Az illető, aki hogy, hogy nem pont most jutott eszembe, irodalmi transzvesztita volt. Ezt onnan is tudni, hogy Zrínyiről – nem a szigetvári hősről, akit a törökök öltek meg, hanem dédunokájáról, akit viszont vadkan sebzett halálra, igen, ő is Zrínyi Miklós volt, a magyar barokk költője – egyes szám első személyben beszélt egy elég hosszú, […]

1975-ben született meg a gondolat az Ifjúmunkás szerkesztőségében, hogy a folyamatos előfizetések ösztönzése érdekében, s tekintettel a műfaj akkori divatozó népszerűségére, jó lenne rendelni egy eredeti képregényt, amely minden igénynek és szempontnak megfelel, s amely népszerűbbé teheti a romániai magyar ifjúsági hetilapot.

Polcz Alain története Czegő Teréz előadásában (Milyen haszontalanság! Verset írni! Csak róni a betűket egymás mellé… Minek van haszna ezen a világon? Minden hiábavaló gyakorlatilag. Ahogy a Prédikátor mondja. Czegő Teréz: Asszony a fronton c. előadóestjét hallgattuk, néztük meg tegnapelőtt a Zalaegerszegi Lakásszínházban.) Nincsenek szavak mindarra a szörnyűségre, ami megesett ezzel az asszonnyal a 2. […]

Sok víz lefolyt mindenféle folyókon, mióta a beadvány elindult. Hogy 683 /már 759 – szerk. megj./  aláírásnál tart, az örömmel tölt el; mélységesen elkeserít viszont néhány dolog. „Întrebarea e de ce i s-au scos ochii?” — tette fel a retorikus kérdést egykori szomszédasszonyom, amikor Sütő András szemét kiverték. Mintha akadna mentség, sőt, jó ok arra, […]

Az adventi időszak egyik legemlékezetesebb könyves eseményét látta vendégül a Csíki Székely Múzeum: karácsony előtt a nyugati bástya emeleti termében, a Szász Endre sugárzó képei által behatárolt térben mutatták be a Gáll Tímea szövegeiből és Ádám Gyula fényképeiből született rendhagyó szakácskönyvet, amelyet alább a könyv szerkesztője ismertet. Kézenfekvő lenne a könyv műfajának meghatározásával kezdeni, azonban […]

„Albert-Lőrincz Márton makacs kérdező; még akkor is inkább kérdőjelet sejthetünk mondatai mögött, amikor igazából nem teszi ki, csak sejteti – azzal, hogy versei sose adnak választ, inkább csak gondolati irányt jelölnek, mindenek előtt az élet nagy kérdéseivel vívódó, gondolkodó embernek. Amilyen a költő maga. Lépésről lépésre tanúi lehetünk, miből is állnak Albert-Lőrincz Márton szerint a […]

Ott voltam jómagam is, tehát tanúsíthatom: a tegnap este, hidegben, sötétben, fagyban, úgy hét óra tájban Csíkszeredában, sok szöveg után, megnyitották Szász Endre kiállítását. Ma délelőtt olvasom az újságban, hogy a tegnap délután megnyílt Szász Endre kiállítása. A múzeumigazgató többek között arról beszélt, hogy Szász Endre öt felesége közül kettő több műalkotást is adományozott a […]

Az előjáték Csak arra emlékszem, hogy nagyon rossz nyár volt, gyors egymásutánban ketten haltak meg ismerőseim közül. Bodó Lacika szegbe lépett és vérmérgezést kapott, nem lehetett megmenteni. A szegbe lépés szinte mindennapos volt, fene tudja, ki gondoskodott a folytonos utánpótlásról – a stráfszekeresek, a hetipiacra bejáró falusiak, vagy hogy egyszerűen, de annál hatásosabban olykor az […]

Egy imával kezdem 2017-es írásaim sorát (és az új esztendőt). A kereszténység legszebb imájáról írok pár sort Újév napján. Még az óévben kaptam egyik barátomtól egy szép ünnepi üdvözletet az énekelt Miatyánkkal – ez adja az apropót. A keretet meg örök indíttatásom az állandó kutakodásra és a (ráth-végh-i) ismeretterjesztésre… Az ünnepeket nem akartam ‘tudálékoskodással’ megzavarni, […]

Mottó: Amit tegnap még képtelenségnek véltél, az másnapra legtöbbször véres valóság. Újév előtt pár nappal (egészen pontosan: december 29-én) e-levelet kaptam a maszol.ro főszerkesztőjétől, az alábbi szöveggel: Kedves Gábor, január elsejétől már csak anyagi okokból is változtatni szeretne a kiadó a Maszol Vélemény rovatán. Magam is úgy látom, hogy feszesebb, az aktuális témákra többet és […]

Mondják, hogy nem úgy kell élni, ahogyan élek, mert ahogyan élek, úgy nem lehet élni. Mindent pozitív módon kell fölfogni, annyira pozitív módon, amennyire csak lehet. És mondják, hogy vidámnak kell lenni, akkor is, ha nincs, aminek örülni, a vidámság meghozza gyümölcsét és akkor lesz az is, aminek lehet örülni.

A kaput kétoldalt masszív kerékvettető védte. Ezek olyan süvegforma terméskövek voltak még abból az időből, amikor a járműforgalom főszereplői a stráfszekerek meg a falusiak parasztszekerei voltak, s e népi felhozatalba nagy ritkán belekeveredett egy-egy konflis. Mindössze néhány darab benzines autómobil volt. Nem a városban, hanem a megyében, akkortájt történt az első halálos baleset is. Az […]

Senkinek sem sikerült igazolni vagy ellenőrizni, hogy a végső távozás előtt az emberben csakugyan leperegnek-e élete eseményei. De nincs az a gondolatrendőrség, amely megtilthatná az embernek, hogy érdeklődjék, töprengjen, kételkedjék, kérdezzen vagy akár lepergessen eseményekhez, jelenségekhez, megnyilvánulásokhoz fűződő emlékeket, eszmefuttatásokat a maga mozijában. Ilyesmit kísérelnék meg most a távozó évvel.

Minden félreértés elkerülése végett szólj hozzá, Barátom! Láttál-e csillagot teleholdas éjszakán? Ezt a kérdést nem a humor kedvéért teszem fel. Szeretnék örömet szerezni a látvánnyal, amelyben én is részesülök. Ideális eszméket vallok, feledem a rozsdabarnás tájat, a letarolt erdőt, a dübörgő vonatot. Lüktettek a kora órai gondolatok, mielőtt rá léptem volna a Várhoz vezető útra.

Eb­ben a fa­lucskában szil­vesz­ter­kor az a szokás, mint sok másutt is Erdély­ben, hogy éjfél tájban az em­be­rek összegyűlnek a temp­lom előtt, pont­ban ti­zen­kettőkor meg­kon­dul­nak a ha­ran­gok, a férfi­ak fel­men­nek a to­rony­ba, el­pa­rentálják az óesz­tendőt (ez egy ki­csit ha­lot­ti énekként is hang­zik, „Ó, mily rövid ez az élet, / Ra­gad min­ket az idő: / Íme, ismét […]

Hiába nyomtam le a kilincset, a nagy ajtó nem akart megmozdulni. Ne is próbálkozzon – mondta a mellettem álló férfi, tömve van. Szétnéztem. Valóban még néhány százan álldogáltak a templom előtt és a hatalmas parkolóban, valamint az út két oldalán úgy sorakoztak az autók, hogy a legjobb esetben egy-egy biciklit lehetett volna még keresztben beszorítani.

Eddig csak főztek szinte minden tévécsatornán, most helyszínelnek is. Az már egészen Rejtő lenne, ha a szakács olyan ételeket kotyvaszt, hogy abból enni kész öngyilkosság.Tény, helyszínelnek New Yorkban, Miamiban, ők civilek, de léteznek katonai helyszínelők is.

Amikor kisgyerek voltam (mondjuk, az iskolába menetelemig), nem sok karácsonyom volt. Anyukám mindig állított karácsonyfát, ha néha picikét is – szaloncukor meg gyertya meg csillagszóró valamennyi mindig volt rajta. Később néhány dísz is – de sosem volt puccos fánk. Szerdahelyi és kákicsi nagyszüleimnél nem emlékszem karácsonyfára – talán mert szinte sose voltam velük ezen az […]

Ide gyógyulni jönnek az emberek és csak nagy ritkán meghalni. Igaz, ebből csak utóbbinak vannak rémtörténetei. Íme az egyik, és még csak nem is a legjellemzőbb. A fiú felhozta apját az egyik felcsíki faluból, mert az öreg már erősen nyikorgott. Egyre nehezebb lett a járása, csizmát már nem is tudott felhúzni a bütykeire, kezei elformátlanodtak, […]

Para Olga költészete csodaváró hangulatban fogant Sepsikőröspatakról indulva Tövisháton, Lelében, a magyar határ közelében. Az volt a föld, mely feltarisznyálta sok-sok gazdagsággal és szépséggel, melyektől élete kiteljesedett egy rövid ideig, az volt a föld, ahol megismerte a mérhetetlen fájdalmat és gyászt, mely nem kívánatos társává szegődött egész életére. Az idejekorán elvesztett fia iránti szeretet lengi […]

Nincs tétje ennek az adventi útnak, magyarán és korunkhoz illően szólva nem nyerünk semmit réven-vámon, és mégis megyünk. Az út hangulata, igen, ez az, ami más körülmények között nincs hogyan előjöjjön. Magyarjaink igen jól ismerik ezt az Eisenstadttól – Kismartontól – Stájerországon át egészen a bajor határig kanyargó utat, számos írónk, politikusunk, fegyveres nemzedékek járták […]

Szigorúan a nyelv felől tekintve a helyzetet, két folyamat zajlott, zajlik évtizedek óta. Az irodalom közelített a beszélt nyelvhez. Már nem az akadémikus, nyelvi normát közvetítő, emelt szintű, normatív jellegű nyelvhasználat a jellemző, hanem az élő beszéd csapongását és szóhasználatát idéző, érzelmekkel és áthallásokkal operáló szabadosság, amely a trágár és nyomdafestéket alig tűrő kifejezéseket, fordulatokat […]

„Nekünk a piros betűk a szívünkbe vannak vésve” Az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc történelmi pillanatait, valamint az azt követő megtorlásokat feltáró, idéző és a történelmi hitelességgel feldolgozó, könyvtárnyi terjedelmű – tanulmányokat, emlékiratokat, dokumentumokat felölelő – szakirodalom újabb hajtásai sorában ott találjuk az erdélyi Dávid Gyula könyvét(*), amely az események kevésbé ismert szeletére, az erdélyi […]

Mottó: Azt hittem, egy halott lap archívumában lapozni olyan, mint egy temető ösvényeit róni kegyelettel. Tévedtem: nem kegyeleti halmok – kincsek között járunk! A döbbenet pillanatait felidézve, amikor 2016. október 8-án, szombaton nyilvánvalóvá vált, hogy a magyar közélet egyik vezető napilapja, a Népszabadság felfüggesztette megjelenését, legelső gondolatom nem a kérdőjelessé vált távlatra irányult, hanem belém […]

Okosabb a székely ember, mint poétái. Ő ugyanis nem gyopárért ment a Hargitára (amint a Vasszékely talapzatán elhelyezett lírai négy sor is ajánlja), ő inkább csemetefenyőt hozott, és elültette ablaka alatt. Még az se számított, hogy ha történetesen a harmadik emeleten lakott. Lehetett egy kis lebegés ég és föld között akkoriban, mert megkaptuk a repartíciót […]