Péntek volt, nem tizenharmadika, mégis baljós. Marosvásárhelyen zuhogott, vártam volna a földrengést is, átéltem kettőt, úgy tudok rettegni, hogy belehalnék, ha elmozdulna a csillár, péntek volt, nem tizenharmadika, Székelykálban még zuhogott, Székelykáltól fölfelé begorombult a természet, és mire leszálltam Nyárádköszvényesen, akkora lett a tél, hogy jöhetett a karácsony. Havazott, mintha kormányrendelésre. Az iskola helyét nem is találtam, Csíki András szólított meg a kultúrközeli kis csehóban, hogy nem magam vagyok-é magam. Tovább »

állsz még
aztán hagyod
hogy a poros úton
maradjon nyomod Tovább »

Most, hogy termésem javát levertem,
feltörtem kosárnyi diót.

Mondhatom, férfimunka volt…

S a dió kirámolt belét,
hogy ne hányódjék szanaszét,
hasas befőttes üvegbe raktam…
majd magára hagytam. Tovább »

Ez a kis elégtételféle sokat segített Attilának. A remény, hogy a válasza többé-kevésbé eljutott a lányhoz, és a szavaiba csomagolt üzenettel végre odavágott, valamennyire visszaadta a nyugalmát, ha nem is a jókedvét. És persze az idő is tette a dolgát. Emellett két hét szabadságra ment, amit otthon töltött a szüleinél, és habár a kisváros „kis” dimenziója nem tűnt el, de megtelt valami szerethető, kellemes bukolikával. A szó teljes értelmében „megpihent” ebben a békében, és Mészáros Julianna ebédjei után, ha kiült a kertbe a kávéjával és a könyvével, Gajdos Judit fényévekre röpült tőle. Tovább »

a hegedűtok talán az álmok háza –
nem tudni mi rejtőzik benne – kábszer
röpcédula, kalasnyikov, sőt egyszer
arra is gondoltam: előfordulhat,
hogy egy másik kicsi hegedűtok,
benne egy még kisebb hegedűvel.

Forrás: szerző FB-oldala

Azért az mégis érdekes,
hogy én nem lettem énekes,
egy Canio vagy Rigoletto,
ahogyan festő Tintoretto. Tovább »

mécses

hallom a szókat…
szunnyad a gondom
mint ez a mécses
annyira halvány Tovább »

Nárciszok / Daffodils

A várostól messze jártam,
mint a felhő völgy s hegy felett,
mikor hirtelen megláttam
az arany nárciszsereget
a tóparton, a fák között
táncoltak vígan szerfölött. Tovább »

Még nagyon fiatalon olvastam először Patricia Highsmith regényét. Szorongtam attól, ahogy bonyolítja a cselekményt, megismerteti velünk a karaktereket. Egyszerűen félelmet keltett bennem, hová fog mindez fejlődni. Aztán később, amikor 2010-ben Radnai Annamária dramaturgbarátom – ő fordította a regény színpadi verzióját – kezembe adta a szövegkönyvet, már inkább a társadalmi vetülete fogott meg: mit lehet elérni az emberek manipulálásával, micsoda szörnyűségeket is. Tovább »

dum dum dum borzalom
borzalom dum dum dum
vajszínű öltönyben
mészrög a körömben

Budapest, 2021. IX. 11.

Markó – 70

A Kolozsváron kéthetente megjelenő Helikon, amely fejlécén ugyan irodalmi lapnak tekinti magát, de érdeklődési köre a hazai kultúra jóval több területére kiterjed, tiszteletreméltó következetességgel közöl hosszabb interjúkat írókkal, költőkkel, közéleti személyiségekkel. Tovább »

Gajdos Judit nem egészen azzal a szándékkal posztolta ki a teniszpályás képeket, hogy Attilát kijózanítsa. Igazából az együtt töltött estét követő érdektelensége addig tartott, amíg rá nem jött, hogy Attila „nem fog teperni”. Amint megértette, hogy a „Bízzuk a véletlenre” mondatát nem követi számos üzenet, amelyben Attila újabb találkozóra próbálja rábírni, érdektelensége heves érdeklődésbe csapott át. Nem számított arra, hogy gond nélkül elfogadják a húzódozását. Ő ugyan deklaráltan nem erőlködött, de hogy Attila sem tette, arra azért nem számított. Tovább »

Kerülgeti szemem az álom,
pedig most volna időm bőven,
semmi remeg az éji vásznon:
egy képre sem telik belőlem. Tovább »

Attól függ, meddig a fuvar,
hány fényév, kilométer,
bírják-e a lovak. Tovább »

„Románia a kisebbségi jogok biztosítása terén úgymond »mások számára is példát szolgáltat«”

Boros Ernő a romániai kisebbségi kérdés tanulmányozása, a helytörténet terén immár letette névjegyét. Nem csupán helyi, regionális tekintetben, hanem a magyar nyelvterület egészén ismertté váltak a több évtizedes kutatómunkára épülő művei: a földvári haláltáborba elhurcolt magyarok tragikus sorsát visszaidéző Hogy a magyar pusztuljon (2009) és a Szatmári svábok deportálásának története (2011) című, nagy volumenű munkáival, számos riportjával, publicisztikai írásával. Most újabb jelentős kötettel(x) jelentkezett, ami egy – helyi és országos viszonylatban is figyelmet érdemlő, mondhatjuk kimeríthetetlen, a maga teljességében feldolgozhatatlan témához nyúlt: a nemzetiségi kérdés – jelesen a szatmári svábok asszimilálódásának kérdésköréhez – romániai letükröződéséhez. Tovább »

végtelen álmodók
sorába állok
szeretem látni
ami messze van
s álmommal érem
utol magam Tovább »

Ő nem oktalan rejtőzködő,
sem született engedetlen,
makacs és megátalkodott köcsög,
nem önző kis hörcsög,
eleve csúcsratörésre készülő, Tovább »

jaj mennyi fénykép
a végteleníthető
gyári mintában Tovább »