„Ha Isten tökéletesnek szánta volna a mai napot, nem teremtette volna meg a holnapit.”

Felfirkálta, szerk. ÁHU

hagymázas szavak, nem is értem őket,
bennem a hiba, de én olvasok
hozzájuk képest, Ady, Nagy László,
s még kitudja hányan – egyszerű vagyok Tovább »

Az utóbbi években többször is átválogattam a könyveimet, egy utolsó simogatással iskoláknak, könyvtáraknak, egyetemnek, antikváriumnak, rokonoknak, barátoknak ajándékozva oda mindazokat a köteteket, amelyekről úgy éreztem, hogy már aligha fogok újraolvasni. A dedikált könyvek jelentették a kivételt. A megmaradókat.

Imreh Sz. István: A kromoszóma

(Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1986, Szerkesztő: Molnár Gusztáv. Műszaki szerkesztő: Bálint Lajos. Ára: lei 26)

Amikor engem szélnek eresztett az élet és besodort egyenesen a csíkszeredai középiskolába, bizony, még a tanárok sem nagyon beszéltek kromoszómákról. Mendel-Morgant, meg a muslicákat ugyan elő-előhúzták még, mint a reakciós kapitalizmus áltudományos termékeit, de az ok és okozati összefüggéseket kimondottan társadalmi szempontok alapján magyarázták: a szovjet tudomány, valamint Micsurin és Liszenko nagy dicsőségére, mindig kizárólag a külső beavatkozások vezethettek a nagy, belső változásokhoz. Tovább »

Magán(y)beszéd hozzáfűzött gondolatfoszlányokkal

Az éjszaka ellopta
a szememből az otthonlét
fényét. Az otthonlét
honvággyá érett. Elvágva
kapcsolatát a hazával.
Így hiszem. Tovább »

Holnap jövök,
Ha vársz ma is,
Így gondoltam
A tegnap is.

(Régi lapok érdekes írásaiból)

A kérődzés, ezen csodálatos és különös életműködés nem csupán a szarvasmarhák vagy hasított körműek kitüntetését képezi: hanem a többi állatok között, sőt, mi az olvasó előtt még kevésbbé ismert lehet, az emberek között is előfordul. Blumenbach négy jeles példát hozott fel a kérődző emberekről, kik között kettőnek, mint ők maguk állították, a kérődzés nagy élvezetet okozott, és azt önkényök szerint teljesíthették; holott a máskettő akaratja ellenére volt a kérődzésre kényszerítve. Ezen, az embernél is előforduló állati életműködésnek közelebbi megismertetését dr. Elliotsontól bírjuk, ki egy 89 éves nőről teszen említést, ki a kérődzést kora fiatalsága óta mindig folytatta, s amellett folyvást jó egészségnek örvendett. Tovább »

„A festék halk zörejjel lecsorog,
és meztelen tekintetébe
régi tájak emlékének pora hull.”

(M.M. iskolás füzetéből, 1997) Tovább »

Elhatároztam, hogy ezentúl minden esztendőben így vagy úgy, de szóba hozom az időkapszulát. Valószínű, hogy január-februáronként, amikor a közhelyessé lefokozott időben előre, csak előre tekintünk. Derű- vagy borúlátón, ahogy a körülmények, meg azoktól függő hangulataink diktálják. Tovább »

tiktak rég nincs már
nem ketyeg a folyékony
kristály kijelző

Budapest, 2019. II. 9.

ágyad egyik végén egy isten a másikon valami sátánféle persze az ilyenkor már használatos modern de egykoron még szarvas-patás s lesik álmod lesik álmodban mikor melyik ágypólus felé mozdulsz el hiszen ebben az állapotban a legőszintébb az ember ilyenkor kellene meghódítani s majd ha felnő rájön melyik oldalon aludt annak idején szóval ott vigyorognak sokat sejtetően örvendve minden milliméternek amit feléjük kúszol álmodban… csak látnád Bogi egyszer is milyen sanyarú ott- és cserbenhagyott az ábrázatuk mikor fenékkel előre lekúszol a felezővonalról és elmész ennek az egész ünnepélyes lélekszerzésnek a közepén kissé megbillent bugyival szóval elmész pisikálni

Repülő tojások

Volt néhány nyár, amíg Dănuț volt a legjobb barátunk. Ha jól emlékszem, Almășannak hívták, különben annak a hentesnek az unokája, aki nagyanyámmal akart hancúrozni. Nem tudom, merre jár, már ő is túl van a negyvenen, hiszen öcsém és köztem volt. Bármit lehetett vele, sőt, ő vezette a bármit. Tovább »

Tündér legyél, s annak áldó keze.
Köhögésem legyél, hálás leszek neked.
Zaj legyél, örökre elvisellek.
Lábamon tyúkszem legyél, boldog leszek.

(A magyar kinó-literatúra) Münchenben a múlt év szeptemberében nagyon megkacagtatott egy reklám, amely a kinó-literatúra újdonságait ajánlgatta. A kinó-literatúra jelentette Münchenben a mozi-irodalmat, mely nyugatabbra, például Londonban, már sok esztendős. Én a furcsa szón mulattam, a délnémet, a bajor találékonyságnak e nyelvi remekén. Azonban rögtön elkomolyodva egy kontempláló, komoly emberhez illően szóltam az útitársamnak:
– Emlékezzék rá, hogy két év múlva már Budapesten is lesz kinó-literatúra, mert ma gyorsabban jut el hozzánk mindenféle. Tovább »

„Ha Isten katonának szánt volna minket, kaki meg zöld buggyos bőrrel születünk.”

Felfirkálta, szerk. ÁHU

ősz van rothad a levél

mit a fagy
megkímél az új tavasznak,
belőle lesznek új tüzek
apró tüzek egy ravatalnak Tovább »

Befalazott arcokba mosolyog.
Azokért szól, kik szót sem érdemelnek.
Irgalmas zsoltárokat énekel
azoknak, akik sosem énekelnek. Tovább »

A rablót az utcán fogták el: egyik lábával beszorult két parkoló kiskocsi közé, ennyi elég is volt. A közelben közlekedési jelzőlámpa volt. Ketten szorosan belekaroltak és ddavitték a szolgálatos milicista fülkéjéhez. Fiatal, rövidre nyírt hajú, benőtt homlokú ember volt, a fejéhez képest kissé széles váltakkal. A milicista, miután telefonált, átadta helyét a rablónak. Tovább »

Hányszor megúsztam varázsod!
nem nyeltek el a hullámok,
bár fölborultam nem egyszer,
míg téged nézve eveztem
lefelé a sodró vizen. Tovább »