Testvérek
Szülők besorolták valahová mindannyiukat: Nagyra jutott az „anya” szerep, hiszen „ tőle tanulnak a kisebbek”, „neki kell példát mutatnia”. „Középső és a Kicsi Nagytól tanul”. Így aztán, mindenért, amit a Nagy tett vagy nem tett, felelősségre vonták. Túl nagy teher volt számára mindez, ráadásul, sosem jutalmaztak, csak korholtak – a nyomás alatt elkezdett olyan kapcsolatokba bonyolódni, amelyek „nem voltak elfogadhatók”. Anya kicsalta belőlük a rejtett érzelmeiket, és azt fel is használta ellenük egy következő pillanatban. Megtanultak bizalmatlanok lenni. Alapvetően, kétszínűek, és egyáltalán nem őszinték. Anya elmondta Apának a kicsalt érzelmeket, aztán adott esetben „rajtakaptunk” alapon, jól megalázták a Nagyot, akiben összetörtek mindent. Ezt a játékot mindig eljátszották vele. Sokszor. Ahányszor csak ismerkedni kezdett valakivel. Tovább »
1987. június 11. (II)
Robert Graves remek könyvéből, a Goodbye to All Thatből tudom, hogy az angol parasztok boldogan álltak katonának az első világháború kitörésekor, mert életükben először kaptak meleg ruhát és elegendő ennivalót. Mikes György barátom szerint tíz esztendeig tartott, míg az átlagos bevándorló Angliában az öt szobás házat megszerezte, mely a második világháború előtt kijárt minden amerikai munkásnak. Tovább »
lelke van a betűknek is
hallani, ahogy sírnak vagy nevetnek
tudod mikor mondanak igazat
s mikor hazudnak neked Tovább »
A különleges teljesítmények és az érdekességek mindig is érdekelték az embereket. Természetesen az ókor sem kivétel ez alól és a legjobb bizonyíték erre éppen a világ 7 csodája.
Ezek csupán a legismertebbek. A piramisok, a rodoszi kolosszus vagy az alexandriai világítótorony mellett, az ókori világot még érdekelték a statisztikák, rekordok és a nem köznapi hírek is, amelyek terjesztésében sokan vettek részt. A legnagyobb emberi csontváztól a legkicsapongóbb nőkig, a legpotensebb férfitól a legrosszabb szomszédig, és a legkülönlegesebb páncélzattól a legnagyobb részegesekig, ezek olyan témák voltak az ókorban is, amelyekről még a kor legnagyobb tudósai sem restelltek írni… Tovább »
Nem tudom, hogyan mondjam el neked,
mit kell tenned a sikerhez, de
egy próbát mégis talán megér:
Magaddal légy barátságban,
hozd magad a felszínre: Tovább »
A napokban kaptam ajándékba egy öreg Pajtás fényképezőgépet. Erőst megdobbant a szívem, gyorsan meg is takarítottam, és filmet (Fomapan 120, iso 100) fűztem bele. Másképp nem tudtam tesztelni, csak ha sarjúforgatás-takarás közben pihenésképpek megállok, és lövök néhány képet. Mivel csak 12 kocka van a filmen, így mindenféle helyzetben teszteltem, még hosszú expóval is, B időben. A rekeszek választásában ugyan nem volt nagy lehetőségem, de a 8-11-16 bőven elegendő volt az 1/30-ados sebességhez nyári napsütésben. Persze azért meg kell tanulnom kézben megtartani a gépet, hogy ne mozduljon be, de terveim vannak vele. :)
Az én forradalmam
önmagam legyőzni,
semmit se tegyek, ami fáj másnak. Tovább »
– Elmesélem neked a történetem – mondta szomorú arccal. Fürkésztem tekintetét, ki akartam olvasni gondolatait szeméből. De nem kellett. Mély levegőt vett, és lágy hangja sokáig- sokáig zsongott a fülembe, mint a nyárvégi fák sárguló levelei között a szellő. Néha-néha megállt, szünetet tartott, aztán újrakezdte… Szótlanul hallgattam végig. Mindenkinek van egy története – gondoltam. – Mindenkinek van egy története…
Tovább »
A vén falióra
rég megállt –
csak a másodpercek kattognak
tovább a sziv ritmusára. Tovább »
A pokolgépes Kolozsvár
Kolozsvárott a hét minden napján lelepleznek egy bombát. A bomba, a pokolgép, sohase sül el. De az országos sajtó bő értesülést nyer minden egyes esetről. S éppen Kolozsvárnak kell rettegnie a legmodernebb gyilkolástól. Kincses és megrendítően történelmi Kolozsvárnak. Az összes pokolgépeket Kolozsvárra viszi a posta. Tovább »
Azt a szót, hogy kurvoid, én találtam ki 1974-ben. Sepsiszentgyörgyön, friss színész csemeteként, a nagy ászok árnyékában szóhoz nem lehetett jutni, nem is nagyon akartam, csak füleltem, figyeltem, ismerkedtem a tereppel. A nagyotmondás légköre adott volt, ez ilyen közeg, a feszültségnek valahol le kell csapódni, hát hol máshol abban az időben, mint a régi jó Sugás vendéglőben az újságírók törzsasztalánál, ahol a fő törzs Darkó Zsiga doktorúr volt, akit én mindenkitől csak így hallottam emlegetni. Tovább »
ó minek is van évada mostan hogy jubiláris
kánikulátlan esteledéssel lankad a nyár
fel-felidézem akkori lényed hűs ragyogását
tudja az isten mely politúrtól fénylik a múlt
Budapest, 2018. VIII. 25.
Pillangóvirág,
színes nyári könnyűség ,
most is, ami volt .
Január 3.
Kétségbe vagyok esve! Azt hiszem, valaki az életemre tör. Meg akarnak ölni, de nem tudom, hogy ki és miért… Talán a cikkeim miatt. Nem tudom, és ez a legkétségbeejtőbb. Senki nem közölte velem ezt, de én érzem a levegőben, hogy a vesztemre törnek. Apró, hétköznapi jelek ezek, az ember normális körülmények között fel sem figyelne rájuk, de azért mégis… Mindenesetre ezentúl igen éber leszek. Tovább »
Ha nem szólít, nem hív senki
S a néma négy fal össze nem dől,
Megint párnámra süt a hold,
És meghalok a félelemtől.
Forrás: A második kérdés. Versek. Eminescu Könyvkiadó, 1977.
Kimegyek cigarettáért, két ember áll a pultnál, beszélgetnek.
– Hát, nagy baja lehet ennek a Girlinger úrnak is, valami nagyon nagy baja. Már azt se tudja, hol lakik.
– Ó, hát ő már nagyon rég, hogy nagybeteg.
– Az lehet, de ennél betegebb, mint amilyen most, többé már nem is lesz. Tovább »
Valamennyi szökési hipotézisem főszereplője Faria. Nem mintha azonosítani kívánnám magam vele: ő nekem arra kell, hogy olyan tárgyilagos megvilágításban szemlélhessem lelki szememmel a kitörést, amilyen tárgyilagosan nem szemlélhetném, ha át is élem; azaz ha első személyben képzelem el. Tovább »
Apámnak
A hegy árnyéka síkokra bontja
A ködöt, ha száll az őszi holdra,
S a Város fölött szétterül lassan.
Hajnal készül a hegyszorosban. Tovább »
1987. június 11. (I)
Roloff Beny, a fényképész In Italy című képeskönyvét lapozgatom, aztán felidézem első, önálló utazásomat Itáliában, tizennyolc esztendős koromban. (Szüleimmel előzetesen már többször jártam ott, de az nem volt az igazi.) 1928-ban hat hétig laktam Firenzében. A közben eltelt hatvan év alatt a város többet változott, mint az előző ötszázban. Nem az épületeket értem, melyek az 1944-es német rombolást leszámítva helyükön maradtak, hanem a város atmoszféráját. Tovább »
Pusztai Péter rajza