A hipochonder sírfelirata: „Na látjátok!”

Felfirkálta, szerk. ÁHU

párhuzamos magányok alatt
kattog a kerék siklik a sín
küldjetek berlinbe
nyugdíjas vagyok Tovább »

Szente B. Levente mesekönyvébe: Az ezüsthajú tündérleány (MEK)

Múlt hét végén került föl a Magyar Elektronikus Könyvtár „polcaira” munkatársunk és barátunk, Szente B. Levente – korábban az Erdélyi Gondolat kiadónál megjelent – mesekönyve, Az ezüsthajú tündérleány. Az esemény igazából meghosszabbitja egy évekkel ezelőtti irodalmi esemény hatósugarát – hiszen a kötetbeli mesék élnek, újra elérhetőek, bárhol éljünk, lehetőségünk van megismerkedni velük. Mutatóba mindjárt át is emelünk egyet… Tovább »

(V.D. emlékére)

Szép lányokat vezettél
egy épület felé.
Azok forgolódtak,
lájkoltak, Tovább »

Álmomban Endre voltam (Apokrif II.)

mint átázott kötés vörösen
szivárog a hajnal, ájult
félhomályban neved
motyogom, s a leírt szó, Tovább »

Nálam korábban virrad, mint tenálad.
A lelkem csupa emlék, csupa bánat,
múltba tűnő arc, fakuló régi szem.
Őrizem még, felejteni nem merem. Tovább »

Védirat, a „Vasárnapi Újság” mellett

FÜLHEGYI úrnak „Bosszú”-ja ellen

Fülhegyi Úr! én nem kérdem,
Hogy bosszúra mi ingerlé;
Én csak azt tanácslom önnek,
Hogy a fülét
Dugja vissza a toll mellé. Tovább »

Sok minden történt veled
húsz és harminc között,
mondhatni a leglényegesebbek: Tovább »

Faggatjuk a Káfé barátait kávézási szokásaikról, irodalmi kávéházakhoz tartozásukról. Két standard kérdésünk ez:
1. Elődeink kávéházba jártak – ittak, beszélgettek, írtak. Közösséghez tartoztak. Hova jársz te, melyik „kávéházba”? Hol vagy igazán otthon? Átvette volna az Internet vagyis a Káfé és más online találkozóhely a kávéház szerepét?
2. Schiller rothadt almával, Ady borral segítette meg az ihletét. Méliusz kávézott. Hány cukorral iszod te a kávéd? Tovább »

Márkus László: Utcafotók

Márkus László fotója (Utcafotók)

A Magyar Elektronikus Könyvtár hétvégi újdonsága egy remek fotóalbum – amilyen ritka vendég még a letölthető állományban, annyira figyelemre méltó –, szerzője ugyanis a Litera-Túra honlapot irányító és menedzselő Márkus László, aki utcafotóit adja közre benne, a Litera-Túra művészeti kiadó gondozásában. A képválogatást a szerző egyik verséből vett idézet vezeti be, mottóként:

Magam vagyok az utazás és az út,
a végtelen időben bolyongó pillanat.
Lépteim létképek, megfér bennük
csend, szirénahang s szárnysuhogás.
/Márkus László: Magam vagyok/

…majd fellapozva az albumot, ráébredünk, hogy az általa meglesett világban az ember, még ha társas formában is, de végül is egyedül marad – önmagával és a világgal. (csg)

Márkus László fotója (Utcafotók)

(Piaroa* indián történet – elmondja Jesús Caballero)

Mikortájt még a Caracol-pataknál laktunk, ott állt apám kunyhója. Jött néhány civilizált, olyan spanyolfélék voltak. Mi a patakban álltunk, ahol mérges növényekkel halásztunk, és fogtunk egy halomra való kis és nagy halat.
Kutyánk arany-nyúlra bukkant, és megkergette. Anyám húgának férje – akkor még nem marta meg a kígyó -, kezében bozótvágó késsel, a zsákmányra várakozott. Tovább »

Malacka a pezsgőt szereti, úgyhogy Vadmalac is azt issza, közben elmélkedik. Még mindig el tud csodálkozni azon, hogy szőlőből készítik, s hogy pezseg. Mitől? A buborékokat bele ki dugta?
Két kortyolás közben a felhőket is figyeli, olyan a mutatványuk, akár egy élő festmény. Az előbb még sárgás volt, most egyetlen haránt elhelyezkedő szürke test. Oldalak ”lecsiszolva”, talán úgy jobban halad, egy tengeralattjáró az égen. Egy zeppelin. Tovább »

Minden betegségem megvan, kivéve a hipochondriát.

Felfirkálta, szerk. ÁHU

szétesett napját
egy kávé csöppjeivel
megragasztaná

…Bizonyos, hogy úri kötelesség az nálunk: legyen egy Mikszáth a háznál s a Háznál, ha be is csap bennünket. Mikszáth ezt tette, mert avval dobta magasra magát, amit semmire se becsült, s olyan művész volt, hogy úri gyámolítói ma se hinnék. Tovább »

Búcsúeste

[…] Ady Endre megint eljött hozzánk búcsúestére. Bolond egy este volt, bohém egy este volt. A nagy bánatfiú felült asztaltrónusára, asszonyos mosolygással koronázta magát a világ első költőjévé, úri gőggel sajnálta le a más úton futókat. Ilyenkor meggyúlt keserűség az egész ember. Undorodik a magyarság aljától, pedig maga is magyar bordában szőtt elégedetlen. Tovább »

El lehet aludni, az biztos. Szerencsére(?) az események nem engedik.
Díjak, kitüntetések.
Már Alföldi elmozdításakor a Nemzetiből zavart, hogy a hatalom odaadja Vidnyánszkynak az igazgatói széket. Hogy egyáltalán a hatalom beleszól ebbe. Tovább »

A csend morzsáival hintett földabrosz fölé
árnyék hajol és a fedetlen széles tornácon
összemaszatolódik a kerek vastag üveglap.
Mintha körbe forogna a vén kerekasztal. Tovább »

osztrigahalál
ez a szó jut eszembe
haiku helyett Tovább »

Keseregni illik
a kajla fák tövében.
Annyi kő, vésett, fekete tetem,
évszámok, névsorok, statisztika, Tovább »