Székedi Ferenc: Arcok, szavak, emberek (15)
Az utóbbi években többször is átválogattam a könyveimet, egy utolsó simogatással iskoláknak, könyvtáraknak, egyetemnek, antikváriumnak, rokonoknak, barátoknak ajándékozva oda mindazokat a köteteket, amelyekről úgy éreztem, hogy már aligha fogok újraolvasni. A dedikált könyvek jelentették a kivételt. A megmaradókat.
Vofkori László: A tudomány vonzáskörében. Idézetgyűjtemény.
(Albatrosz Könyvkiadó, Bucureşti 1988. Szerkesztő: Osváth Annamária, Műszaki szerkesztő: Gabriela Iliopolos, Ára: lei 16.)
Kartoték. Emlékszünk még rá? Valamiféle fémcsőre felhúzott kemény kis kartonokat pörgettünk, amikor a könyvtárakban szerzőket vagy címeket keresgéltünk. A raktáros a kartotékokba bámult bele, hogy majd előkotorjon két csavart és egy vízcsapot, a családorvosnál pedig az utcák szerint rendszerezett fiókokból még manapság is kartotékon húzzák elő a kórtörténetet, amely úgy hozzátartozik az emberhez, mint éveinek száma. Magánlakásban soha nem láttam annyi kartotékot, mint Vofkori László (1944-2008) székelyudvarhelyi tömbházlakásának egyik szobájában. Mindig gyűjtött és mindig rendszerezett. A tudományról mintegy négyszáz szerzőtől több mint kétezer idézetet gyűjtött össze. Szakadatlan gyűjtőmunkájának gyümölcsei azonban leginkább az 1989-es romániai rendszerváltás után értek be. Egymásután jelentetett meg útikönyveket, térképeket, a legkülönbözőbb témájú statisztikákat, annál is inkább, mert ha jól emlékszem, gazdasági földrajzott tanított a csíki Sapientián.Néha összefutottunk a folyosón, amikor én éppen a média rejtelmeibe vezettem be az egyetemistákat és megkérdeztem: új könyv? Éppen most jelenik meg – nevetett rám azzal a kisfiús mosolyával, amelyet mindig megőrzök. A három Vofkori-testvér egyébként is mindig a könyvek körül forgott.Vofkori György (1938-2016) Csíkszeredáról és Csíkszeredáról összeállított képes albumát is a Sapientián mutattam be, Vofkori Józseffel (1936-1998), az egyetemi tanárság ranglétrájának már nem tudom melyik fokán álló orvossal pedig kétszer is találkoztam Marosvásárhelyen, ő nem csupán jegyzeteket írt a diákjainak, hanem alaposan elmélyült a kultúrtörténet orvosi vonatkozásaiba, kezdve a Bolyaiak betegségtörténetétől egészen Ady kézvonásainak elemzéséig és ki tudja, még hány kézirat maradhatott a fiókjában. Ha akkor létezik facebook, alighanem amolyan erdélyi Nyáry Krisztián válhatott volna belőle, olvasmányosan hozva felszínre az ismeretlent. Talán Székelyudvarhelyen neki lát majd valaki, hogy megírja a Brassóból származó Vofkori család történetét, címként egyetlen szóval: A Vofkoriak. Gyakran elgondolom, ha László ma élne immár nem kellenne kartotékoljon: megrendelne két terrabájtnyi férőhelyet az Icloudon és rengeteg adatbázisából csak úgy dőlnének ki a könyvek, megörökítve mondjuk a homorodkarácsonyfalvi kőházak egykori lakosainak a nevét egészen a székelyvarsági zsindelyek számáig. Persze, infografikákkal, ahogyan manapság illik.
Az olvasásról
– Olvass! Állandó olvasás révén agyad az eszmék és elképzelések laboratóriumává válik, amelyből kialakíthatod az élet értelmét és filozófiáját.
Eminescu, Mihai
– Nem éppen azok a legjobb könyvek, amelyek tanítanak, hanem amelyek tartalmukkal elmélkedésre sarkallnak.
Hașdeu, B. P.
– Minden igaz tudomány alapot és hajlékot talál a könyvekben… Ők az igazi tudomány legmagasabb és letagadhatatlan vámhivatalai.
Odobescu, Alexandru
– Aki szeret olvasni, olvasson egyszer az olvasásról is.
Kisfaludy Károly
– A választott szaktudományok monográfiáinak olvasásánál főképpen két dologra irányítsuk figyelmünket: a kutatási módszerekre, melyeket a szerző vizsgálatainál használt és a még függőben maradt problémák megoldására.
Ramón y Cajal
– Minden olvasmányunk elszór egy magot, amely csírázni kezd.
Renard, Jules
— Aki túlságosan sokat olvas, semmit sem jegyez meg.
Renard, Jules
— A tervszerűtlen olvasás kevés haszonnal jár – tervszerűen és rendszeresen kell tanulni.
Lenin
— Gondolkodás nélkül olvasni annyi, mint emésztés nélkül enni. A szellem mindent kivet magából, amit öntevékenységgel nem közelíthet meg.
Iorga, Nicolae
– Olvasás szeretet nélkül, a tudomány alázat nélkül, kultúra szív nélkül – ezek talán a legnagyobb bűnök a lélek ellen.
Hesse, Hermann
– Az olvasáshoz ugyanaz a készültség, képzettség, fantázia, műveltség kell, mint az íráshoz.
Móricz Zsigmond
– A könyvet mindig ketten alkotják, az író, aki írta és az olvasó, aki olvasta.
Kosztolányi Dezső
– Minden könyv fölfedezés,
Kosztolányi Dezső
– Az olvasás művészetének első alaptörvénye: olvassunk jó könyveket. Vagy talán nincs is több ilyen törvény – és abszolút esztétikai szabályok híján csak annyit tehetünk, hogy becsületes igyekezettel próbáljuk fölismerni a jó könyvet s neveljük magunkat arra, hogy érteni és őszintén élvezni tudjuk.
Benedek Marcell
– Az olvasás igenis művészet, végső fokán közel járná az írás művészetéhez, de éppoly kevéssé művész mindenki, aki olvas, mint ahogy a tintafogyasztók sem mind írásművészek. Az olvasás művésze az, akiben a megformálás adományán kívül minden megvan, ami az írót íróvá teszi.
Benedek Marcell
– Bármilyen tehetséges is egy ifjú, bármilyen kiváló képességei vannak is arra, hogy az élet nagy problémáinak a mélyére lásson, ha nem olvas eleget, sohasem bontakoztathatja ki teljesen képességeit.
Eftimiu, Victor
– Szeretem azt a könyvet, amely felfedezni nógat.
Neruda, Pablo
– Tudományos könyvekben egy-egy lábjegyzetnek néha döntőbb szerep jut egy egész fejezetnél – és az életnek is vannak ilyen lábjegyzetei.
Bálint György
Pusztai Péter rajza