Az elsők is, az utolsók is
ugyanazt a tollat veszik kezükbe,
amikor versre adják a fejüket, Tovább »

Simogatnak
lenge fények,
dombok,
lankák lejtenek Tovább »

(Felkelés délután. Felhívom anyámat)

mint a kismánus*
lassan jön az árvaság
de megérkezik

____________________________________
*a kis óramutató Tovább »

18 szerző válaszolt portálunk idei felhívására, amelyben arra kértük őket, küldjenek olyan alkotásokat-vallomásokat, melyekből kiderül, ki az a költő (szerző), akit szellemi-érzelmi rokonuknak tekintenek, aki költészetüket inspirálta. A jelentkezők számánál jóval több felkérést postáztunk, s reméljük, április 11-ig, a Magyar Költészet Napjáig még néhányan fontosnak tartják egy sokrétű összkép felrajzolását. Köszönjük az eddigi alkotásokat, a válaszolók fáradozását és hamarosan jelentkezünk az összeállítással, amelynek címfotóját Oláh István székelyudvarhelyi barátunk archívumából válogattuk ki. A szerkesztői munkát az idén B. Tomos Hajnal és Nászta Katalin vállalták.

Amikor egy könyvnek meglátom a címét és benne ott a fogalom, “kultúrtörténet”, akkor tudom, hogy érdemes kézbe venni, mert valóban olyan olvasmányos értékekhez jut hozzá az ember, amelyeknek összegyűjtéséért a szerző több éven át dolgozott. Tovább »

(XXIV. karantének)

Megmásíthatatlan,
ha eleven részeink leszakadnának…

Az erőszakos szél csak a vergődő levelekben él.
Ugyanaz az elem vergődik köröttem.

Ha a föld fájáról évente száradna el az ember… Tovább »

Mintha szellő, halvány érzés, gondolat, emlék, valamilyen érintés megfoghatatlanul… bármi, amit megnevezni próbálok. Anyag. Egy szobrász felhasználva anyagát, valamennyire időtállót alkot. Az én anyagom szüntelen változik, és a belőle létrehozott alkotás is, a vers. Bárányfelfö. Megjelenik és oszlik, aztán újra itt van másként.
Mert megfoghatatlan ,hiánya óriásira nő bennem, ami súlyos, mint egy bronzszobor, de lehet a levegő –

November legelején esősre fordult az idő. A hírek is mintha megritkultak volna, az emberek, kénytelen-kelletlen szemet hunyva a „vonatos, tankos bevonulás-história” előtt, már-már reménykedni kezdtek, hogy az elért forradalmi vívmányok konszolidációjának az időszaka köszöntött be (Nem ezzel a kifejezéssel éltek ugyan, de valahogyan így értették.) Tovább »

a színházi világnapra

írj valamit Katalinnak.
Hát írom.
Katalin,
ma van a színház világnapja.
Emlékszel?
Két éve
még boldogan ünnepeltél,
versben zengtél,
magadban ódákat énekeltél
rég letűnt,
elvesztett színpadodnak –

A szerző illusztrációja

s ma nem emlékeztél,
hogy ma van a napja,
hogy ma van a Napja!
Még nem ment le!
Várnak a szuffiták mögött
a srácok, a lányok,
a komikusok,
a bajadérok,
a közönségmegváltó
színészóriások,
toporognak,
nem sírnak,
készülődnek
edzik a hangjuk,
izmaik,
hogy fittek legyenek,
épek –
Tettre készen
állnak a világkaranténban.

Húzza már fel valaki
azt a függönyt!

2021-03-27

Csak ez az egy kellemetlen nyűg vetett csúf árnyékot a hosszú, gondtalan nyári szünetre, amelynek csaknem három hónapját nagyszüleinél töltötte. Nem mintha nem szeretett volna olvasni – épp ellekezőleg! A helyi napilapot rendszeresen forgatta. Ahogy nagyapja kiolvasott egy lapot, már adta is tovább az unokájának, aki árgus szemmel figyelte a sporthíreket, az időjárásjelentést és péntekenként a lottó heti nyerőszámait. Tovább »

Csutak István, a Garabonciás együttes Csíkszeredában élő létrehívója jelzi email-üzenetében, hogy „a legfontosabb zenemegosztókon a Markó dalok Hu/Ro változatban elérhetők. „Ha időd, kedved engedi, kérlek, vess egy „pillantást” reájuk, És dicsérd, dicsérd – gátlástalanul, ha szabad kérnem.” Ez utóbbira nincsen szükség, mert a dalok, szövegestől, önmagukért beszélnek. Ilyen pl. az Erdélyi dal / Cântec transilvan (Kocsis Francisko fordításában). Hallgassuk meg, mindkét változatot és tegyük el magunkban az őket megillető helyre. (Cs.G.) Tovább »

ISMERKEDÉS

— Tudod, ki volt az én nagyapám?
— Nem.
— Afrikai utazó. És tudod, hogyan halt meg? Az emberevők ették meg Közép-Afrikában.
— Hát te tudod-e, hogy ki volt az én nagyapám?
— Nem.
— Egy bátor harcos, aki Közép-Afrikában élt. És tudod-e. miben halt meg?
— Miben?
— Húsmérgezésben.

(Evening Star)
Színházi Élet, 1931/22

– Apám emlékére –

Keresem a kedvenc késem
Rozsdafolttal pengeélén,
Olyan köszörűvel fenték,
Milyen van Goya festményén. Tovább »

Rovatunkban korábban már bőven foglalkoztunk a nagy magyar Kelet-kutató, az első angol-tibeti szótár megalkotója, Körösi Csoma Sándor (1784-1842) életével, munkásságával és annak megörökítésével. Bemutattuk emlékeit ott is, ahol megfordult (Göttingen, Kalkutta, Dardzsiling) és ott is (Vung Tau), ahol nem járt ugyan, de tisztelik. Azóta újabb „Csoma-trófeákra” találtunk… Tovább »

A naptár szerint beköszöntött az ősz, de mintha a nyárnak esze-ágában sem lett volna odébbállni. Párafelhőbe burkolózva későbben kelt fel ugyan a Szancsali erdő mögül a nap, és alacsonyabban rótta útját a dombok felett Balázsfalva irányába az égen, de nyári melegéből mintha semmit sem akart volna kihagyni… Tovább »

Minden hónap tizennyolcadika a születésnapomra emlékeztet.
De ma már tizenkilenc.

Mi mindig megmondjuk egymásnak a magunkét. Most már az egész világ mondja, a képedbe mondja, tanácsot ad, csak menj a netre fel. Nem maradsz okos tanácsok nélkül, ez nem kerül semmibe, még garanciát sem kell vállalnia, önmagát sem kell vállalnia, azt fest magáról, olyan képet, amilyen neki tetszik. Ostobaság hát örülni a tetszikeléseiknek – nincs mögötte senki!
Egy világfájdalom gyűlt össze bennem.

*

Olyan szívesen leírnak, csak nyavalyogj egy kicsivel többet. Mindjárt kikapcsolnak. Túlmentél a tűréshatáron, átlépted az ingerküszöböt. Nemcsak minden napnak, minden embernek megvan a maga baja, mit vársz tőle. Itt van az a nap, amikor magába fullad minden. Már háromszor leírtam ezt a szót, magam is kikapcsolom. Majd egyik bogár meséli a másiknak, milyen rothadt édességekkel lehet táplálkozni tetemeinkből. Akkor már nem leszek itt, hála Istennek. Kiköltözöm ebből a testből.

*

Milyen jól bele tudok feküdni a feketébe, mi? Bivaly vagyok, hogy ennyire szeretek megmártózni a bánat szutykában? Mikor a kék, a sárga, a piros, a derű festettek mindig vidámra – hogy téged is kacagásra bírtalak? Mit akaszkodtam én is olyan vállra, amelyik hordozni nem volt képes, csak magát rám akasztani tudta? Mit sírsz?

*

Hát azt a harminc évet, amit másokért hiába imádkoztam.
Ha ugyan…

2021-03-19

Előbújik hajnaltájt a Nap,
előkecmereg a domb mögül,
elnyűtt az arca, mint az Istené,
megviselt, gyűrött kártyalap.

Rájövök: minden fordulat
új főfedőt akaszt az égre,
átdolgoznak a semmiségbe,
százparancsolat égisze alatt.

Ne bántsátok a pogány napokat!
Időnként vallatják, felkötik
őket – gyötrődnek, aszalódnak –
áthúzzák a jövőkép légterét.

K.Gy. illusztrációja

Forrás: szerző FB-oldala

jaj a kesztyűárus
mindig megismer
mondja a falut
mondja híres szülöttjét
előveszi a kesztyűt
csak önnek huszonkétezerért Tovább »

Értem vihart,
hajam téptem
kenőcs voltam
kelevényen, Tovább »

NYÁR

Fejemen a nyár lángkendője lengett,
Kasza nem vágott még a fűbe rendet.

Csillagviláglón és bársonysötéten
Gyermeklánc s búzavirág kelt a réten. Tovább »