Úgy sorakoznak egymás vállába, karjába kapaszkodva, mint fázós madarak, mára már azonosíthatatlan foltok, rozsdás nyomok stigmázzák arcukat, mintha sárba esett volna a kép, egyforma-barna a hajuk s a félbemaradt mozdulatok árnya a falon.-

Van egy kis falu Afrikában – – meséli az emlékezet, mint valamikor nagyapám s más háborút járt öregek –, ahol az embert munka és betegség fiatalon érleli meg a halálra,

Eleinte még egészen kicsi a haza. Egy női test. Egy érintés. Egy hang. Egy ablak, amelyen ömlik be a fény. És közben napról napra növekszik.

(1980) olajkályha illata az őszben a rád következő őszben fiatalként öregek közt

Bennünk volt a jövő. Most a múlt fészkel ott: jelentéktelen apróság, alig van már rá „vevő”. Ha a jelenünk beszélni akar, akkor a múltnak hallgatnia illik. Csak bosszúságot okoz a mostani jövőnek. Forrás: Szülőföldünk, szülőegünk. Juventus kiadó, Marosvásárhely, 2021

játszik az ember hisz nagykorú már mindent megtehet játszik traktort, gyereket háborút, fegyvert játszik a szóval, önmagával a szomszéddal, játszik a babával s ha kedve tartja játszik a valósággal

Van még oxigén itt, e felemás városban, s ott is a pöttöm Csörmendben, ahol sose jártam. Igazolja felét Gyuri barátom. 2021. április 16.

Oktondi fejemmel azt hittem, a Fábri-film valamiféle szinopszisa lesz, amire meginvitálnak kedves barátaim a PIM-ből. Holott az Édes Anna-animáció önálló, megrendítő alkotás, Jankovics Marcell szálkás-légies szimbólumaira emlékeztető képvilággal, a Trianon-traumát és a szociális problémát egyaránt roppant érzékenyen megjelenítő opus. A 13 perces installáció nemcsak azért érintett meg, mert Erdélyben születtem, valamiféle Trianon-felhő alatt, mely, bármennyire […]

Sanyinak, az orvosnak legújabban egy új mánia jelent meg az életében. Ahogy hazaérkezett, mindig trombitázott. Nagyon hamisan először, majd egyre jobban… Elege volt abból, hogy mindig a betegekkel foglalkozzon. Egy kis szórakozásra vágyott. Sarolta csak nevette az egészet. – Miért nem zenésznek mentél? – kérdezte egyszer cinikusan. – A gyógyításhoz azért jobban értek. – De […]

JAVÍTOTT RÁDIÓ Sarki Nagy András bá’ rádiót vett. Pár nap múlva visszamegy a kereskedőhöz, hogy amikor Bécset hallgatja, még valami más is hallatszik. — Hát bizony — mondja a kereskedő —, az ilyen olcsó készüléknél egy kis áthallás mindig előfordul. — Az-é a baj, hogy olcsó? Nahát üsse a kő, itt van még ötven pengő, […]

Nászta Katalinnak a Cseke Gábort köszöntõ montázsa   Szuhay-Havas Marianna: Köszönet a zseniális versekért! * Cseke Gábor 80. születésnapjára! * Van idő és tér, de valami távolabbra ér,amiket versből szőttek, különös fényen nőttek,amit a költő lehetséges világokból mér.Nem mozdulatok ezek, még csak nem is a tettek,többek, nemesebbek, igazabbak, szépen szólnak,és nagyon tudnak fájni, ha a […]

Munkatársunk afrikai riportja IV. A XIX. század derekán, amikor az első európai, dr. David Livingstone megpillantotta a hihetetlen méretű vízesést, a csendes vizű Zambézi óriási medertörlését, országa akkori királynőjének tiszteletére Viktóriának nevezte el. Pedig akkor már réges-régen megvolt a neve a természeti csodának. Mosi-oa-Tunya. Az őslakók nyelvén: mennydörgő felhő. Találóbb elnevezés aligha akadna!

KOMIKUS KÉMKUS Emlékezem, egy időben a Műegyetem vegyészeinek társaságába jártam vasárnap délutánonkint. Valamennyien folyton csillogó szemmel, magasztalva beszéltek egyik társukról. Hogy a Miskának nincs párja szellemességben. A Miska minden szava csupa vicc. Ha a Miska megszólal, az embernek meg kell pukkadni a nevetéstől. Olyan mulatságos egy ember az a Miska. Alig vártam már, hogy én […]

Keszthelyi György Cseke Gábort köszöntõ grafikája ADY András: Köszi Azzal emeltél ki a legnagyobb rahátból, hogy megmutattad hogyan kell kertészkedni, igen, megtetted, bár már nem vagyok biztos abban, ez szándékod is volt nem csak véletlened…

André Zsuzsa Cseke Gábort köszöntõ fotója Én azt mondom, Gabi drága – hogy jó korban éltünk. Nem volt semmi nekünk világháború idején születni, ki inkább az elején, ki inkább a vége felé, de ami az utódainkra vár, az sajnos sokkal rosszabb. Azért mondom… Jó korban éltünk, mert mindenért meg kellett küzdeni. És mert tudtuk a […]

magas csikóhalas kémény meredt mamaián a fürdőruhás étkezde fölött nem emlékszem a fogásokra csak a zöld csípős paprikára ami magyarosan kilógott a sorból

Munkatársunk afrikai riportja (III.) Lusaka, június 25. Arusha, e tanzániai kisváros Afrika kellős közepén, utazásunk fontos állomása. Hármas cél hozott ide: itt Arushában van minden Kilimandzsáró expedíció bázisa, innen indulunk mi is az afrikai oázis felé, a másik útirány a Manyara tó és a Ngoro-Ngoro-kráter, az afrikai ősflóra és fauna fantasztikus rezervátuma.

André Zsuzsa Cseke Gábort köszöntő fotója Kedves Gábor! Arra kértek, írnék-e a születésnapjára egy-két gondolatot, és én kapva kaptam rajta. Már olyan régen szeretném megköszönni, hogy váratlanul betoppant az életembe, és kicibált a csöndből, hogy „látva lássanak”. Emlékszem, amikor Szabó Zoli barátomon keresztül eljutottak Önhöz a verseim, és Zoli elküldte, mit is írt rá- és […]

ribizliszüret (1.) kívül barna belül fehér mázas veder teli ribizlivel hőség tünet nyári alkalom szüret a vas utcában

Fehér Illés: Cseke Gábornak szánt szülinapi köszöntő Kedves Barátom – Te azon kevesek közé tartozol, aki tudja, nem kenyerem az írás. Ez akkor is így van, ha – a világhálónak köszönve – mint fordítóra figyeltél fel rám. Az elsők között fogadtál el. Nem csak elfogadtál – kitüntettél. Büszkén vallom: a Káfé Főnix honlapon a Kiemelt […]

Egy Cseke Gábort ünneplõ korábbi bejegyzéshez szólt hozzá Onagy Zoltán, alább olvasható a szövege. Andrassew Ivánt emlegeti õ is, meg válaszában Cseke. Innen az ötlet, hogy egy régebbi interjúm elõvegyem, hogy a mai olvasó számára nyilvánvalóvá váljon, mirõl is van szó. Minthogy az interjú nagy része az azóta elhunyt Andrassewrõl szól, kiemltem a Cseke Gáborról […]

Simonfy József: Végképp most hogy végképp megöregedtél már kora hajnalban fogod a divatjamúlt szív-bögrét oldalai behorpadva egész belsejét fekete penész emészti marja