Mi a klónozás, mi a klón, mert sajnos, már elfelejtettem – állít meg egy ismerős. Elfelejtetted volna? Nem hiszem, mert annak idején Dolly, a klónozással előállított birka nagyobb port vert fel, mint hajdan a tunguzkai tajgába becsapódott meteor. Tovább »

Leegyszerűsödnek a dolgok.
Meg kell találni a sötétben is azt a pontot,
amiben megkapaszkodhat.
Hajnal előtt. Áll a szőnyegen. Tovább »

Úgy nyílik meg a felhő,
mint szülő anya méhe
s hull alá az első pehely
a csont-merev földre – Tovább »

Gátlásos, tökkelütött kamasz voltam, sehol nem szabadultam fel, és amikor fel akartam, akkor visszafelé sült el. Nem szerettem közösségi terekbe járni, mert mindig szégyenben végződött. Így hát az István, a királyt sem hallottam akkor és ott, amikor és ahol kellett volna: mások élményeit próbáltam megélni. Tovább »

Felállította magának a kerítéseket.
Később emiatt lázadt:
– Ki a fene tette ezt?! –
Kitört a karámból.
És elveszett.

2020-12-20

Kántor Lajos: Domokos Géza kockázatai

(Polis Könyvkiadó, Kolozsvár, 2014, a borítót Unipán Helga tervezte, Domokos Géza kolozsvári, bukaresti és papolci fotói Kántor Lajos felvételei.)

A csíkszeredai Kriterion Alapítvány elnökének, Domokos Gézának (1928 – 2007) a kezdeményezésére, 1995-ben alapította meg a Ferencz S. Apor csíkszeredai képzőművész tervezte és kivitelezte jelképpel, valamint adott pénzadománnyal együtt járó Kriterion Koszorút. Tovább »

(az ötéves tervek emlékfalára)

most leülök és csöndben végig olvasom
mit húsz évig kihagytam
s ha majd kiolvastam őket, előveszem a többit is
hogy ne essek abba a kísértésbe megint
hogy írjak

2020-12-05

Látjátok anyám finom bőrszandáljait?
Vagy a pliszé szoknyarészét a ruháján?
Vagy a mérges, dühös arckifejezését?

Ő más körülmények között nőtt fel.
Bocsássátok meg neki ezt. Tovább »

B. u. é. k.

– Újévi elégia –

Januárnak első napján,
Hogyha földerül a reggel,
Megjelennek nálam, érzem,
Férfiak, nők nagy sereggel. Tovább »

A TERRORIZÁLT SZERZŐ

Szép Ernő, a poéta a múlt este fent járt a Modern Színpad öltözői körül. Nagy örömmel fogadták: ez természetes, és mindenkinek volt valami mondanivalója a számára. A legérdekesebbet azonban Ilosvay Rózsi, a színház legfiatalabb tagja kérte tőle:
— Kérem, írjon nekem egy számot…—, így állt elébe, és többet nem is mondott. Tovább »

Bölöni Domokosnak mindig van bora. Nem sok. De van.
Ahol bor van, ott igazság is van. Ha nem is sok, de van. Már az is igazság, hogy a Bölöni nevében sok az ö-betű és sok az o-betű. De ezeket a betűket nem ő találta ki, csak viseli. Ha akarja, le is vetheti, mert nem az ő igazi igazságai. De jó, hogy nem veti le, mert az ő neve így igazi.
A Bölöni borában másféle igazság van. Olyan igazság, amire ő jött rá, a saját tapasztalatából. Tovább »

Rajtam a feledés hava, újra
bizonytalanságom bosszulója.

Hitegetheted magad rogyásig,
a folyó vize is befagyásig
nyárba hazudja magát. Elvásik
a remény. Kereshetsz új álmokat,
a gyermekkor mögé nem bújhat
el volt arcod, mely már rég elkopott. Tovább »

Arcomra éj pereg,
szundít a régi ház,
rozsdamarta arca
titkolja sóhaját. Tovább »

Diktátorok kora

A fiam még nem főnök, mondta a becsvágyó Anya, de az asztala már srégen áll a hivatalban.

Igen, a srégen álló íróasztal.

Ez már az előkelőség jele, a bankvezérek és miniszterek és államtitkárok és Nagy Főnökök asztala áll srégen, a tágas, vattázott ajtajú, bőrkarosszékes, faburkolatos szentélyekben, mint ahogy az oltárok jobb oldalán áll srégen a főpap szószéke – ez a ferdére állított íróasztal már a kivételes helyzetet jelzi, amelyben nincs szükség takarékos térkihasználásra, mint a kishivatalnok fülkéjében: elég tág a csarnok, az íróasztalt el lehet helyezni egyénien, akár a szoba közepén is, szemben az ablakkal, micsoda beszéd az, és ha a tetőzetről lóg le az íróasztal, aranyláncon, akkor is rendben van, teheti az illető. Tovább »

/Jó barátom, Hermann Gyula festőművész emlékére! 2020/

„Manapság mindent meg akarnak magyarázni és le akarnak írni. De ha mindezt mégis meg lehetne magyarázni és le lehetne írni, a festészet nem lenne művészet.” (Renoir)

festő barátom
míg ecsetével a táj színeivel játszott Tovább »

Senki nem tudhatja, hogy amije van: észbelileg, szellemileg, hajlamilag, azt honnan és kiktől örökölte. A nyomok eltűnnek, ahogy jövünk a múló időben.
Pedig az ember külső megjelenése, kinézete, lépéseinek lejtése, szemének pillogása, hangjának színe is jön valahonnan. És nem biztos, hogy életvitele, megélhetési módszerei, valamilyen sajátossága föltétlen valamelyik rokonától, ősétől való. Lehet, sőt, biztosra veszem, hogy amink van: milyenségünk, alkalmazkodási képességünk, életösztönünk, gondolkodásunk, egész magatartásunk, a világban való eligazodási módszereink jó része állatoktól, fáktól, virágoktól, fűszálaktól, gyökerektől, minden élőlény természetéből szállott reánk. Ezért vagyunk olyanok, amilyenek vagyunk. Tovább »

Minden emberrel megtörténhet legalább egyszer az életben, hogy idegen lakásban ébred meg egy reggel, és nem tudja, hogy hol van. Samuel George Hopestep például idegen lakásban ébredt meg egy reggel, és nem tudta, hogy hol van.
Amíg a számára szokatlan formájú és elrendezésű bútordarabokon jártatta a szemét, valami észszerű magyarázaton törte a fejét, de semmi ilyen nem jutott eszébe. Csodák pedig csak a legritkább esetekben vannak, gondolta, lévén felvilágosult elme, és így ezt a lehetőséget akár ki is zárhatom. Holott tulajdonképpen nem szerette volna kizárni. Nem úgy érezte, vagy inkább egyelőre még nem merte úgy érezni, mintha csoda történt volna. A szoba berendezési tárgyai sem voltak valami csodálatosak, inkább közönségesek és hétköznapiak, kicsit kopottak is. Csoda-e egy kopott csoda? Tovább »

A színész alszik

A maszkja már halotti maszk,
Mely némán a nagy semmiségbe dermed,
Nem fog jelezni már vágyat, vigaszt,
Töprenkedést és tomboló szerelmet. Tovább »

József Attila

Mivel nekem elsősorban Ő a költő, sosem tudtam egyetlen jellemző sort sem írni róla. S íme az este, ezen tűnődvén megjelent előttem, mint különös látomásban. Fölfordított lyukas mosófazékon ült, tenyerébe fogott arcát térde közé csüngetve, amikor a külváros távolabbi gyárai felől Isten lebegett oda hozzá, és mezítlábas talpával megérintette a vállát: Tovább »

Tódulunk a kék vérre, mint annak idején a franciák. Amikor lefejezték Lajost és feleségét, Marie Antoinette-et, többen elégedetlenkedtek, mert elhitték, hogy a királyi pár ereiben kék vér folyik, és erre fel lám, nekik is csak olyan piros a vérük, mint egy kocsmában megkéselt csavargónak. Tovább »