Hm (91): Holdfény – fanyar melankólia

2022. június 4.

„Lelkesedésem nem volt hiábavaló”

(Email-linterjú Márk Attila énekművész-karnaggyal, A magyar unitárius egyház orgonái című könyv megjelenése kapcsán)

Nemrég jelent meg és mutatták be a brassói Reménység Házában Enyedi Pál és Márk Attila A magyar unitárius egyház orgonái című terjedelmes művét. „Egyházi levéltárak és orgonák, sok ezer oldal kéziratos jegyzőkönyv és levelezés átolvasása, ódon, porlepte hangszerek felmérése után lát napvilágot a magyar unitáriusok orgonáinak történetét feldolgozó sorozat első része”- írja a szerzőpáros a könyv borítóján szereplő ajánlóban. Erről a több éves kutató-és felmérő munkáról, valamint a könyv megjelenésének körülményeiről kérdeztük Márk Attila árkosi unitárius kántort és karnagyot:

– Hogyan jutott el az általunk dalszerzőnek és előadónak ismert Márk Attila, a tudományos kutatómunkához és végső soron egy könyv megírásához?
– Messzire vissza kell utaznom időben, középiskolás koromban egyik kedvenc olvasmánytémám a régészet volt, innen ered a régi értékek iránti érdeklődésem, ami aztán 2012-ben, az árkosi unitárius templom orgonájának történetírása közben újra életre kelt. A 10 éves kutatómunka és a trilógia első megjelent kötete bizonyítja, hogy a lelkesedésem nem volt hiábavaló.
– A nemrég kiadott A magyar unitárius egyház orgonái című átfogó mű társszerzője Enyedi Pál, a budapesti Zeneakadémia Egyházzene Tanszékének tanára, ezen belül pedig az Egyházzenei Kutatócsoport tagja. Hogyan kerültél kapcsolatba vele?
– 2012-ben, az árkosi unitárius templom orgonájáról írt történet kapcsán kerültünk kapcsolatba, ezt az írást a Magyar Egyházzene c. folyóiratban közölték, melynek a tanár úr szerkesztője volt. Munkámat hasznosnak ítélte, ettől kezdve együttműködtünk, a közös írásaink jelentették az első lépéseket, majd a Magyar Unitárius Egyház megbízásából kezdtünk neki a nagyszabású munkának. A Enyedi Pál rendkívüli szakismerete, tapasztalata, és pontos munkastílusa szerencsésen találkozott az én lelkesedésemmel, munkabírásommal.
– Hogyan oszlottak fel köztetek a kutatói és szerkesztői feladatok, pontosabban ki mit vállalt fel a több éve tartó tudományos munkából?
– A munkánknak volt egy terepen elvégzett gyakorlati része is, amely során lefényképeztem minden egyházközség levéltári anyagát, majd egy másik út alkalmával a tanár úrral felmértük az orgonák állapotát. Emellett az én feladatom a levéltárakból, és a máshonnan felkutatott írott források feldolgozása volt, ezek alapján írtam az orgonatörténeteket. Ezeket Enyedi Pál szakszerűen lektorálta és a maga részéről kiegészítette az orgonafelmérés erdményeivel, melyek a hangszerek jelenlegi állapotának leírását és a különböző javítások, módosítások leírásait tartalmazták.
– Voltak-e előzményei a tietekhez hasonló kutatásnak és felmérésnek, az unitárius egyház fennállása óta?
– A Magyar Unitárius Egyház két felmérést végzett a 20-dik században. Először az első világháború után felszólították az egyházközségek lelkészeit, hogy számoljanak be a templomok orgonáinak háború utáni állapotáról, majd 1988-ban püspöki felhívásra, az egyházközségek lelkészei egy típuskérdőívet töltöttek ki az egyházközségi orgonákkal kapcsolatban. Mindkettő sok segítséget jelentett számunkra. De ilyen mérvű kutatást és felmérést még nem végeztek az unitárius egyházban.
– Melyek azok a vidékek és egyházkörök, ahol kutatásaitokat és a fellelt orgonák tanulmányozását végeztétek?
– Jelen pillanatban állíthatom, hogy minden orgonát sikerült megnéznünk, illetve felmérnünk, az egyházközségi levéltárak közül azonban még 11-12 -őt kell felkeresnem, lefotóznom. Az első kötet a hat unitárius egyházkörből a Háromszék-Felsőfehér és az udvarhelyi egyházkörök orgonáinak történetét tartalmazza. A következő kötet a keresztúri és a Küküllő-köri orgonákról szól majd. A harmadikban pedig a Maros, illetve a Kolozs-Torda Egyházkör, valamint az anyaországban található pár orgona fog szerepelni. Ugyancsak e kötetben számolunk be a munkánk közben felállított orgonákról, ilyen a sepsiszentgyörgyi egyházközség orgonája is, melyet az első kötetünk befejezése után állítottak fel.
– Hogyan fogadtak felmérő útjaid során az egyes egyházak közösségei, voltak-e nehézségeid a dokumentáció illetve az orgonák tanulmányozása terén?
– Sokat tudnánk mesélni ezekről az utakról. Kevés kivétellel, mindenhol érdeklődéssel és segítőkészséggel fogadtak. Voltak egyházközségek, ahol bizonyos zárkózottságot tapasztaltunk, illetve közönyt. De ez szinte természetes, ha elgondoljuk, hogy több mint száz orgonát felkerestünk. A levéltárak állapota helyenként változott, de türelemmel és kitartással megkerestünk mindent, ami fellelhető volt a kutatásunkkal kapcsolatban. Jóleső érzés, hogy az orgonatörténetek megírása után több lelkész is érdeklődött orgonájuk története iránt, elkérték, illetve több helyen elhatározták az orgona kijavítását, rendbe tételét.
– Melyek voltak azok az intézmények és személyek, akik munkájukkal vagy anyagi hozzájárulásukkal segítették a felmérést, illetve a kötet kiadását?
-Elsősorban a két társkiadó intézményt említeném: A Magyar Unitárius Egyházat, illetve a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Egyházzenei Kutatócsoportját, akik lehetővé tették e kötet megjelenését. De hálás köszönettel tartozunk mindazon személyeknek, akik szállással, koszttal, vagy az utazásban besegítettek nekünk. És természetesen családjainknak, akik a kutatás idején megértéssel, szeretettel és segítséggel fordultak felénk.
– Tudom, hogy érdeklődési köröd és ezzel párhuzamosan jövőbeni terveid roppant szerteágazóak. Mégis mit tartasz a jelen prioritásának, magyarán: mi lesz pályádon a következő lépés?
– Jelen pillanatban nagyon szerencsésnek tartom magam, hogy rövid fél év alatt e kötet mellett még egy könyvem megjelent, a Hármas Alapítvány és a H-Press kiadásában Az Isten láthatóképpen elősegél címmel. Ugyanakkor zenekarommal, a Mácsafej zenekarral filmzenét írtunk egy dokumentumfilmhez és februárban megjelent egy új lemezünk Olyan vagy címmel. Mit kérhetnék még? A továbbiakban szeretném, ha megkezdett orgonatörténetünk két másik kötete is megjelenne. Ez egy hosszú, kitartást és pontos munkát igénylő folyamat. Ugyancsak ebben az évben, a Vox Humana kamarakórus tagjaként énekelek a kórus 50 éves évfordulójának eseményein, valamint az árkosi Régeni Áron Dalárda karnagyaként e kórus 100 éves évfordulójának szervezői munkájában veszek részt. Hálás vagyok a jó Istennek megtapasztalt kegyelméért, az áldásaiért.
– A könyvbemutató során elmondtátok, hogy a jelen kötet lényegében csak két egyházkörzet orgona-felmérését tartalmazza. Ezt követné még két hasonlóan vaskos kötet, mely a többi 2-2 unitárius egyházkör orgonáira vonatkozna. Megvan-e hozzájuk a „nyersanyag”, vagy további feltáró-gyűjtő munkára lesz szükség?
– Ahogy említettem az orgonák felmérését befejeztük, még maradt 11-12 egyházközségi levéltár, valamint az állami levéltárak felkutatása a harmadik kötethez. A második kötet anyagát Enyedi Pál tanár úr már lektorálja, a szükséges kutatást már befejeztük.
-Jó egészséget és kitartást kívánunk a további munkához!

Kérdezett: B. Tomos Hajnal

2022.június 4.

"kultúrpolip"

Rovatok

Archívum

Keresés

"Kiemelt"

Barátaink

Blogtár

Hasznos

MEK-újdonságok

Periszkóp