Amikor reggel megérkeztem a buszmegállóba, már ott várakoztak az első tantestületem tagjai. A tantestületem, ízlelgetem a birtokos személyraggal ellátott főnév meghittségét. Vágytam rá. Egy letört darabjában kaptam meg, melyet néhányunk egymásra hangoltsága hamar leválasztott az egészről. Világaink egymásra csúsztatott kördiagramjai csak a barátok esetében fedték le egymást. A kölcsönös elfogadás vágya az egymás világával azonosulni […]

    Bükkerdővel borított tömbként magaslik a vulkáni peremfennsík egyik maradványhegye, a Siklódi-tető, 1025 m magasságban az Erdélyi-medence keleti peremén a Bekeccsel átellenben.   A tetőről déli irányba leereszkedve megközelíthető az az andezit-agglomerátumból, vulkanikus kőzetekből álló sziklafal, amely a Siklód-kő nevet kapta.  Kiülök a Siklód-kőre. Kilátás nyílik Siklódra és a sóvidéki dombságra. Gyönyörű napsütéses idő […]

  Nekigyürkőzőm ma is, hogy születésnapodhoz nagyságában illő kívánsággal rukkoljak elő. Általában nem sikeredik eredetire, pedig minden születésnapos arra vágyik, aztán beéri az egyszerű vagy összetett mondat sablonjával, amelyben siklik a szó kontrollt vesztetten, mint a behavazott sisonkára lépett kisgyermek. Az esemény heve ellenére megérzi minden ünnepelt a sablonba befészkelődött féltő szeretetet és a mellette […]

         Gyermekkorom korondi mintájából maradt fenn a vágy, hogy a vasárnapot ne pakoljam meg feladattal, hogy az események és történések el tudjanak válni egymástól, mint a jól kidolgozott kőttes tészta a kéztől és a gyúródeszkától. A vasárnapot szentmisehallgatással kezdtük, mely nem türemkedett ki életünkből, mint a gurdély a vastagbél falából. A délutáni program versmondás […]

    Közeledik az istentisztelet időpontja. Az országút mentén egyenes arányban az istentisztelet időpontjának közeledtével egyre tömöttebb sorokban kullognak a nagyobbrészt feketébe öltözött hívek a templom irányába.     Arcukra, mint a show-műsorok fizetett tapsoló statisztáinak arcára, kiül a kényszeredettség.      A hívek zöme nő, elenyésző számban akadnak köztük férfiak is, főleg özvegyek, akik […]

  A Covid-járvány óta megszerettem a sorban állást. Ha nem is az ideális 1,5 m biztonsági távolságot, de ennek egy zsugorított hosszúságú változatát betartják a vásárlók, nem kell küzdenem az egymásra mászás jelensége ellen. Így teljesen bele tudok feledkezni a szemlélődésem kiszemelt tárgyába. Amikor beállok a sorba, előttem egy ápolt külsejű fiatalember áll, őelőtte egy […]

A szomszéd ház csodájára járnak a faluba látogatók. A csonkakontyos tetőzetű vakolatdíszes fehér oromzat és oromfal ámulatba ejtik az idegen járókelőket. A helybéliek csodálata egy kicsit megkopott, de jól tudják, hogy a ház gondozott külseje feljogosítja azt a bámulatra, és persze úgy en bloc nagyon is büszkék ők a falujukra. Ha éppen az udvaron tesz […]

Mint a dió a burok alatt, úgy érlelődött a nagymama-unoka idill a vakációkban. Mire beérett az idill, már nem szorultam gyermekfelügyeletre, de a világon semmiért nem adtam volna a falun nyaralást. A falu nem volt állig bebugyolálva, meztelen valóságához könnyedén hozzáfértem. A porták előtt a lepotyogott fehér és fekete faeperből nagyokat lakmároztam ott jártamkor. A […]

   …vendégségbe, látogatóba vagy vizitába, teljesen mindegy, hogyan nevezzük, a lényeg, hogy itt legyél nálam vendégségben, látogatóban vagy vizitában, hogy megpupolyázzuk eredendő örömünket a találkozás örömével. Ha bejelentkeznél, készülnék. Non-plus-ultrát sütnék vagy barackot, a poharakat újramosnám, és újrafényesíteném. A sálakat ráncba szedném, hogy ne heverésszenek az ágyon egymásba gabalyodva.

A Keleti Pályaudvartól nem kellett sokat cipekednem a Nefelejcs utcai bérházig, ahol anyai rokonaim – ángyom, nagybátyám és unokahúgom, valamint nagynagynéném laktak. Itt volt a vakációs főszállásom tíz éven át. A fő előtag nem fejezett ki fölérendeltségi viszonyt az alszállásokkal szemben, csupán az itt eltöltött hosszabb időszakokra utalt.

A barátnőmhöz mentem a belvárosba, akit a sikertelen egyetemi felvételim búját feledtető nyáron ismertem meg Budapesten a Nefelejcs és a szomszédos utcák bérházainak fiataljaiból verbuválódott bandában.

Egyetemista éveim Kolozsváron éltem le. Minden tanévkezdés előtti vasárnapon felköltöztem a Mikó-kert hatos, illetve utolsó év enegyes számú bentlakásába. A lakóközösségek kialakításában preferencia hiányában a főszak volt az elsődleges szempont, így kerültem első éven egy szobába 2 első éves és 3 másodéves magyar főszakos hallgatóval. Az évharmad elején a délutáni előadások után hazamentünk a bentlakásba. […]

                        A temetés fellazítja a lelkem. Jó alkalom az örök számvetéstől hajtott lelkiismeretvizsgálatra, mely túl a formalitás, megfelelés és feszélyezettség szintjén eredményesebb, mint gyónáskor. Elmémbe szomorú életesemények és -történések kúsznak be, mint az üvegtesti úszóhomály a látómezőmbe, és kívánságformába öntve vágyott növekedésem egyszer csak elerednek a könnyeim.

  Egy „sójáról híres”, meg nem nevezett délnémet kisváros keletkezése, történeteés szokásai rajzolódnak ki Nádas Péter: Az élet sója című kisregényében.Kíváncsi lettem, melyik ez a város. Az első fejezetben említett Hotel Hohenloheszálloda honlapján éppen első olvasásom idején hirdették a „Salz&Sole” („Só&sólé”)elnevezésű napokat. Az ajánlatban szereplő só szó sejttette velem, hogy jó helyenkapizsgálok. A sójáról híres […]