André Zsuzsa: Londoni zsákutca

Még több fotó a szerző blogján: http://andrezsuzsa.blogspot.com/

Még több fotó a szerző blogján: http://andrezsuzsa.blogspot.com/
(Antoine, a Herceg unokatestvére áll egy teremben, néz ki az ablakon. Belép úti ruhában Suffolk és a Herceg. Antoine megfordul.)
Suffolk: Látod, Charles, itt az én hűséges Antoine-om, aki velünk marad Angliában, nem úgy, mint te… Antoine, csak tréfálkozom – nehogy a lelkedre vedd… tudod, hogy már a te szabadon bocsátásodról is megindultak a tárgyalások…
Antoine: Tudom, tudom… (A Herceghez): Mikor indulsz? Tovább »
„Összeomlok, mint egy sóbánya” – gondolta Vadmalac az elmúlt idõk megpróbáltatásait sorolva.
Majd ragozni kezdett hirtelen: ”Összeom” meg ”összeomlik – ik”, vagyis összeomlom”. Tovább »
– Drága embereim, ma szép napunk van! Jól kezdődik ez a reggel. Együtt vagyunk. Akárcsak tegnap. Jó napunk volt tegnap is. Igaz-e, Barni?
– Mester úr, igaza van. Szép napunk van. És szépen alakul a ház! Tetszik adni egy cigarettát?
– Nesze, Barni, adok tüzet is, mert neked nincs soha semmid. Nesze! Tovább »
Ami másnak a mesemondó nagyanyó, nagyapó vagy édesanya – az számomra falum Don Quijotéja, Balog Ferenc ezredes úr volt. Nagymamám ugyanis – bár nagyon szeretett – nem szívesen mondott mesét, vagy ha igen, az oktatómese így kezdődött: volt egyszer egy szőke hajú, piszeorrú fiúcska, akit Danikának hívtak… Tovább »
a megébredések cikkelyei
háromszögű sajtok az éjben
fekete éjben színes sajtok
színes gondjaim fájó képei Tovább »
A hajnali ébredés után felült az ágyban, s megfésülte őszülő, hosszú haját, hátra simította tenyerével, aztán gyors mozdulatokkal befonta, kontyba tekerte tarkóján, s hajtűvel jó erősen rögzítette. Aztán felkelt, magára vette az ujjatlan nyári ruhát, s miközben elvette az üres vedret, másik kezével begombolkozott. Tovább »
Farkas József György veterán külpolitikai újságíró egyedülálló gyűjteménye (a teljesség igénye nélkül) összegyűjti a világ Kárpát-medencén kívüli tájairól a Magyarországgal, híres magyar művészekkel, tudósokkal, sportolókkal, történelmi személyiségekkel, vagy akár „névtelen hősökkel” kapcsolatos emléktáblákat, szobrokat, feliratokat és más emlékjeleket. Tovább »
csak úgy indulj ha valahol
nagy szükség volna rád
mintha már elkésett volna
minden indulás Tovább »
Apám dorgál, nem vár, a forró kövön valaki jár,
Anyám haja hűvös fűzfa, betakar, zokog a nyár.
Szeme kéklő égbe merült vadkacsa, még vigasztal,
Kemencés éjben, égő fészerben, a dal marasztal. Tovább »

Még több fotó a szerző blogján: http://azhfoto.blogspot.com/
ugye akkor is szerettél
amikor fák voltunk
vagy füvek
ugye jó volt
madárnak lenned Tovább »
(Suffolk palotája, a háttérben asztalok, valaki elmosódott hangon szaval, elismerő moraj és nevetés hallatszik. Az előtérben a Herceg ül, néz a hátsó színpad felé, bort kortyol. Lady Suffolk közelít a terem belsejéből.)
Lady Suffolk: Á, hát idebújt, hercegem… Nagyon távol van így, nem hallja a verseket… persze talán nem is baj… az Önét nehezen lehetne túlszárnyalni. Már megint remekelt.
Herceg: És Ön, Lady, kedves szokása szerint megint eltúlozza a képességeimet… Nos, csak kicsit kifújom magam, mert nagyon melegem lett ott elől. Aztán hallgatom a többieket tovább. Tovább »
Az utóbbi években többször is átválogattam a könyveimet, egy utolsó simogatással iskoláknak, könyvtáraknak, egyetemnek, antikváriumnak, rokonoknak, barátoknak ajándékozva oda mindazokat a köteteket, amelyekről úgy éreztem, hogy már aligha fogok újraolvasni. A dedikált könyvek jelentették a kivételt. A megmaradókat.
(Pro-Print Könyvkiadó, 2008, Műszaki szerkesztő: Botár Emőke)
A pisai ferde torony árnyékából bizonyosan jobban ki lehet látni az időre, a történelemre. Carlo Ginsburg (1939), a város egyetemének tanára mindenesetre olyan világhírű történésznek számít, aki a maga mikrohistóriai módszertanával egyértelműen rámutatott arra, hogy az egyén életének a vizsgálata hogyan segíthet hozzá a nagy történelmi összefüggések jobb megértéséhez. Tovább »
– Mondd csak, most éppen mit körmölsz arra a lapra ?
– Azt, hogy bosszankodom.
– És ha nem tennéd ezt?
– Akkor egyébről írnék, mert gondolatban mindig foglalkoztat valami: egy hirtelen derű, nyugtalanság, fáradtság, öröm, kétségek vagy fájdalmak…
– Szóval te mindent megosztasz azzal a papírral….. Tovább »
A napokban lett/lesz 170 éves a székelyföldi és a barcasági magyar sajtó: 1849. április 16-a körül jelent meg Brassóban a Brassói Lap; az évben, pünkösd napján, május 27-én látott napvilágot Csíksomlyón a Hadi Lap; s június 7-én hagyta el a nyomdát Kézdivásárhelyen a Székely Hírmondó első száma. Tovább »
Kedves Galilei!
Neked most füstbe kell
menned, elnézést a, belátom,
szerencsétlen szójátékért.
Molnár Piroska és Jordán Tamás a Rózsavölgyi Szalonban
Alekszej Arbuzov darabja Kései találkozás címmel került bemutatásra a Rózsavölgyi Szalonban, 2019. június 4-én.
A szerző a szovjet irodalom jeles és népszerű drámaírója, akinek ez a műve Régimódi történet címet viselt a századforduló előtti színpadra állításokban. Én legalábbis így hallottam róla, így jegyeztem meg, hogy ez egy jól játszható, remek orosz szerző, az Irkutszki történet-tel is nagy sikereket tudhattak magukénak a műsorra tűző színházak. Ami soha nem megy ki divatból, nem évül el – azok az emberi kapcsolatokról szóló bensőséges történetek, aminek mesteri művelője Arbuzov. Tovább »
Tanára azt mondja, tele van a Makkos aknákkal. Vigyázzanak, nehogy elvigye az akna a jókedvük…
”Majd óvatosan lépegetek – ígéri Vadmalac, – a lábam alá nézek.”
”A legfontosabb – okítja tanára, – ne nézz hátra. A múlt robban!”
“Veszni hagyjam az emlékeim?” Tovább »
(1431…
A Herceg fogságának 16. éve.
Suffolk herceg udvara, pontosabban palotájának a kertje. A Herceg egy padon ül, valamit ír. Suffolk közelít.)
Suffolk: Charles, már megint egy újabb szonett? De ugye nem azokból a bánatosokból való, amikben a madárkákat arra kéred, hogy vigyék el sóhajod a francia mezőkre?
Herceg (felnéz, becsukja a könyvet, elmosolyodik): Nem… Tovább »
a hegy sem a csuszamlást ünnepli
a virág sem a hervadást
a papír sem azt, hogy kettétépték Tovább »
Jóformán le se moshatta magáról a három napos romániai útja porát a vatikáni Szentatya, a csíkszeredai Hargita Népe riporterei már csinos könyvecskében örökítették meg látogatásának emlékét, különös tekintettel a csíksomlyói közjátékra, amit premierként könyvelhettek el a szentszéki statisztikákban. Először fordult meg ugyanis római pápa a székely katolikusság körében, különös tekintettel annak szakrális helyére, amit Csíksomlyónak hívnak, és világszerte ismernek. Tovább »