Miért álmodnak alkoholról a gyümölcsök,
És csípős, erős illatokról a füvek,
Talán azért, hogy e nagyon szelíd fényben
Az eltűnésre ösztönözzenek? Tovább »

Gyáva rab vagy.” Heltai Jenő – Szabadság

(Ültessünk fát, fát, rengeteg fát! Ha már se ember se isten,
legyen mire visszamásszunk…)

ha már felhatalmaztad önmagad
hogy eltaposs hogy tönkre tegyél hogy
istentelenül valóságos ósdi háborút indíts
miközben senkit sem kérdeztél meg Tovább »

Szerkesztő: Daczó Katalin
Forrás: TVR magyar adása

gyufásskatulyányi ovidius
hamutartónyi ovidius
sörösüvegnyi ovidius
és valahol meglapul a tenger
aztán homokszínű forró homokon
paradicsomot eszünk zöld paprikát Tovább »

– Hol van Jásá?
– Él még?
– Ki emeli ki a törmelék közül?
Szétbombázott ház, izgatottan mutogatnak.
– Jóravaló, kedves fiú.
”Jóravaló, kedves – volt.” Tudja, hogy a felnőttek fölöslegesen handabandáznak. Jásá volt. Behunyja a szemét.
”Ha behunyom a szemem, szól hozzám.”

Forrás: szerző FB-oldala

mikor majd látszani kezd a lehelet
írok pár karácsonyi verset
de egyelőre
vagy ahogy itt mondják
e g y e n l ő r e
az égbolt alatt
érezzük még a kánikulát Tovább »

A költő lóvá változik,
amikor beugratják,
ingujjából kilóg a lóláb,
nyerít egy kötetlen strófát,
faron billenti asszonyát,
az meg, akár a fürge gyík
új farkat növeszt magának.
Libben a költő sörénye,
lobog – ha nem épp bőrfejű, Tovább »

Morzsák

Éhség
korgó
bugyrában
ébred
a mohó
vágy, Tovább »

A LEVÉL

A Vígszínház társalgójában egyedül ül Csortos Gyula, és szorgalmasan ír. Egyszerre csak belép Sarkadi, és természetesen az első kérdése:
— Mit csinálsz?
— Levelet írok.
— Kinek? — kérdi indiszkrét mosollyal Sarkadi.
— Az ideálomnak — feleli kurtán Csortos. Erre Sarkadi odamegy a telefonhoz, és az egyik írógép-irodát hívja fel.
— Kérem, tessék kiküldeni a Vígszínházhoz — mondja bele a telefonba. — Csortos úr egy körlevelet akar lemásoltatni.

Színházi Hét, 1911/16

Augusztus végi hajnal lomha ködén
a nyár derűje tompán átvilágít,
tévelygő meleg fények ragyogják be
az út lombhullató gesztenyefáit. Tovább »

új volt még az ukrán zászló
vonzotta a szemet
hajóra tűzve lobogott
a fedélzeten kék bikiniben
sütkérezett egy fiatal nő
ennél tökéletesebb békét
elképzelni is nehéz
‘kilencvenhat volt vagy ‘kilencvenhét
attól tartok ezt már
sosem fogom biztosra tudni

Budapest, 2022. VIII. 24.
…

Mivel éppen ma fél éve támadta meg Oroszország Ukrajnát, illik egy számvetés-félét végezni: honnan indult ez a háború, hova tart, mit ért el és mi a célja? Persze önkényes dolog ez a fél éves terminus, hiszen, mint látni fogjuk, az a hat hónap is inkább nyolc, sőt, egy éve már lehetett tudni, hogy nagyon komoly baj készülődik, de azért csak lássunk neki. Tovább »

Van egy barátom,
kevés konkrét dolgot mond,
valahogy a szeplőivel fejezi ki,
hogy mit is gondol valamiről,
ezért nem mindig értem,
én is metaforákkal bánok,
mintha ruhát teregetnék ilyen-olyan felületekre, Tovább »

Titanic vals

Am cerut ajutor, dar n-au
prea venit corăbii, iar
ghețarul și-a urmărit
propriul program. Nu
înțeleg de ce trebuie să
mă scufund pentru a
dansa mai departe, însă
fac ceea ce trebuie. Cu
mulți dintre voi m-am
lămurit; nu credeam să-nvăț
a mă dezamăgi vrodată. Îmi
urmez steaua; cred că niciodată
n-am făcut altceva. Ea trebuie
să fie cea adevărată.

Forrás: szerző írói oldala

Ma még magunkra öltjük
az ünnepek színeit,
falainkat átfestjük,
kitesszük szellőzni
a szekrényekbe rekedt telet
és táncolunk,
táncolunk eszeveszetten, Tovább »

az érthetetlen élet balladája

én hallgatok csak hullik az eső
előre unom ezt a balladát
a szívemen a sok tüske kinő
és sok új virág nyílik nadehát
mért nem lehet az egész egyszerű
mért foltozom folyton az életem
míg erdő gyúl ki tövig ég a fű
és torkát köszörüli énekem Tovább »

A PÁPA

Pethes Imre délutánonként pontosan elmegy a kávéházba, ahol egy-egy órácskát vallásos gyakorlatra szentel, másszóval, a harminckétlevelű bibliával játszik egész szelíd alsós kalábert. Rendes partnerei között van egy, aki a tréfa kedvéért néha tévedni szokott, mégpedig a saját javára. Egyszerre csak megszólal Pethes.
— Játsszék veled ezentúl a római pápa!
— Miért ép a római pápa? — kérdi a másik partner.
— Mert a római pápa csalhatatlan. Én azonban sajnos nem vagyok az.

Színházi Hét, 1913/15

Ballada a kínról s a gyönyörről

Karjaimon angyalszárnyak nőttek,
lábaimon meg ördögpaták,
anyám hiába udvarolt az időnek,
hiába riszálta szép, mázsás farát:
engem a rossz s a jó egyszerre lát,
egyszerre metsz és mindig alakít,
míg szürcsölöm a mindenség hasát,
a gyönyört érzem és vágyom a kínt. Tovább »

A HALOTTKÉM

Hegedűs Gyula mesélte el ezt a históriát egyik délelőtt a Vígszínház kiskapujában. Egyszer egy pesti művész elment vendégszerepelni vidékre. Vasárnap érkezett meg, és első gondja az volt, hogy megborotválkozzék. De a fodrászüzlet már be volt zárva. Baj, baj — mondotta az illető művész —, és a szállodáshoz fordult tanácsért, hogy mit csináljon .
— Ó, tessék csak a szobájába menni — mondotta a tulajdonos. Majd elküldöm egy barátomat, az tud borotválni. Tovább »

Önmagát legnehezebb az embernek elviselni. Mikor valaki alkotása megtetszik, a hasonlóság miatt tetszik meg, amiben magamra ismerek. Nélküle nem ment volna. Vagy sokkal később, esetleg nehezebben, talán az időből is kifutva.
Színészként a szerepekbe bújva, olvasóként az írottakban kerestem elveszett magam. Mi más lenne a művészet, mint tükör? De a művészet tükre ez, nem a művészetet produkálóé, ő csak eszköze. Így lehet és maradhat szerény. Ha nem, elront mindent. A hetyke büszkeséggel kezdődik a dolgok halála. Az alázat tartja életben. Félre kell állni előle, különben nem ragyoghat. Nincs helye a mellveregetésnek, ha igazán érdemit szeretnél alkotni. Tovább »

fura
néhanap rájövök
hangos gondolatokat szövök

motyogok magamban
napjában egyszer vagy kétszer
tör rám a kényszer Tovább »