râpei,
numai eu n-o văd; poate trenul, ajungând la marginea prăpastiei,
își desface aripile și își ia zborul: ei știu asta, nu eu. Mai mare nenoroc dacă
nu știu nici ei. Mie mi-e totuna. Toiagul de păstor mi s-a rupt,
E ușor să zaci pe paie. Să recuperezi osteneala mileniilor.
Pe mine nu mă văd, ei stau cu capul afundat în jgheab, le văd doar
dosul și urechile lor fluturânde.


(Traducere de Bartha György)

Tovább »

Tóth Jónás elmesélte találkozását Jézussal és sejtelmes vízióját a jövőről. Miután befejezte, Mária elgondolkozva hallgatott. Lábuk összeért az asztal alatt, de mintha észre sem vette volna. Csupán Jónás arcát futotta el a pír. Ekkor döbbent rá először, hogy az apáca iránti tisztelete mögött valami más is lapulhat.
– Különös álmok! Te mivel magyarázod őket?
– Mivel én sem vagyok orvos, csak laikusként feltételezem, hogy az álmaim, ez az az egész história kapcsolatban állhat azzal az ominózus bukfenccel. Az agyrázkódás nem tréfadolog. Nemegyszer hallhattunk olyan esetről, amikor az agyműködés egy trauma hatására módosult. Nem lepődnék meg, ha nálam is, és ezzel olyan tulajdonságok aktivivizálódtak, amiket a tudat szigorúan elfojtott.
– Hogy te milyen művelt vagy! – dicsérte a lány elismerően, és elhúzta a lábait. – Nem készültél te titokban orvosira, Jónáskám? Tovább »

megérdemlek
minden jót
magamhoz karolom
énem
fekszem mellette
nem vádol
nem büntet
letörli szememről
a könnyet
ártatlan mosoly
az arcomon
telnek az évek
s én gyermek maradok

Láthatár mögött a Város. A szél messzi Otthont idéz.
Rőt felhők kúsznak az égen. A napkorong lassan being,
S tájba rajzol éles kontúrokat. De valahol mégis nehéz
dalú férfiak hangjára kékül angyalon a lening. Tovább »

Megindít a múlt szele,
Balkáni tökmaghéj, pocsék pollen előtte,
lepattogott cserépzománc, fegyverek fenyegetése.
Felnyergelt lováról kiüti utasait,
megidéz lovagkort a szél-dárda.
Utamra dőlök, időm pamlagára,
seper a múlt szele,
Átrobog felettem a teremtés hibája: időm és terem.
Más kontextusban: a történelem.
Mibe kapaszkodjon gyengülő zendülésem?

2022. május 26.

Pályaudvaron várok indulásra,
a városon még hajnal dereng.
Nem gondolok semmilyen csodára,
de rálátok amire érdemes. Tovább »

A koma már napok óta fúrt-faragott, még enni is alig szorított időt. Csavarozott, pengette a vasat. Műhelye falára kiírta, hogy ”Vírus-műhely”.
Vadmalac nem tudta legyőzni a kíváncsiságát, hát bekopogott:
– Aztán melyik vírus ellen?
Akár egy megszállott, fújta a koma a választ:
– Az emberi hülyeség ellen.
Mire Vadmalac:
– Nem rossz, nem rossz!

Forrás: szerző FB-oldala

robogtunk nyaralni
sárga pléhek halálfejek
zörögtek a sofőrnél Tovább »

Kieszed a tányérkánkból
az összes embert, aki jó volt,
mit számít neked az élet –
kenyérmorzsa, cseresznye,
bármi, lesz még elég,
nem vásik a fogad. Tovább »

Azt mondja, hogy meg akarja tartani a szavát! Tartsa meg! Ez jó ötlet! jd

JÓNÁS OTTHONA

Aztán épp a fordítottja zúdult a világra: szárazság, éhínség, földrengés itt, erdőtüzek ott, a termelés visszaesett, a bankok egymásután tönkrementek… A médiák naponta sokkoló címszavakban tudósítottak a fejleményekről.

Amerika gazdasága összeomlott.
Pénzügyi válság Angliában!
Trojkák Moszkva utcáin!
Masírozik a Fekete Gárda!

– Közeledik a világ vége! – suttogták Jehova Tanúi vészjóslóan.
– Ugyan, szamárság! Világ vége nincs, vagyis miért éppen most közeledne? Ez ugyanaz a menü, mint a tavaly, tavalyelőtt. Mégis élünk, nem nyúltunk ki – summázták a józanabbak.
A fiatalember növekvő aggodalommal szemlélte, mi zajlik körülötte, és egyre inkább úgy érezte, most jött el az ő pillanata. Hogy ez konkrétan mit jelent, még csak nem is gyanította, hiszen, ami tőle tellett, megtette. Kívánhat-e az Isten ennél többet egy csórótól?
– Figyelj csak! Válaszolnál nekem egy kérdésre? – fordult Máriához, miután sehogy sem tudott zöld ágra vergődni. – Te okos lány vagy, amellett apáca, ezért nincs kizárva, hogy olyasmit is megértesz, amin én hiába tűnődök.
– Én okos? Akkor nem ismered Klára nővért. Mellesleg neked sem kell egy kis észért a szomszédba kopogni. Várom a kérdést, kolléga úr. Tovább »

Kristályba zárt árnyék, szín,
sziromformában ezer sugár.
Vízcseppnyi derű, rózsaálom,
féltett semseit ritkaság
viseli a föld másik arcát,
hol Napot vált fel
belső ragyogás.

Az orvos előtt meztelen,
lennél szellembogár, botbogár, vándorló levél,
összezsugorodik a lelked,
összezsugorodott testedre nem ismersz rá,
szellő szed szeletekre, hangfoszlányok aszimmetrikus térben,
kérdez,
mi fontosat mondj el?
az orvos szájában tengermoraj.
A fehér mundér ropog, minden taglejtés suhog
a határozott mozdulatokban,
csapkod az ájer, bomlik a kísérletezésekkel átitatott szellő,
próbautak.
Nem lehetsz pálcikarovar, álcázott ember,
zsugorodsz, mint a törékeny nádszál,
hasonlatosan ahhoz, amin eltöprengett Pascal.
Az orvos a világegyetem.

2022. május 26.