A neves francia nyelvész, akinek nevéhez fűződik a francia-magyar és magyar-francia nagyszótárak megléte – minden franciás műveltségű magyar nélkülözhetetlen munkaeszköze – a két világháború között néhány évet Magyarországon töltött, a gyökereknél ismerkedve a magyar kultúrával és az élő nyelvvel. Életének erről a szakaszáról a nyelvtudós 1988-ban az Európa kiadónál megjelent Magyarországi életutam c. könyvében számolt be. A könyv, némi módosítással, most felkerült a Magyar Elektronikus Könyvtár állományába, az ELTE Eötvös József Collegium – Budapesti Francia Intézet 2013-ban történt gondozásában. Lebilincselő, tanulmányos olvasmány mindazoknak, akik őszintén szeretnek a tükörbe nézni. Ízelítőül a könyv néhány bevezető oldalát, illetve utolsó lapjait idézzük.
Tovább »
Véltem két sítalpad nyomát
a mátraházi havon át.
Utánad szóltam: köd-alak!
Húsvét-utáni ég alatt
kerestem szajkód – nem lelém, Tovább »
Shall I utanoz the megafonzene?
I am more lovely and more temperate.
Budapest, 2019. IV. 18.
„Ide figyelj, te szégyentelen kölyök,
hogy már a csillagokból is visszakényszerítesz,
az égből is rád kell figyeljek,
hol asztmás vagy, hol csak balf@sz,
ide figyelj: Tovább »
Ha nem találták volna fel a házasságot, az embereknek vadidegenekkel kellene veszekedniük.
Felfirkálta, szerk. ÁHU
senki, semmi / nimeni, nimic
semmi sem kristálytiszta
és semmi sem egyszerű
semmi akár az égbolt
amikor kékbe vonja
a titkot Tovább »
Weöres Sándor: Párizs felhői
Párizs felhői
bordásan, puhán
vonulnak át
az Atlanti Óceán
felől és közéjük kétágú villát
szúr a Notre Dame.
1968 Tovább »
Valahová folyton sietek,
pedig jól tudom:
csak semeddig érhetek – Tovább »
(Utószó helyett)
„ha meghalok elásnak
s vége lesz az ivásnak”
(csíkszentdomokosi kocsmai rigmus)
így is lehet csinálni
élet halál akármi
fatolvajok medveszag
ezt a sört még iddsza meg Tovább »
Az erdőszentgyörgyi születésű (1945), jelenleg Marosvásárhelyen élő Györffi Kálmán egy ideje el van tűnve az irodalmi életből, pedig az 1970-80-as évek nagy reménysége volt, az erdélyi prózanyelv megújítójaként ünnepelték, kiemelve sajátos időkezelését és lényeglátását. Az 1980-as évek végére valahogy elfogyott körötte a levegő, az államhatalommal is meggyűlt a baja, így 1989-ben kiszökött Magyarországra. Tovább »
Sokat gondolkodtam, szóljak-e hozzá dr. Szurkos István* Amit nehéz kimondani című (Pressman Nyomdaipari Bt., Budapest–Stockholm, 2018) 606 oldalt kitevő könyvéhez. Egy olyan önéletrajzhoz, melyhez hasonlót, a rendszerváltás után, elég sokan írtak a Román Kommunista Párt egykori tagjai közül. Tovább »
Minden leomlás azt a napot idézi:
ami szemekből szakadt ki és a fény
visszfényesült a vizekről.
Gránitot omlaszt a hallgatás,
milliónyi évnek kopása ez. Tovább »
a kupac tetején
egy keskeny gyenge könyv
a fényes fedőlapú
az egyszer kinyitott Tovább »
Egy emlékezet naplója ürügyén
Éppen most lenne 100 esztendős Gábor Miklós, a színész, a népszerű Hamlet-hős, a drámai karakterek mellett mindig is mosolyképes hódító, akit az egész magyar kultúrkör mint félreérthetetlenül ismert tüneményt tart nyilván. Jelen van a színháztörténetben, a drámakultúrában, a színpadművészet hazai klasszikusainak sorában, a „csinos zseni” népszerű bűvkörében és hódolati színterén is a második világháború óta szinte folyamatosan. Tovább »
Megemelem a kalapom
Egyszercsak felhívott Kovács András Ferenc: állíts össze egy kötetet! Nem tudom elmondani, mit jelentett ez nekem, akkor, tőle. Minden létező versemet összegyűjtöttem, belőlük lett az Ikarosz imája. 1994-ben jelent meg a Mentornál, és ma már nem sok verset vállalnék belőle. Akkor mégis fontos volt, hogy megkapaszkodjam a világban, hogy magabiztosságot szerezzek, hogy emelt fővel járjak. Tovább »
A feleségem mindent tud, kivéve, hogy miért jött hozzám.
Felfirkálta, szerk. ÁHU
szomorú mindhalálig
de így ki örül maholnap
s egyáltalán a mának
gyorsra vették az iramot Tovább »
BÖRTÖN
Kora reggel van. Borotválkozom, és közben kinézek az ablakon. Az ablak alatt látható a valószínűtlenül keskeny Speer folyócska. Itt lakom, a folyóról elnevezett szállóban, amely nélkülözi ugyan a modern hotelkultúra különlegesebb vívmányait, de Zürichhez mérten feltűnően olcsó. A japán diákkolónia zöme lakik ebben a hotelban, csupa bizalmatlan tekintetű, misztikus vágású arc. Tovább »
Aki Úz-völgyének hallja a nevét – márpedig ezekben a napokban gyakran emlegetik – és nem ismeri a vidéket, hajlamos arra, hogy a megnevezést csak egy kis kiterjedésű földrajzi térhez, vagy egy hasonló nevű településhez kösse. Pedig a fogalom voltaképpen azt a mintegy negyven kilométeres utat is jelöli, amely az erdélyi Csíkszentmártonból a moldvai Dărmăneşti-re vezet, de leginkább csak elméletben. Tovább »
Pusztai Péter rajza