Készítettem egy képriportot Bukovina három középkori kolostoráról : Putna, Sucevita, Moldovita.

Küldöm ezúttal Moldovitát:

Tovább »

Kiért van a könyv?

Miután “madártávlatból” készítettem néhány felvételt a vadiúj csarnok belteréről, no meg a lenn nyüzsgő tömegről, azzal a gondolattal lépdeltem alá a lelátó lépcsőin, hogy most végre alkalmam nyílik megmártózni kicsit a legfrissebb kiadványok nyomdafesték-illatában, esetleg összefutni néhány ismerős könyvbaráttal is.

Mi tagadás, kínálat volt bőven, magyar és román, kül-és belhoni kiadők részéről egyaránt. Úgy vetettem bele magam a klasszikus és kortárs irodalom paradicsomába, mint hosszas napfürdő után egy medence hűs vízébe. Tovább »

Miközben a dugipénz után kajtatott, Bíró Jánosnak kezébe került egy megsárgult mappa, szülei régi irataival. Akkor nem volt kedve belenézni, de utóbb foglalkoztatni kezdte a dolog: lassan harminc éve, apja halála óta porosodhatnak ott… Eszébe jutottak apja szavai, akit jovialitása a vénségben és betegségben sem hagyott cserben teljesen, hogy tessék, fiam, ha már vagyont nem tudok hagyni réád, legalább ezököt a papirosokot adom, tödd el jól, ha égyébre nem, a tűzre jó lösz valamikor! Ő akkor átforgatta az iratokat, kiszedte azokat, amelyekre a hagyatéki tárgyalásnál, földek visszaigénylésénél szükség lehetett, s a többit besuvasztotta a fiókba.

Most, pár nappal az első „találkozás” után ismét kihúzta azt a bizonyos fiókot, újra kivette és felnyitotta a szóban forgó dossziét, és nézegetni kezdte az iratokat, kezdetben inkább unottan, aztán egyre elmélyültebben. Volt ott iskolai ellenőrző könyvecske és anyakönyvi kivonat, diplomák, igazolások, jó néhány levél a katonaságból, melléjük csíptetve a szülők válaszlevele, szálkás, nehézkes betűkkel (nem is gondoltam, hogy apám ilyen rendszerető volt, ami a papírokat illeti!, morfondírozott), hivatali értesítések, gyászjelentők, stb. Többségüket csak átforgatta, egyik-másikat, amelyiket valamiért érdekesebbnek tartott, azonban végig is olvasott. Tovább »

1949. november 5-én születtem Nagyszalontán. 1989. március 15-től Szegeden élek.

1975-ben diplomáztam a Kolozsvári Egyetemi fokú Protestáns Teológiai Intézetben. Egyháztörténetből írt szakdolgozatom címe: A Heidelbergi Káté magyarországi kiadásainak története.

1975-1989 közt lelkipásztorként szolgáltam, élethelyzetem nem tette lehetővé tudományos munka végzését, mert annak feltételét, a kommunista rendszerrel való „együttműködést” elutasítottam. Irodalmi alkotásaimat ritkán publikálták az erdélyi lapok és antológiák. Néhai Csiki László javaslatára a Kriterionhoz benyújtott, Kacsalábonforgó Olümposz c. verseskötetem kiadását 1985-ben Egyed Péter végleg elutasította. Részt vettem az irodalmi közéletben, amíg engedték. 1980-1982 közt a nagyváradi Ady Endre Irodalmi Kör héttagú vezetőségének voltam tagja. 1983 januárjában a Szekuritáté előállított és kivizsgálás alá vetett az Ellenpontok szamizdat folyóiratban publikált anyagok miatt, majd májusban az egész csoporttal együtt, „kegyelemben” részesítettek. Ugyanakkor eltiltottak a publikálástól 1985-ig. Az egyház állami nyomásra rokkantsági nyugdíjba küldött 1983. május 1-től 1984. május 1-ig. 1988. szeptember 6-án felolvastam Aradon beadványomat a romániai falurombolással kapcsolatosan, amely Tőkés László és az aradi lelkészértekezlet kiegészítéseivel „Az Arad-Temesvári Református Egyházmegye lelkészeinek tiltakozása a falurombolás ellen” címen vált ismertté. Tovább »

    Reggel korán indul munkába. Még alig pitymallik, elővezeti a fásszínből a biciklit. Nagyon vigyáz arra, ne csapjon zajt. A múltkor is, véletlenül, maga sem tudja hogy, megnyomta a csengőt. Olyan ricsaj lett belőle, hogy maga is felriadt tőle, mint akire ráijesztenek.
    Attól félt, felébred rá az egész falu.
    De a szomszéd Berci bátyó biztosan.
    Furcsa szerzet az öreg.
    Valahányszor késő délután bekarikázik a kapun, a szeme sarkából is látja: libben a függöny a szomszéd ház ablakán.
    Őt lesi az öreg. Tovább »

az élet csupa gyönyörűség?

a rossz csak azért van hogy

megtanuljuk látni a szépet a jót?

a szép azért hogy lássuk a rútat

s azt is ami a kettő közé szorult? Tovább »

„alakoskoskodnál neked” – én magamnak? hiszt teszem…

(Balla D. Károj)

Válaszol: Patócs Molnár János

Kérdez: Gergely Tamás

Tisztázzuk mindjárt az elején: te az egyik Ellenpontos vagy, ugye?

Igen.

Szétzavartak benneteket, elűztek, az Ellenpontok történetét már nem együtt írtátok meg…

A lebukást követően az életünk megváltozott. Ara Kovács és Kertész Attila, utóbbi nem volt ellenpontos, de Ara barátsága révén sok mindenről értesült, ezért sokat zaklatták, közvetlenül a kegyelmi nyilatkozat megtétele után Magyarországra távozott. Mindkettőjüknek már előzőleg folyamatban volt a névházassággal való kitelepedése. Tóth Károlyék a kihallgatások közepette adták be kitelepedési kérelmüket és szintén távoztak. Szőcs Géza először úgy döntött, tovább képviseli a szellemi ellenállást, aztán 1986-ban úgy érezte teljesen ellehetetlenítették a szeku akciói, s az emigráció mellett döntött. Keszthelyi András tanulmányainak zavartalan folytatását  Magyarországon látta biztosítottnak. Sem én, sem Tőkés László nem kívántuk elhagyni Erdélyt. Én elkövettem azt a hibát, hogy nem folyamodtam külföldi fórumokhoz.

Részlet a Testimentum gépelt változatából

Tovább »

Készítettem egy képriportot Bukovina három középkori kolostoráról : Putna, Sucevita, Moldovita.

Küldöm ezúttal Sucevitát:

Tovább »

DANCS ARTÚR „Elsőre most kapásból egy, a minap készült fotó jut eszembe, amit barátaimról készítettem a Greenwich Village-ben a Porto Rico Importing Co üzlete előtt friss kávéból való bevásárlásukat követően.

Már első New York-i napjaimban, két és fél évtizede felfigyeltem a boltra, majd mikor az East Village-be költöztem, rendszeresen el is sétáltam a másik üzlet előtt, a Szent Márk soron. Szerettem belépni és hosszasan elidőzni a múlt század elejére emlékeztető boltban, a zsákokban kiállított szemes kávék birodalmában. Intenzív kávéillat lengi be mindenkor ezeket a boltokat, sőt, még a környéküket is.

Tovább »

A komáromi Kerecsen együttes dalainak világa az őserő, a múlt-jelen összefüggéseinek gondolatisága, a magyarság lelkivilágát érzékeltető öröm-bánat tükröződése egy zenei komplexitásban. A rockzenei alapokat színes hangszerelés, hard rockos, metalos, bluesos, pszichedelikus, stoner, acid, progresszív és archaikus magyar népzenei hatások teszik teljes, szerethető, élvezhető egésszé. A 12. Brassói Magyar Napok alkalmából 2022. szeptember 18-án megismerhette őket a brassói közönség. 2023. május 13-án koncerteztek Baróton, ekkor sikerült elbeszélgetni Varga Zsolttal, az együttes vezetőjével. Tovább »

Együk meg a csészénket! – B. Tomos Hajnal fényképezte

”Legyen világosság!”

Tovább »

Kovács András Ferenc új kötetében, a Névtelen cserépdarabokban, melyhez Hajdú Krisztina tervezett szép borítót, hegyi és mondhatni szőlőhegyi költők vannak. Berzsenyi, Csokonai, Arany, Ady, Radnóti, Dsida, Vörösmarty, és természetesen a KAFnak oly kedves görögök és rómaiak, meg a nagy szerepjáték, Calvus harminchat verse.

A szőlőhegyit egyáltalán nem az alkoholosra értem, hanem arra a kedélyre, amelyet Aranynál, Babitsnál, Adynál vagy Berzsenyinél nehezebben találnánk meg. Valami harc dúl a gyújteményben, hogy az ember lángot okádjon a hülyékre és a nemtelenekre, őrizze meg a szellem mívességét, de találja meg azért újra azt a kedvet, amely élni segít.

Hajdú Krisztina borítója

Tovább »

Válaszol: Fosztó László

Kérdez: Gergely Tamás

GT: Téged inkább a Pluralizmus Erdélyben Facebook-oldal olvasói ismernek, de aki oda nem látogat el, annak hogyan mutatkoznál be? Ki vagy te, Fosztó László?

FL: Hamár a fotózás apropóján beszélgetünk, nem hiszem, hogy volna egyetlen olyan univerzális kép, amit fel tudnék villantani, s maradéktalanul megmutatná ki vagyok. Dehát ilyen kép nem készíthető senkiről. Részekben, töredékekben tudunk csak megmutatkozni, s mire elkészül egy bemutatkozás, talán már el is avult. Elmesélhetem, hogyan kezdtem fényképezni.

Ha történeti elbeszélésben adom elő magam, akkor leginkább székelynek, háromszékinek, sepsiszentgyörgyinek vagyok mondható. A romániai szocializmus „aranykorszakának” utolsó szakaszában munkáscsaládban nőttem fel. Otthon magyar kultúrában nevelkedtem, később szakma gyanánt is ezt tanultam, magyartanári és néprajzos diplomám van. Románul az iskolában kezdtem tanulni, de igazából már csak felnőttként Kolozsváron és Budapesten kezdtem olyan szinten beszélni, hogy közeli barátságokat is kössek románokkal. Olyan emberekkel, akikért hálás vagyok az életnek. Angolul is az iskolában tanultam, s a líceumi angoltanárnőm sokat segített, bátorított, hogy tovább kell tanulnom. Ezért hálás vagyok, hiszen az angoltudás olyan kapukat nyitott ki, a szakmai és emberi kapcsolatok előtt, amelyek nélkül ma teljesen más volna az életem.

A képekkel kapcsolatos neveltetésem első és legfontosabb tanítója Kakas Zoltán atyai jóbarátom, aki remek fotós, néprajzos, és természetjáró. Tőle tanultam az alapfogalmakat, szerkesztési elveket, a fényképezőgépet használni, és az objektíven át nézni a világra. Gyakran ma is azon kapom magam, hogy úgy szerkesztem a képeket, ahogy tőle láttam, a tekintet vezető vonalak, kontrasztos foltok vagy felületek egymás mellé illesztése.

Zoltán igazi fotóművész, a sepsiszentgyörgyi színháznak is dolgozott, és a fotográfia eszközeiről, a fényekről, árnyékokról, negatívokról, nagyításról, azaz a fényképezés egész folyamatáról rengeteget tud. Igényessége, professzionalizmusa töredékét sem tanultam meg, csak belekontárkodtam a szakmába tizenévesként.

Tovább »

1.

nem. nem alkudtam.

vagy nem erre szólt és szólít föl az akarat.

kocsmabolyongás ámít—ott

azon túl

minden

itt

(kín)

marad Tovább »

B. Tomos Hajnal egyik kedvenc kifejezési formája – a képriport

Tovább »

— i Beremend, Baranya, Ungern.

B. Tomos Hanal fotója. Töpreng a szerkesztõ: hol írják cafe-nak, továbbá angolul a cégért… Hogy ez Erdély lenne…

Tovább »

Gyulai Nagy András, a csernátfalusi rezes-fúvós zenekar volt karnagya, 1911. június 14-én született a barcasági Csernátfaluban, Apja Gyulai Nagy András (Csernátfalu, 1890- 1918) földműves és kőműves, anyja Elekes Mária (Keresztvár, 1892- 1961) háziasszony volt, akinek 5-ik gyerekeként született András, a második házasságából. Nyúlszájjal született, de sikeresen műtötték. Dédnagyapja Gyulai Nagy András, János öcsével, az 1848-as szabadságharc leverése után Kolozsvárra menekültek. Amikor lecsitultak az üldözések, visszajöttek szülőföldükre, és ebből az ágból alakult ki a 4 különálló Gyulai Nagy család: Gyulai Nagy János (Türkös, Malom utca, str. Morii nr 14.), Gyulai Nagy András (Csernátfalu, Fő utca, str. Braşovului 33), Gyulai Nagy István (Csernátfalu, Eger utca, str. Nicolae Iorga, nr 7.), Gyulai Nagy Károly (Csernátfalu, Eger utca, str. Nicolae Iorga nr 37.). Ebből a 4 családból csak Gyulai Nagy Andrással folytatódik a fiúág, András fia Árpád, az ős fia Endre, és az ő fia Zoltán.

Csernátfalusi fúvós zenekar 1948.

Balról jobbra az első sor: 1. Buda András nagy dobos, 2. Gyurka Árpád kis dobos, (3. Bencze István fligeres, hiányzik, nincs a képen). Második sor: 4. Benedek János fligeres, Benedek Piroska apja, 5. Benedek Káplár János fligeres, Benedek Káplár Éva apja, 6. Gyulai Nagy András flgeres, karnagy, 7. Klicska János karmester, 8. Köpe István fligeres, 9. Magdó János klarinétes, 10. Deák Samu klarinétes, 11. Jónás István klarinétes, 12. Dávid János klarinétes. Harmadik sor: 13. ismeretlen, 14. Bálint András pozános (MTSZ elnök), 15.Gyurka József bassfligeres, 16. Páter János újonc (Franciaország), 17. Köpe János bassfligeres, 18. Antal Bacsó András bassfligeres, 19. Sipos István bassfligeres, 20. Benedek Andir János bassfligeres, 21. Miklós László kürtös, 22. Kiss Istók István klarinétes, 23. Lőrincz János klarinétes. Negyedik sor: 24. Gyurka István bassfligeres, 25.Tomos Mihály bassfligeres, Tomos (Köpe) Inci apja, 26. Rab János bassfligeres, 27. Papp István bassfligeres, 28 Benedek István trombitás, 29. Gyulai János (a púpos) klarinétos, 30. Gábor András bassfligeres, 31. Tóth András trombitás, 32. Vajda Péter bassusos. Hiányoznak a képről : 33. Kapitány Sándor fligeres, 34. Peltán István fligeres, 34. Parea Mihály fligeres, 35. Rákóczi György, 36. Bencze Mihály bassfligeres, édesapám

Tovább »

Hol is… Brassó? Költõk járnak oda… B. Tomos Hajnal fotója, maga is költõ

most megiszom a tejet
most verést kapok
tél van és táncolok
megiszom táncolok szoptatok
lábam közt az ég
most már meghalok

Stegerwald Tibor* ezt a fotót küldte Felhívásunkra** Csíkszerdából.

*Interjú Steigerwald Tiborral

**Honoldalunk neve a Káfé, Internet kávézó sorozatunkban írók, mûvészek vallanak kávézási szokásaikról, most indítjuk, tulajdonképpen folytatjuk a kávézó-kirakatok, cégmegnevezések sorozatát. Akinek kedve van, szegõdjön mellénk, bárhol is él vagy jár, San Franciscóban, Dél-Koreában vagy… Budapesten. Nem verseny ez, nem lesz elsõdíjas, a honor pedig a megjelenés. Ide küldjétek a fotókat: gergely90@hotmail.com