Florin Andreescu: Románia UNESCO Világöröksége

Szabadtéri fotókiállítás Cordobában * Még több fotó a szerző blogján: http://florinandreescu.blogspot.com/

B. Tomos Hajnal: Amnézia

Előbb a „szeretlek” szavunkat
felejtette el
és szétszéledtek körüle a testvérei –
aztán egy napon nem jutottak eszébe Tovább »

Baracs Dénes: Hat óra a Tientanban (6) – A BIZTONSÁGI HIVATAL KÖZBELÉP

Most már olyan a zsibongás, mintha valóban kémet fogtak volna. Az ajtóban egy bőrkabátos férfi, aki néhány perce jött be, és eddig hallgatott, most folyékony angolsággal megszólal:
— Mondják el, mi történt. Kezdjék az elején.
Végre abban a tudatban beszélhetünk, hogy meg is értenek. A bőrkabátos figyelmesen hallgat, a terem elcsendesedik. A férfi néhány kérdést tesz fel, aztán kijelenti, hogy a fényképezőgépet itt kell hagynunk, majd a pekingi rendőrségen visszakapjuk. Zygmunt szólal meg: ő nem fényképezett a kiállításon, miért kellene leadnia a gépet. Tovább »

Dabi István: Az idegen az rossz is

a nagyváros utcáin
emberek és járművek sokasága
lárma ricsaj kíváncsi tekintetek
fürkészik az idegent Tovább »

Fülöp Lóránt: A sírásó

Még több fotó a szerző blogján: http://fuloplorant.blogspot.com/

Cselényi Béla: Álmodott ballada

Kádár Jutka balladája

felkötötték
kádár jutkát
mezítláb
csügg alá Tovább »

Albert-Lőrincz Márton: (Lenni vagy nem is lenni)

Nem láthattam a T. Ház nagyjait,
A korona lapos és lapit,
A királynőnek tán már népe sincs,
A szabadság fénymázas bilincs. Tovább »

Bölöni Domokos böngészője

Krúdy Gyula: Hogyan éljen az ember kilencven esztendeig? (1)

Legjobb reggel korán kelni. Nem okvetlenül a hajnali harangszóval, sem a fecskével.
Fél nyolc órára megmosdhat, megfürödhet, megborotválkozhat a legúribb ember is.
Nem kell éhomra okvetlen a legerősebb pálinkát inni, csak abban az esetben, ha szekér- vagy szánútra megyünk. Tovább »

Hírét vettük: Bodor Ádám a Nemzet Művésze lett

Amint a Pesti Vigadóban kedden bejelentették, két Kossuth-díjas írót, Bodor Ádámot és Czakó Gábort tüntetnek ki a Nemzet Művésze elismeréssel. Ezzel kapcsolatban az író köszönetet mondott a sorsnak, amiért Erdélyben született és élte le élete felét, mert ez a természeti, történelmi, etnikai és kulturális sokszínűségéről ismert vidék rengeteget adott számára. (Az MTI nyomán)


Bodor Ádám: A vonat

Egy ember ült valahol a város szélén, valami bokrok alatt, és várt. Késő este volt, majdnem vaksötét, csak a töltés fölött világított egy kicsit az ég. Nem lehetett látni a feje formáját, a lélegzését ebben a lapulásban. Olyan volt, mint egy darab valami, amit letettek és otthagytak. Amikor meghallotta, hogy távol a kis állomáson fütyül a vonat, megmozdult. Felállt. Úgy mozgott, mint akárki más, aki ültéből feláll és továbbindul. Felment lassan a törmelékköveken, és a sínek előtt letérdelt. Tovább »

Albert-Lőrincz Márton: (Intermezzo)

Nyolcvankilencben szinte…
Mikor még keményen fagyott, szinte…
Pista bácsi egyik este már be is vitt a nyomda előterébe,
szolgálatos volt, a reggeli lapszámot ő felügyelte. Tovább »

Demény Péter: Riasztás

Olyan a múlt nálunk, mint a medve,
őszintén meglepődünk, ha megpillantjuk,
még talán rossz néven is vesszük, hogy ránk támad,
de amíg nem támadt, addig nem is törődtünk vele, Tovább »

Péter Izabella: Tükörpáros

Még több fotó a szerző blogján: https://izabellapeter.blogspot.com/

Farkas József György: Kordától Guevaráig – Havanna

Ernesto Che Guevaráról, a kubai forradalom egyik emblematikus vezetőjéről nem könnyű elképzelni, hogy egyáltalán kapcsolata lehetett magyarokkal. Ha neki nem volt is (eltekintve magyarországi látogatásától a hatvanas évek elején), a róla készült legismertebb fotó már közelebb visz a kérdés megoldásához. Tovább »

Történetek Loch Ness-ről (15)

Nessie története egyre bonyolódik, különösen azóta, hogy a természettudósok némelyike is bekapcsolódik a bizonyításba. A tévedések elkerülése végett s a biztonság kedvéért az ismertetett könyv szerzőjét, Nicholas Witchellt idézzük a továbbiakban. Tovább »

Apa şi puntea / A folyó és a híd (21)

Nagy Attila
(sz. 1954)

Meg nem írt szavakban

Séta apámmal,
Séta anyámmal*
Ott, ahol az ősz már
Hétköznapot árnyal;
Ott, ahol az ünnep
Régi illat, ámbra,
Földöntúli létek
Csillagkoslatása. Tovább »

Pusztai Péter: Elmúlt napok (448)

(40) A Tunéziai napló c. sorozatból * Forrás: szerző Facebook oldala

Baracs Dénes: Hat óra a Tientanban (5) – ,,FORRADALMI TÖMEGBÍRÁLAT”

Öt óra felé szállingózni kezdtek az emberek. Jöttek a rakodók, jöttek az ablakon bekukucskáló lányok, és vidám csiviteléssel elhelyezkedtek az asztalok tetején, jöttek az ismeretlen férfiak. Mivel mi a kályha körül kuporogtunk, körös-körül, előttünk-mögöttünk szorongtak az emberek, lehettek vagy negyvenen. Székeket hoztak, de így is sokan álltak. Tovább »

Gergely Tamás: Vadmalac meg a pálinka

Kötetem jelent meg nemrég a Magyar Elektronikus Könyvtárban, válogatás félperceseimből. Vadmalac azok hőse, bár a hős szó tőle igencsak távol áll. Amolyan meghúzódó fajta, aki tudja, hogy a világot megváltani nem lehet. Barátja, a Koma tesz fel neki időnként kérdéseket, amiket Vadmalac leggyakrabban nem tud, vagy nem akar megválaszolni. Elvarrni mégis el kell minden ügyet, erre megoldás a – pálinka. Tovább »

Bölöni Domokos: Se té, se tova

ÜZENET PETŐFINEK

Az uraságtól sok minden maradt nálunk, főleg könyvek, de azokat elhordatta a pisztolyos jegyző, a bőrkötéses köteteket elrekvirálta, a többit elégették a faluháza előtt. A nép nem tapsolt, és dehogy tiltakozott. Meg sem döbbent. Csak nézett mindenki bambán. Ilyen a nép, mondanánk Petőfivel; őt sem választották meg, de ő azért nem a népet kárhoztatta, hanem ámítóit, félrevezetőit. Tovább »

Gyalogúton Zanglába (42)

65. nap – november 4.

Törökország, bár hagyományaiból fakadóan az iszlám világ része, az Európán kívüli muszlim országok közül minden bizonnyal a legnyugatiasabb jellegű. Ez döntő módon az első török köztársasági elnök, Musztafa Kemál Atatürk munkálkodásának tudható be, aki alapvetően átformálta, radikálisan modernizálta az országot. Atatürk nélkül a mai Törökország valószínűleg nem sokban különbözne Irántól. Az európai kultúra hatása az ország nyugati felében és a nagyvárosokban mutatkozik meg leginkább, kelet felé haladva egyre gyengül a nyugati befolyás, egyre dominánsabb az iszlámban gyökerező hagyományos török kultúra. Tovább »

Petrozsényi Nagy Pál: Savanyú a szőlő

Mostanában gyakran gondolok egy régi versikére. Első két sora így hangzik: Mi a szívben el van rejtve/ Nincs elfelejtve. Nem emlékszem, hol olvastam, talán a Nobel-díjas dán író, Henrik Pontoppidan egyik regényében, mindenesetre helytálló, még ha oly magyartalan is a fordítása. Hiszen maga Freud, a pszichoanalízis atyja is jórészt erre épít, amikor azt állítja, hogy a legrégibb, látszólag elfelejtett élmény is ott szunnyad a tudatunk alatt valahol. Tovább »

Florin Andreescu: Ökölvívók

Még több fotó a szerző blogján: http://florinandreescu.blogspot.com/

Nászta Katalin: Egy élet és – egyelőre – két regény

Hartmann Miklós: A széna illata, 2017 – Örömóda, 2019

Próbálj úgy írni, hogy ne politizálj.
Egy kedves 90 éves hölgy telefonált be a Kossuth rádió délelőtti adásába, erről jutott eszembe a fenti mondat. Sűrűn emlegette, hogy nem politizált soha, most sem és ezzel a megjegyzésével azonnal politikussá vált hozzászólása. T. i. ezzel azt üzente, hogy „annak ellenére”, „mégsem akarok”, a „mai trendnek megfelelően én nem…” stb. Csak elmesélte, ő annak idején hogy nevelkedett, hogyan nőtt fel, és ezzel tökéletesen véleményezte a mostani kor nevelési szokásait… Átfutott az agyamon: lehetetlen kivonni magad a „politikából”, ha már egyszer nyilatkozol, megszólalsz. Tovább »

Muhammad Azram (Pakisztán, sz. 1984) verseiből

Igazmondás

Egy töredék másodperc alatt
Az örökkévalóságban találtam magam
S a halandóság homlokzatát láttam Tovább »

Faluvégi Anna: őszi erdő

a lehullott levél
sem szomorú
itt maradt a nyár
elmúlt
a ború Tovább »

 
Verified by MonsterInsights