8. nap – szeptember 8.

Pengő Zoltán szombati-vasárnapi úti jelentésével folytatta kalandozásának bemutatását: „Két nap alatt 72 ezer lépés, szerintem egész jó teljesítmény. „

Éjszakai szállásom * Forrás: maszol.ro

„A déli órákban értem Pitești városába. Tegnap volt az első alkalom, hogy a szabad ég alatt éjszakáztam, egy kaszálón, erdő szélén. Tető helyett lombkorona a fejem felett, altatónak/ébresztőnek madárdal. Mielőtt tábort vertem volna, azért megkérdeztem a helybelieket, van-e medve a környéken. A válasz szerencsére nemleges volt. Tovább »

mint a lovak – olyanok vagyunk
ellenzőket viselünk, ránk rakták
de azután mi hordjuk, magunk
megszokásból húzzuk az igát
mit sem törődve kinek a terhe
van a szekérben, örülünk
ha néha lecsutakolnak Tovább »

Tanév elején

Írta: Mephistó

Apák, anyák összeülnek,
Hogy ím, az ősz itt van;
Fiskális legyen-e fiuk,
Tanuljon-e hittant,
Hogy pap legyen majd belőle? Tovább »

Olofsson Placid (Rákosszentmihály, 1916. december 23. – Budapest, 2017. január 15.) atya emlékére.

Nincs több nyár ebben az évketrecben, a poharak téged néznek,
Zörgeted a hőség félretett kottáit, valakik figyelnek.
Várj, ne menj még, ősszel a rád mért ítélettel ki foglalkozik,
Téli albérlőid a letöltendő hétköznapok, sakkozik Tovább »

Nagyenyedi szőlők felett
Varjú károg, szarka csereg.
Valaki ott valahol
Valamiért bujdokol. Tovább »

Olyan régóta nem láttalak
Hold
hogy már az unalom megállt
a házfalon
összecsókolózott az est zajával Tovább »

mintha kijöttem volna a próza nyelvezetéből
hexameterben jönnek a kósza gondolatok
és veretesség matt patinája szépia színe
hatja itatja át a modernség álmait is Tovább »

Mivel nekünk az Önök biztonsága a legfontosabb, kérjük, csatolják be öveiket! Telefonkészülékeiket, tabletjeiket állítsák repülő módba! Emlékeztetjük utasainkat, hogy cigarettázni és alkoholt fogyasztani gépeinken szigorúan tilos! Kérjük, leszállás előtt az Önök előtt levő szék hajtókáját hajtsák fel! Kérjük, leszállás közben ne használják a mosdót! Kérjük, maradjanak helyeiken, amíg a gép be nem áll a helyére!

(fejezetek a Sárgaház folyosója című naplójegyzékből)

Elbújnék olykor kövek alá,
giliszták, százlábúak, pókok közé,
bekenném arcom iszappal,
míg hull még rám, ragad a szutyok, a sár,
talpam alatt a tocsogó, gusztustalan lucskos ár,
akár a szégyen, lelkiismeretesen
bűzlök mint a mocsár, Tovább »

Az ingóságok menekítése

Minden ingóságot, amit magunkkal hoztunk, bútorokat, edényeket, ruhaneműt vissza kell szállítani a falumba.
Hogyan tudom ezt megoldani?
Prásek dühöng.
Ha észreveszi, hogy viszem a dolgainkat, azonnal jelenti. Tovább »

Néhány nappal később Ventimigliában járva Monte Carlóból hazafelé tartva Bordigherába, a csatlakozásra várva körbenéztem a vasútállomás környékén, felnéztem a hegyre, hátha megpillantanám a templomtornyot, megkerestem a Via San Giacomot is, de a térkép zsákutcaként jegyezte, amelynek végétől még nagyon távol, a hegy túloldalán jelezte a templomot. Kezdtem belenyugodni, hogy a festmény immár így marad, ebben az állapotában, a hiányzó darabkával. Ugyanakkor azt is éreztem, hogy egyáltalán nem hagy nyugodni, csak szeretném, ha hagyna. Tovább »

A Hold fennakadt
a szomszéd kert fenyőhegyén
s kifakadt.
Vére lüktetve tócsává dagadt körülötte.
A lassú cseppekben aranyvért csorgatott a szemembe. Tovább »

jött a cinóber hajnali tűzgömb és kamaszon még
fel-felocsúdtam lesni a napfény kezdeteit
messzi a földtől nyolc minutára ég a világ még
és ha kilobban szűk retinánk még tartja tovább

Budapest, 2019. IX. 3.

Kissé vonakodtam felütni egy olyan könyvet, amelynek az a címe, hogy Szíved helyén épül már a HALÁLCSILLAG (szerző: Cserna-Szabó András; Magvető Könyvkiadó, 2018.) Már megint egy könyv az emberi tragédiákról, megaláztatásokról, kínzásokról, hát épp ez kell nekem a nyári szabadság idejére, olvasnivalónak? – kérdeztem magamtól, s már tettem volna félre a kötetet. A szerző neve azonban megakasztotta mozdulatomat. Tovább »

A Hadak útja és a Csaba új népe című versek összevetése.

Ady végig tudatában volt annak, hogy ő mit képvisel: nem született proletárköltőnek, mint nyomorából adódóan József Attila, mindvégig úrnak tartotta magát, hétszilvafás nemesnek, ahogy a Beszélgetés egy szekfűvel című versében is vallja: Tovább »

Gyarmathy János szobrára

Az ember megy, csak tapossa a létet,
és lépteiből soha nem elég,
beintene ennek a nem elégnek,
ha nem forogna mindig a kerék, Tovább »

Mint a nap,
a szívem elsüllyed
a horizont mögött

Kosztolányi Dezső panaszolta nekem:
— Képzeld el, mentem Szabadkán az utcán, és valaki rám kiáltott: „Szervusz, Molter! …” Ennél nagyobb sértés nem ért életemben.
Én meg arra gondoltam: ennél nagyobb dicséret nem ért életemben. Tovább »

Kisméretű, zsebben is elférő könyvecske a Molter Károly 1971-es anekdota gyűjteménye (Komor korunk derűje, Kriterion), mely 80 rövid írást foglal magába, s némileg azt kívánja demonstrálni, hogy a mindenben a mulatságost kereső író az „átkos múltban” bizony csak hangfogóval ha talált derűre okot. Ez igaz – mint ahogy az ellenkezője is. Mert nem hiszem el, hogy Molter Károly olyan korban élt volna, mely lehetetlenné tette a harsány röhögést. Tovább »

Kissé anakronisztikusnak – ha úgy tetszik, kortévesztettnek – tűnhet, hogy napjainkban, amikor bárki, bármikor és ráadásul rendkívül olcsón fapados repülőgépjáratokkal eljuthat bárhová a világon, akkor valaki hosszú távon nekilát gyalogolni és fejébe veszi, hogy napi 30-35 kilométeres menetben hétezer kilométert tegyen meg, és nem is akárhová, hanem Kőrösi Csoma Sándor nyomában Erdélyből Indiába. Tovább »

6. nap – szeptember 6. Az első szelfim

Közel 24 ezer lépés ma – 18 km (négy óra alatt ez nem rossz teljesítmény).

Pengő Zoltán, úgy tűnik, lazít ma egyet, bár konkrétan nem tesz róla említést. Útinaplója már a pénteki nap közepén megszületett, egy szelfi társaságában. Alább olvsható, a maszol.ro jóvoltából: Tovább »

Forrás: Digitális Képarchívum

Tovább »