Lengyelország volt az első áldozata az 1939 szeptemberében kitört a második világháborúnak. Civilek, majd katonák menekültek át nagy számban Magyarországra, ahol együttérzéssel és barátsággal fogadták a földönfutókat. Budapest nem adta ki Németországnak a lengyel hadsereg tagjait, akik számára a Délnyugat-Dunántúlon állítottak fel táborokat. Ezzel lehetővé tették, hogy onnan mintegy ötvenezren eljussanak a nyugati szövetségesek támaszpontjaiig. A polgári menekültekre is gondot fordítottak, azokban az években Balatonbogláron működött Európa egyetlen lengyel gimnáziuma. Tovább »

(mall)

zárás a mall-ban –
takarítónő jön ki
férfivécéből

(bogár)

fényreklámok közt
egy kisfiú kezében
szentjánosbogár

oly szépen havazik mint
gyermekkoromban
amikor ráérős volt a borbély s a varga
apám fehér gyolcsot mért
jó néhány féldeciért
lottón nyerte az anyagot
amit felporciózott Tovább »

Szonda Szabolcs: Esendő, mert gondolkodó

A publicista Ady Endre és a magyar–román viszony

A publicista és tárcaíró Ady Endre munkásságát vizsgálva több szempontból sokatmondó írásokra bukkanunk, ha csak azt az értő szövegválogatást lapozzuk fel, amelyet 2002-ben jelentetett meg a budapesti Noran Könyvkiadó, Akik alusznak és akik fölébrednek címmel, Magyar írók novellái a román emberről alcímmel. A kötetben összesen 44 írás szerepel, ebből 18 az Adyé, és ezek irodalmi igényű publicisztikájának egyik nagy témakörét, a magyar-román viszonyt értelmezik – nyílt levél (Magyar és román / Levél Goga Octaviánhoz), jegyzet (Románok Rodostója; Románia), kroki (Aki Jancuért ült), tárcanovella (Száz bujdosó család; Egy pap és egy eklézsia) és esszészerű röpelemzés (Goga Octavian vádjai) formájában. Tovább »

„A második legnehezebb dolog a világon: egy nőt felöltöztetni.”

Felfirkálta, szerk. ÁHU

I.

Elsötétül
Az erdő fényszilánkja.
Medveárnyék. Tovább »

Személyek:

Hadnagy
Tizedes
Szín: Kaszárnyaudvar
Történik 1943-ban

A Hadnagy idegesen cigarettázik, a Tizedes vigyázzban áll előtte.
Tizedes (tisztelettel) Hadnagy úrnak alázatosan jelentem, nem adhatom ki a fiút.
Hadnagy (gúnyosan) Aztán miért nem, tizedes?
Tizedes: Nem akarom, hogy meggyűlöljék a többi bakák. Tovább »

A szivárvány mindig a földé volt igazán.

Derengés világoskékje bomlik, alakot ölt a levegő, a levegő…
Függöny lebben – könnyűség – ablakkoccanásra csőrében vízcseppel rebben fel egy madár és száll, száll hosszú ívben, miriád sugárra hull szét, hull szét szürkéje az égnek. Lélegzetem – puha felhő – emelkedik és ereszkedik, emelkedik és ereszkedik… Tovább »

„Csak az a mély és szent igazság,
Amit magába rejt a lélek,”
(Ady Endre)

mélykék
szép fények kihunytak
áldott szemeidből Tovább »

Gazember az, aki a magyar tanárok negyvenezer pillanatnyi fiaskójában nem látja meg az embert és a gazt. Az ember: a tanár, aki eleddig nem tudta, hogy ember, s a gaz: a mi egész magyar „álladalmi” és társadalmi életünk. Itt, nálunk szoktak félelmes bácsiknak közpénzből, nyíltan, százezer koronás állásokat teremteni. Itt, nálunk szoktak radikális és puritán politikusok lecsüggesztett fejjel s talmudi búval beletörődni, hogy gazemberek nélkül nem lehet élni, főképpen magyarul… Tovább »

„Ember sokszor lehetsz az életben, agglegény csak egyszer.”

Felfirkálta, szerk. ÁHU

Mióta van, puszta a puszta.
Főleg most, mikor ködsubáját
ráveti a Nap, mintha nyáját
figyelő mozdulatlan, lusta
pásztor volna, bokroké, fáké,
istállóké… egész tanyáé,
mely fölött épp galambraj köröz,
megkavarják a sűrű ködöt Tovább »

MICHELANGELO

Ha igaz is Madách gyanakvása, akkor sem tartom oly elrettentőnek, hogy egy időben széklábakat faragott. Igy legalább megismerte a trón súlyát és a hatalom súlyát, a mennyei kupolák és a papírcsákóra ragasztott gyertyák súlyát – miközben gyulladásos szemével egy szibilla derengő mosolyára figyelt –, a gránit és a márványtömbök súlyát, egy szonett tizennégy soros vasrácsa mögött vergődő öröm súlyát, Tovább »

nagynéném takarításai

napi takarításai
piros pongyolában
nem érkeztek el még hozzám
de összekötötték Tovább »

Fából vaskarika, Venezuelából is szocialista állam csak úgy lesz, hogy ezidáig hárommillió venezuelai ember disszidált, aki maradt, az éhezik, és nincs pénze gyógyszerre.
Ennek pedig Chávez meg Maduro politikája az oka. Chávezt már felelősségre vonni nem lehet, mert elinalt egy földönkívüli mennyországba, Maduro viszont kéznél van. Tovább »

– Már közel negyven éve egyebet sem csinálok, csak főzök és mosogatok: reggeli után a kistányérokat, csészéket meg a kávéskanalakat, délben pedig a leveses- és sültes tányérokat, evőeszközöket és a poharakat. Utána répát, krumplit meg petrezselymet hámozok a másnapi levesbe. Nem értem, más asszony, hogy tud(ott) mindezek mellett háromszor férjhez menni, a három férjtől legalább öt gyereket felnevelni, pár év alatt tíz könyvet megírni s időközben két újságot is tudósítani egy afrikai törzs szokásairól, ahol valamelyik férjével felfedező úton múlatta az időt. Tovább »

Csupán kiegészítésnek és lazító olvasmánynak a káfézás közben olvasott
’Kölcsönsorok: William Blake (1757-1827)’ bejegyzéshez.
Műfordítóként és költőként egyaránt igen nagyra tartott barátomat, Gergely Ágnest 1991-ben érte a felkérés: tartson műfordítás-elemző szemináriumot az Eötvös Loránd Tudományegyetem angol tanszékének diákjai számára. A felkérést a költő elfogadta. Tovább »

Egy tavaly nyári éjszakán arra vágytam, hogy elmenjek a régi ösvényhez, amit pár éve bicikli-ösvénnyé avattak azzal, hogy a bejáratában álló fa törzsére egy kis nyíl formájú táblát szögeztek, rajta egy zöld, aprócska biciklivel. Gondolom olyan valaki dönthetett erről, aki nem tud az itteni utakról, ösvényekről semmit. Egyetlen-egy biciklis sem hajtott rajta át sohasem. A tábla mostanra megsérült, letöredeztek szélei, de legfőképpen a nyíl hegye. A fa, amire felszegezték, valamikor egy szép szál domináns fa volt, még most is az, habár sokkal öregebb, de mivel a mellette lévő térben elburjánoztak a bokrok, már nem annyira feltűnő. Tovább »