– Zsófi, te vagy az én álmaim nője! Szép vagy, intelligens meg vidám vagy …
– Kóbi! Te ágyba akarsz engem csalni..!
-… és okos is!

Száll a pöttyös labda
Száll a pöttyös labda
Száll a pöttyös labda
magasra Tovább »

lírai sport*

lírai sportot űztem e héten gyűlt a poéma
mit tudom én hogy lesz-e belőle príma kötet
jópofa játék volt e kihívás múlt az öregség
kényszeredett kis ősz topogásom volt pasziánsz

*– Nem is költő vagy, hanem lírai sportoló — mondta egyszer Szijártó András barátom. Tovább »

(Mahatma Gandhi emlékére)

Csillagos az ég, üstökös mutat utat,
Hold körül táncot jár a vágy, reccsen az ágy.
Kitakarja az égboltot a kábulat,
Borzol az űrszél, dallama selymesen lágy. Tovább »

Krisztus vándorlása közben eltévedt a Hargitán. Sehol sem talált valami szekér- vagy útnyomot. Végül világosságot látott valahol. Odament. Szénégető kunyhóhoz ért, előtte tűz lobogott, szénégetők ülték körül. Szállást kért tőlük. Azok szívesen adtak. Krisztus nagyon fáradt volt, leterítette a köpenyét, ahová mutatták, s nyomban elaludt. Tovább »

Igencsak komplex a Határtalan című félperces valósága. Megpróbálom elemezni. Azt, hogy miképpen fér bele hat sorba a magánelet, a közösség, a múlt.
A kép eredetije az, ahogy lentről látom a nagy gépet, Boeing talán. Piros lámpa kigyúl rajta. A másik fogódzó az éppen befejezett nagyobb repülőutunk. Az út során ha nem is féltem, gondoltam arra, hogy esetleg leszakad a szárny, lezuhanunk, ott ültem a szárnnyal egy magasságban. Tovább »

Szobáink közt
mint függöny
zuhan alá az eső Tovább »

Ki találta föl a makarónit?

Egy Amerikában megjelenő ír újság legutóbbi száma arról cikkez, hogy az olasz nemzeti étellé lett makarónit tulajdonképen ír ember találta föl. Nevét is a föltalálótól nyerte, akit Mac Rooneynek hívtak. A derék Mac Rooney teljesen vagyontalanul, szinte koldusként került Nápolyba, ahol hetekig tengődött éhezve. Végre megszánta valami jótét lélek, és adott neki egy pár marok lisztet ajándékba. Tovább »

Kései sorok egy önvallomás elé

Többször, többen megírták már, milyen egyedi fajta a nemzetek közt a magyar. Ha verik, ha ölik, ha dicsérik – sírva vigad; senki oly búsan nem néz a pohár, és oly vidáman az élet fenekére, mint ő. Mert a cigány is, a székely is csak magyar. Húzza azt a keservest a füledbe, ontja a vicceit számolatlanul, és csillagokat álmodik oda, ahol ronda fekete lyukak vannak. Ilyenek vagyunk. Akiknek semmi sem elég jó, elég szép, elég nagy, elég kövér. Mindenhez hozzá lehet még tenni, mindent ki lehet fordítani, s ha elviselhetetlenül fáj, elviselni – amíg lehet. S amíg élünk… Tovább »

Tovább »

A hegyekben voltam.
Három szál virágot hoztam neked.
Egyet hogy hajadba tűzzem.
Másikat hogy illatozzon asztalodon.
harmadikat hogy megsimogasd. Tovább »

„Bárki légy, meghívlak Krisztusnak”

Érendréden történt, hogy Lánczy Sándor színigazgató néma képletben akarta bemutatni Munkácsynak azt a képét, mely a Pilátus előtt álló Krisztust ábrázolja. A társulatnak azonban mindössze csak négy tagja van, az igazgató tehát műkedvelők után látott. Tovább »

– Szia! Hol dolgozol?
– A Tudományos Akadémián.
– Pontosabban?
– A Genetikai Kutatóintézetben.
– Még pontosabban? Tovább »

Ültünk egy velencei kávézóban, szemben velünk három öregúr két lompos kutyával. Két öreg ápoltabb volt, a harmadiknak szinte sercent a borostája, és látszott a csonka fogsora a lefűrészelt fogakkal. A kutyák azonban mindketten kövérek, öregek, hulló szőrűek. Tovább »

(tréfás sopánkodó)

Már látszik Mekka,
Karcsú templomával,
Idefénylik messziről
Csipkés ablakával, Tovább »

a lélek urbanizációjáról

városi túlfinomultság
lelkeket ólba terel
visszaparasztosodással
jelzi az elme a kórt Tovább »

Ez a nyár nem volt túlságosan bőkezű hozzánk, európiakhoz, de mégis csak nyár volt, a hírlapi kacsák keletkezésének és szaporodásának ideje. A BBC News ezúttal azzal a fölfedezéssel állt elő, hogy a Grimm-testvérek egyik közismert meséje, a Hófehérke és a hét törpe történetének középpontjában egykor élő, valós történelmi személy állt, bizonyos Maria Sophia von Erthal bárónő, aki az észak-bajorországi Lohr am Main közelében lévő Tauberbischofsheim egyik várában nőtt fel és 1796-ban hunyt el. Tovább »

Splitska tiramola. Első hallásra valami dalmát édességre gondolnánk. Amit még a velencei hódítók felejtettek Spalatóban.
Reggeli kávénk mellé éppúgy jár a tiramola, ahogy az esti séta és az elengedhetetlen kávéházi kiülés is elképzelhetetlen nélküle az ódon sikátorokban. Még a polgármester is megszólalt a minap. Szerinte a tiramola Split jelképe. Úgy hozzátartozik a városhoz, mint a csapatokba verődő macskák és a gazdagon burjánzó leanderek. Tovább »

Egyszer vót egy nagy gazda ember, innak az embernek vót egy fiacskája és száz darab juha. A gyerek járt a juhokkal. Imádkozni nem tudott, hanem a patakon szökött által:
– Ezt szököm Istennek!
Szökött vissza:
– S ezt szököm magamnak! Tovább »