sokféle hozzá nemszólás van
mert nagyon tetszik
vagy nem
mert ilyet én is tudok
meg más is Tovább »

Széchenyi-emlék leleplezése 1861-ben

Aug. 19-én, Szatmárban, a bikszádi fürdő mellett eső Kőszeg- Remetén az avasi közönségnek nagyszerű ünnepe volt: az avasiak áldozatkészsége által emelt Széchenyi-emlék lepleztetett le ünnepélyesen. Az út, melyen az ünnepélyre menő közönség haladt, mindkétfelől, Avas-újvárostól Remetéig zöld fával volt beültetve, s az egész avasi vidéken mindenfelé belátható dombtető, hol az emlék áll, körül volt véve magyar és román zászlókkal és töltött ágyúkkal. Tovább »

Öt vers az emberről

     Láthatatlan

Palotát emel,
de így sem veszik észre.
Belebotlanak… Tovább »

Folytatjuk ankétunk, melyben a ”megszólított” Káfé-barátok arról írnak, milyen kávét isznak, ha isznak, milyen kávéházba járnak, ha járnak…
Az első részben Székely Ervin, Ady András, Nászta Katalin és Szuhay-Havas Marianna szólalt meg, válaszaikat itt olvashatod:
https://ujkafe.website/?p=80571
B. Tomos Hajnal, B. Kovács András, Hajdú Mónika és Szabó Géza beszél magáról a ”második adag” anyagaiban:
https://ujkafe.website/?p=80675
Kérdéseink ezúttal is:
1. Elődeink kávéházba jártak – ittak, beszélgettek, írtak. Közösséghez tartoztak. Hova jársz te, melyik ”kávéházba”? Hol vagy igazán otthon? Átvette volna az Internet vagyis a Káfé és más online találkozóhely a kávéház szerepét?
2. Schiller rothadt almával, Ady borral segítette meg az ihletét. Méliusz kávézott. Hány cukorral iszod te a kávéd?
A mostani, harmadik részben Boda Edit és Dabi István válaszol: Tovább »

A hét elején, Marosvásárhelyen, fennállásának tizedik évfordulóját ünnepelte az Erdélyi Magyar Televízió. Úgy hozta a média-sors, hogy már megalakításának első heteiben találkoztam vele, szerepeltem több műsorában, akár mint riportalany, akár mint kommentátor, például az RMDSZ nagyváradi kongresszusán, jártam többször is a stúdióban az általam tanított Sapientiás egyetemistákkal, de nem is ez lényeg. Hanem az a tény, hogy az ETV maga mögött tudott hagyni tíz olyan esztendőt, amelyben kereste-kutatta önmagát, többször is változtatta műsorszerkezetét, szerkesztőit, javított műszaki felszereltségén, és az analóg műsorkészítés után a digitális műsorokra átállva bekerülhetett az erdélyi kábelhálózatokba, megnövelve mind földrajzilag, mind nézőszámok tekintetében a vételkörzeteit. Tovább »

1917. december 22.

– Én igazán nagyon szeretem a Pistikét, hiába, aranyos egy gyerek, de azért kezdem már unni ezeket a vendégeket, akik dicsérik nekem, mintha összebeszéltek volna, egészen egyformán, mindegyik azzal kezdi, hogy már sok gyönyörű gyereket láttak, de egy ilyen egy csodálatos szépséget, amilyen az a Pistike, még nem, mert ez olyan, mintha festve volna, ez a gyerek (megjegyzem, a képére meg, ami tényleg festve van, azt mondják, hogy olyan, mintha élne), aztán mindegyik odavan, mikor mondom, hogy még csak kétéves, hogy hogy lehet az, hiszen olyan fejlett, mint egy ötéves gyerek, ami mégis csak túlzás. Tovább »

Az 1937–45 között működött német koncentrációs táborokba sok százezer magyar állampolgárt hurcoltak el, s többségük soha nem is tért haza. A legtöbbet a ma Lengyelország területén található auschwitz-birkenaui lágerben gyilkolták meg – oda 437 ezer magyarországi zsidót deportáltak –, és tízezreket hajtottak el más haláltáborokba is. Tovább »

szólt az operatőr
hogy ne nyúljak a géphez
ne fordítsam a fény felé
kiég
neki kell majd megfizetni Tovább »

Irodalom és művészet

Költemények. 1887 1893. Irta Vajda János. Budapest, 1892. A műbarátok köre védnöksége alatt megjelenő «Szépirodalmi Könyvtár» legújabb kötete.
(Ára 1 frt.) Tovább »

Faültetés, télen

Képtelen helyzetet teremt
a sürgető idő. Nincs tekintettel
az időjárásra: fagyban, hóhullásban
egyenes sorban menetelő
magas lombú fákat
kell ültetnem… Tovább »

…Párizsban egészen másféle a szenzáció, mint bárhol. A Panama-országban egy ezerfrankos panama hírlap-téma, holott nálunk a milliósat is elhallgatják. Viszont ami nálunk háromsoros rendőri hír, az itt öt-hat hírlaphasábra dagad. Nem csacsiskodunk, nem akarunk ebből is szégyent és hátramaradást kovácsolni Magyarország számára. De bizonyos, hogy egy társadalom mivoltáról az beszél legékesebben, hogy a társadalom eseményei közül miket választ ki eseménynek a közérdeklődés, mondjuk: a hírlap. (Jegyzetek a Szajna mellől / Pesti Napló 1910. február 18.)

Folytatjuk

figyel rám egy idő óta
hányszor maradok le napomról
mit hagyok ki mit cipelek
mit veszek hátamra valóban Tovább »

Bő esztendeje történt, hogy szinte egyazon időben kellett volna részt vegyek két különböző, nagyon várt eseményen.Az egyik a vajdaság Szerémségben szervezett riporttábor volt, a másik Xantus Géza kézdivásárhelyi kiállításának megnyitója. Ketté nem szakadhattam, így hát: részt vettem a tárlat megnyitóján, utána beültem az autóba és hajnalban máris Újvidéken voltam, csatlakoztam a riporttáborozókhoz. Tovább »

Nagyapám után nem maradt
könyv, tele komoly daktilussal,
megsárgult újságok vagy napló,
se levél, se távirat: Tovább »

A Bukaresti Nemzeti Színházról van szó, amely ígéretéhez híven november végén és december elején, egy rövid hónapnyi idő alatt négy ősbemutatót tartott. Egy mozgásszínházit, az Egyszer volt Romániában-t; továbbá a Néma papagály-t, egy filmrendező színházi produkcióját; aztán az 50 másodperc-et, egy nyomozó ügyész által írt és drámapályázatot nyert mű színpadra állítását; és végül pedig Az akasztottak erdeje alapján született grandiózus színpadi víziót – Radu Afrim művét -, amelynek révén „a színház kihozta a történelmet a múzeumból”, s mondhatjuk, mindennapi életünk részeként, mentalitásunk meghatározójaként állította elénk. Tovább »

Érdes combú tölgyek
kopott ruhája alatt
matat a decemberi szél
és sötét hófelhőktől
gyakran üzenget a tél. Tovább »

Azon a napon, amikor betelt a nyolcórás munkanapnak, a munkásosztály történelmi szociális vívmányának a századik évfordulója, a magyar országgyűlés – aggályos körülmények között, kétharmados parlamenti többségével élve – megszavazta a túlóratörvényt. Ezt a jogszabályt azóta a rabszolgatörvénynek becézik, és országszerte nap mint nap tüntetésekkel tiltakoznak ellene. Tovább »

És újra zakatol a vonat, és bennem minden mindennel összér.
Tekintetem a tájra réved, és a tájban öröklakó fiam szeme rajtam, meg akarja fejteni a titkomat, ő fejti, én csak írom, ő tudja, ő vezeti a tollam. Megajándékoz sorokkal, amelyekre úgy tekintek, mintha ismeretlen tájon futna velem a vonat, pedig számtalanszor láttam már, mégsem ismerem, dombok, hegyek, völgyek 200 km-rel hátrébb a térben, s most kopár dombok, mintha gomolygó ködből bontakozna ki időnként a táj, nem ez a konkrét, hanem az örök létező. ott legbelül a lélek mélyén, és újra összekapcsolódik a kintivel, a külső és benti kép váltják egymást, egymásba torlódik, sűrítődik minden. Tovább »

(Tekintettel arra, hogy pirongat a sofőr)

Mostan egy kényes sztorit mesélek el,
tárgyát tökön rúgnám, de kit érdekel,
úgyhogy – nincs választás – túlteszem magam,
nem parázok és nem eszem magam.  Tovább »