Már a mi itteni,
szeleburdi szeleinkkel is
az ember, teljesen hiába beszél. Tovább »

Rendhagyó módon ünnepli fennállásának 10. évfordulóját a Székelyudvarhelyen alakult Exposia Fotográfiai Alkotócsoport. Az Our Heritage – Szeklerland in Pictures (Örökségünk – Székelyföldi életképek) címet viselő fényképtárlatuk, amely egy vándorkiállítás premierje és székelyföldi élet valamint tájképekből állítódott össze, helyszínéül a Skócia fővárosában Edinburghban található Ocean Terminal nevű nagyáruház komplexumot szemelték ki.

Tovább »

Három és fél évtizeddel ezelőtt startolt a gorbacsovi ’”szuhoj zakon’ – a száraz korszak. Betiltották az alkoholos italok forgalmazását (illetve szigorú korlátozásokat vezettek be: fejadag, árusítási időszak redukálása). A – szintén törvényen kívül helyezett – házi pálinkafőzés (szamogon) fellendült, és az ellenőrzetlen kotyvalékok tízezerszámra okoztak haláleseteket és megnyomorodásokat országszerte… Mert a jelszó megmaradt: A vodka élt, a vodka él, a vodka élni fog !

Tovább »

Elhajóznék messze Afrikába,
De valami mindig az utamat állja.
Gibraltár és két pohár,
Nem csendül össze soha már. Tovább »

minden vágyam kihűl
alig álmodom
csak néha eltölt valami
béna-léha önzéssel Tovább »

De létem már a talpra állás.
Célom már a parttalálás.

Szavakba oldom régi testem.
Szavakba mindent eltemettem. Tovább »

Az új Jókai

Az egyik szegedi napilap szerkesztőségébe bekopogtatott a napokban egy fiatalember. Büszkén és önérzetesen nyújt át egy csomó kéziratot.
— Mi ez? — kérdezte a szerkesztő.
— Regény! — felelte az író.
— Miről szól?
— A címe: „Egy kalandor a középkorból”. Tovább »

Szolgasorsunk elkezdődik

Amikor visszaérkeztünk az állomásra, már folyt az embervásár. A környékbeli gazdálkodók mustrálgatták az embereket. Mint a barmokat az állatvásáron. Bene Pali mondja, hogy már majdnem mindenki elszegődött. Nem törődnek vele, hova, kihez, csak fedél legyen a fejük felett, valahol egy meleg odú a családnak. Tovább »

az írószerekről

nem fog a tollam mintha az irka kézmatatástól
emberi zsírral átitatódott volna kicsit
lassul a költő szárnya e zsírtól mint ikarosz ha
nap közeledtén szárnycsepegésre elnehezül Tovább »

Ma már nálunk is mind több helyen hirdetik és kínálják a frissen készült, forró hamburgert, e kettébe vágott s vagdalt hússal, körítésekkel, fűszerekkel töltött, ilyen-olyan mártással, mustárral nyakon öntött, utcán át rögtön befalható spéci szuperzsömlét. Nekem bizony hiába: Amerikában bőven nyílt alkalmam fogyasztani és megutálni, ha ebédidő tájban erre-arra kószálva New Yorkban vagy másutt nem volt kedvem (pénzem?) beülni akár a legolcsóbb cafeteriába – így nevezik odaát a sietős vagy lapos erszényű járókelők, a kurta déli munkaszünetben leugrók kedvelt önkiszolgáló éttermét, gyorsbüféjét. Tovább »

Nézem az apró gyermeket,
kit szülei cipelnek erre-arra,
hogy lásson a világból eleget,
ő pedig inkább maradna,
hogy belelépjen az első pocsolyába. Tovább »

Kevesen tudják, hogy Caissa, a sakkjátékosok védőszentje, a sakk istennője nem a görög vagy a római mitológia alakja, hanem nevét egy angol költő alkotta meg egyik költeményében a tizennyolcadik században.
Minthogy azzal is inkább a beavatottak vannak tisztában, hogy Élő Árpád magyar származású, amerikai fizikaprofesszor csak a huszadik században rakott rendet a sakkjátékosok addig nehezen értékelhető, szubjektív világában, méghozzá statisztikai módszerekkel. Tovább »

A grúz fővárostól, Tbiliszitől 76 kilométerre nyugatra található a közel ezer éve alapított Gori városa. Ott született az 1870-es évtized végén (a hivatalos dátumot – 1879. december 21. – a történészek vitatják) Joszif Visszárionovics Sztálin. A Szovjetuniót közel harminc éven át vaskézzel és 1953-i haláláig egyre fokozódó terrorral vezető kommunista (?) politikus mégis máig őrzi egykori tekintélyét a volt szovjet birodalom országaiban (a Baltikum szigorú kivétel!), különösen szülőföldjén. Tovább »

Fehér Illés műfordításaiból

Itt senki sincs – Tu nema nikoga

Itt senki sincs, üres a helység is…
Itt a karok nem elég hosszúak,
az ujjak sem elég vékonyak…
Itt nincs tenyér, itt nincs marok… Tovább »

Templomjáró kutyák

Voltak kutyák, amelyek minden vasárnap elmentek a templomba, írja Camille Flammarion a „Contemplations scientiquens” című cikksorozatában. Szenzációt keltő állítását azonban rögtön megszorítja, amennyiben hozzáteszi: „De föltehető, hogy jámbor ténykedésüknek nem voltak teljes tudatában”, amit bátran el is hihetünk a népszerű francia asztronómusnak. Íme néhány példa, amelyet Flammarion idézett cikkében fölhoz: Tovább »

(a Hanghoz, kihez azt mondjuk, hogy beszélek)

Halld Uram! Halld!
Mily szépen szól a furulya.
Elárulna minden titkot,
a tied is, ha beszélni tudna. Tovább »

agg fog alatt a répa roppan
sajog a sorvadt íny
szálkásan szakad
a zsenge növény izomrostjaitól Tovább »

(Despre moarte, de vreme ce există)

Az öreglány megrészegedett. Igaza volt, hát nem is szégyenkeztem, s a kétszer kifőzött pálinka hatására egészen más lett a gondolatmenetem.
Egy dal jutott eszembe, azon kevés máramarosi ének egyike, melyeket ismertem, s mintha csak magamnak, dúdolni kezdtem. Tovább »

Fenn az égen
tarka pára
árnyékába
burkolt fia Tovább »

A kegyetlen út

Az előttünk álló ismeretlen útról csak annyit tudtunk, hogy Csehországba vezet. Már a kupéban ültünk, amikor eszembe jutott, hogy a fáról, amit ősszel az erdőből az udvarra hordtam – volt vagy száz mázsa – nem tudtam intézkedni, az átvételi jegyzéken sem szerepel. Hát azért küszködtem én, hogy majd az ingyenélők széthordják? De jó lenne még valahogy értékesíteni! Bemegyek Bockó Sándor bácsihoz – gondoltam a Centrál vendéglőbe. Ott biztos szükség van fára. Olcsón odaadom… Tovább »

Mindig neki akartam írni
És róla. Senki másról.

Aki szívdobbanással ébred, és álmában
is mindig ő húzza a rövidebbet.
(Ettől még nem könnyebb felkelnie.) Tovább »