még azt akartam megírni
az akaratos nők is vesztésre állnak
a lágyabbak könnyebben elkelnek
de ha olyan marad hamar elmállik Tovább »

Hajdú-Farkas Zoltán: Alkaiosz lakomája

(Pallas-Akadémia Kiadó, Csíkszereda, 2001, az illusztrációk és a borító Deák Ferenc munkája, szerkesztő: Láng Zsolt, Tipográfia: Hajdú Áron) Tovább »

A Vártemplom tornya beásta magát lassan az égbe,
a fióktornyok hozzá nőttek, elismerést remélve.
A Rózsák terén aszály, rég nem csobog át rajta patak,
poros utcák a temetők mellől beletorkollanak. Tovább »

La periferia orașului / A város peremén

La periferie unde trăiesc,
în prăbușite amurguri,
ca liliecii mici, prin aripi
moi, plutesc fire de scrumuri,
și se depun, ca guanoul,
întărite, în straturi. Tovább »

emlékszem
szép kicsi ház udvarán
ültünk úgy néhány évvel ezelőtt

ezüstös holdfény szitált
szép kicsi szőlőlugas alatt
csak mi ketten összeölelkezve Tovább »

egész versállományom egy nagy dráma
össze kell rakni őket
egymással vitatkoznak
mellé akár zenét is komponálhatsz
csak ne olyat
amitől elaludnak
de lehet oratórium

2020-12-27

Kedei Zoltán képéhez búcsúzás gyanánt

ránk szivárványlik már e téli ragyogás
és rámosolygunk mint tört tükörbe
nincs varázskör a corpus körül
átkarolnálak ha még tehetném Tovább »

Körkérdés / (Sondaj)

Négyszáz öreg közül
Kiket arról kérdeztünk
Mi hát a szerelem
209 a szakállába somolygott, Tovább »

Hölgyeim és Uraim,

az egész városban el van terjedve a hír, magam is többektől hallottam ma reggel, megbízható emberektől, akik egyébként nem szoktak hebehurgyán továbbítani pletykákat.
Érdekes, milyen hamar megy az ilyen dolog.
Azt mondhatnám, mindenki erről beszél. Tíz ember közül kilenc, ha találkozol vele, direkt figyeltem, a második percben szóba hozza.
Hogy aszongya, mit szól hozzá. Tovább »

A KECSKE

Az Operaház „Dinórah” előadásainak szenzációja az a jól dresszírozott kecske, mely bámulatos precizitással végzi nehéz színészi feladatát. A múltkoriban a színpadon végigbaktató kecske bámész szemekkel nézett a zenekarba és a karmesteri pulpituson ülő karmesterre. Tovább »

A roncs évekig a városi sportcsarnok kerítésénél volt, odatámasztották, össze ne roskadjon. Vagy három hónapja a parkoló fő helyére vonszolták, lehet, térdísznek, mert manapság minden az lehet, de még az ellenkezője is. Tovább »

(XVI. karantének)

Ahogy Dionüszosz, a bor istene
az én zárt határból kilép, éled
a tragédia: születik a lélek.
Az én kapuit Apollón, kegyeltje

a rendnek, őrzi. A képzelet röpít
mégis, korlátok közül, a fegyelem
költészetébe, s ébred újra bennem
az én: kétségeimből ment ki, segít. Tovább »

Hölgyeim és Uraim,

hát mégis leszállt a question marte-i repülőgép, miután egy hétig keringett a város fölött – és ezzel kénytelen vagyok lemondani balladámról, amit titokban írni kezdtem már, s amivel olyan sikerre számítottam, mint amekkora Poe „Holló”-jának volt, tekintettel arra, hogy ilyen tárgy… Na de most már úgyis hiába. Leszálltak. Mégis. Tovább »

2020 karácsony estéjén

Nem véletlen –
felfal magányom,
börtönbe zár a félelem, Tovább »

Mert nincs előzménye, reménye nulla
volt, ahogy a pusztába kiáltott
szó is csak visszhangra hagyatkozott,
sárból emelkedik vagy égből hull a Tovább »

ha a verset atomjaira bontod
csupasz embereket látnál
rájuk nem néznél különben
gondjaiktól irtóznál
különösen, ahogy kezelik

2020-12-30

„Ó jaj, a Rím silány kolomp,
süket gyerek, oktondi néger
babrál olcsó játékszerével
s kongatja a szergény bolond.”
Paul Verlaine: Költészettan

Hatvannégyben az első versben a rím még égetett hevesen,
izgatott a fűzfaligetben, kisiskolás versvértezetben,
s ez így volt még egy jó ideig, friss ételek közt jég-mirelit,
könyvízű iskolás modor, és mily komoly, és mily komor. Tovább »

Szülőföld, hol őseim szelleme tétován vár,
El nem költött álmok torlaszolják el az ajtót.
Egykori bölcső, s majdani kripta, ez volt a vár,
Szótlan utcákban tompa színek, nem hallok jajszót. Tovább »

A reménytelenségen túl

„reményed csak
hogy aztán csönd lesz
átmentél oda hol jó
de nyugalmadat nem őrzi meg
és nem jön álomhoz hasonló”
Nagy Gáspár: A Mélység fölött

A reménytelenségen túl is van remény –
mi egyébről szólhatna költemény
e napokban, amikor az időt
úgy viseli az óra, mint elnyűtt cipőt… Tovább »

Gyűrött szobánkban élükre hajtogatva –
Így ébredünk bele egy volt pillanatba.
Kik előttünk voltak, s kik utánunk lettek
Ülnek a kasztenen, mint valami szentek
Rámázott képei. Tovább »