„Amikor egy bolonddal vitatkozol, ő ugyanezt teszi.”

Felfirkálta, szerk. ÁHU

Székely-Benczédi Endre új verseskönyvébe: Begyűjteném szavaidat

Még meleg, s hozzánk még csak virtuálisan jutott el – olvasni, élvezni, idézni tudjuk, de tapintani nem, az még várat magára, de A marosvásárhelyi Juventus kiadótól kapott mutatvány alapján szerkesztő már bátran rámutathat néhány neki tetsző darabra, hátha e figyelem majd olvasót is terem menet közben… (CsG) Tovább »

senki sem tudta
hogy győztesen vagy vesztesen tértek-e vissza
hogy rongyosult testükön
sebek vagy érdemrendek csüngtek Tovább »

(Régi lapok érdekes írásaiból)

Midőn a franczia s angol sereg Krím félsziget partjain Balakláva mellett kiszállott, a czirkaló franczia katonák a nevezett város közelében egy mezei kastélyban több fiatal és szeretetre méltó orosz nőt találtak, egy fiatal szép asszonyt, kinek férje a szebasztopoli orosz helyőrség (tagjai) közt volt, s ennek két vagy három ép olly csinos unokahúgát. Tovább »

Néhány szemelvény Ibsen: Hedda Gabler c. darabjáról írt cikkekből a világhálóról

a. „Hedda szülei meghaltak, ő férjhez ment, a minap féléves nászútról tértek haza Jörgen Tesmannal, aki kultúrtörténész. Hedda jelleme: Tanúi vagyunk szeretetlenségének, amivel környezetét körülveszi: megsérti az őhozzá kedvesen közeledő Julle nénit, utálja a cselédet, és minden esetben kitér férjének közeledése elől. Feltűnő az a flegmaság, amivel kifejezi utálatát környezetében mindenkivel szemben. Tovább »

Egy vers születése

Diósy Menyhért, Léda férjének unokatestvére (az utóbbi években, haláláig a kolozsvári Akadémiai-fiók tisztviselője volt) az első világháború négy éve alatt Csucsán élt mint helyben mozgósított, s naponta többször volt együtt a költővel, dolgait intézte, helyette felutazott Budapestre, ő mondotta:
– Nagyon szerette Grieget, ha fáradt volt, felmentünk a kastély egyik kis emeleti szobájába, végigdobta magát a heverőn, feleségem zongorához ült, s ő rendelkezett: Grieget… halkan… Tovább »

egy ujjal sakkot
két ujjal mattot adok
vinnyog a madár

Budapest, 2019. II. 3

Immár nem tudom, hogy mi lessük a medvét vagy a medve les minket?
Megboldogult ifjúkoromban, a nyolcvanas évek végén tusnádfürdői kiruccanásaink egyik látványossága az esti Fifi-várás volt. Ekkor a néhai kondukátor villája mellett esténként hatalmas tömeg gyűlt össze csudát látni: menetrendszerű pontossággal érkezett egy anyamedve bocsaival. A gondos macinak neve is volt: Fifi. Tovább »

Állsz még a vártán titkok néma őre
bár kifosztottak menekülő évek
a kortalanság konok küszöbén
ráncolt ruháját adta rád a lélek Tovább »

„Ha egy asztaltársaságban tíz perc után nem a dugás a téma, akkor azok kémek.” 

Felfirkálta, szerk. ÁHU

A világszép asszony

Az én nagyanyám egy világszép asszony volt. Parkinson-kórtól reszkető feje, borzas haja, kezében lóbálódzó táskája egytől egyig e világszépség jelei voltak, melynek inkább volt köze az életben megérlelődött bölcsességhez, mint mindenféle Mona Lisákhoz. El ne feledjem a nagy szemüvegét, és azt, hogy ha sírt, összeráncosodott az amúgy is ráncos arca. Tovább »

Boldog az a nép, amelynek Elek apója G. B. Shaw.

Budapest, 2019. II. 2.

épület és park előbb részletekben majd ahogy a szem blendéje nyílik egyre több fér a képbe néhol bokrok egy utcarészlet az egész inkább táj épített verziója benne csak az imitt-amott zöld szín a vadregény indítványa az egész valahogy szép és nem eléggé ahhoz hogy szóra bírjon érzelemre…néznivaló egészen addig míg bele nem szalad az ilyes fél-készbe a lányom innentől az egész díszletet megtöltik a hangok az enyém az övé a hívók és keresők

Tanítsatok meg
elválasztani
az álmot a
valóságtól. Tovább »

GONCSAROV

Zahár! – szólt ki Oblomov a puha takaró alól, majd mintha megbánta volna, legyintett, és álomtól könnyes szemmel nézett egy repedést a falon; de az öreg gyámolító már ott állt mellette. – Mi az, mit akarsz ismét?…Valóban hívattalak? .. No lám, már nem is emlékszem… Várj csak … Ha vissza találnék aludni, költsél fel úgy ötven év és tíz perc múlva… Istenem, milyen szép álmom volt!… Te meg rám rontassz, és hideget árasztol a párnámra!… No, menj, menj isten hírével!… És ha elbóbiskolok, akkor nem is ötven év múlva, hanem csak háromnegyed százkor ébressz fel, megértetted ?!.. Tovább »

Kiürült fények szobám meszelt falán.
Hálót sző a pók annak szögletében.
Kételyem megfojt és keserű létem
vádol. Vakon a fényt és tökélyt? Talán Tovább »

Ifőtep Rodnás képzelt levele Nyara Sonájhoz

sose gondoltam volna
hogy írnom kényszerít a kell valahova
ahol szeretek lenni
de ahol nem szeretnek engem
legalábbis mindig lenni Tovább »

Hát kérem, ezt a jelenlegi félnótás amerikai elnököt nem félreállítani, hanem egyenesen klónozni kellene. Magyarázom:
Ha félreállítják, mártírt csinálnak belőle, a vidéki népek visszasírják, s választanak egy ugyanolyan vagy egy még „üdvözültebb” elnököt.
Ha viszont három-négy esetleg több is van belőle, akkor gyorsabban árthat az amerikai nemzetgazdaságnak, hogy még akik most véresre tapsolják a tenyerüket Trumpot hallgatván, azok is észhez térnek. Tovább »

Jaklovszky Dénes: Az utolsó sorakozó

Az erdőkoszorúzta Czenk tövében, a brassói katonai kórház csöndes kertjében érdekes látványt nyújtó csoport verődött össze 25-én, szerdán reggel. Városunknak és a keresztúri járásnak háborúban megrokkant férfiai gyűltek ott egybe, orvosi vizsgára várakozván. Akik hajdanában fürgén, fényesen hajtották végre a parancsolt mozdulatokat, most az előttük ismeretlen vezényszavakat hangoztató altiszt szavára lehorgasztott fővel, lassan kocogva állanak sorba. Ki mankóra, ki botra, ki meg bajtársára támaszkodik, egyikük sem tudja egyenesen tartanimagát. Tovább »