Ha egy élőben bejelentkező tévériporter megkérdezné tőlem valamelyik utcasarkon, hogy mit szeretek a legjobban, nehezen tudnék kapásból válaszolni. De ha arról faggatna, hogy mit utálok leginkább, akkor habozás nélkül rávágnám: a kampányokat.

Azon a napon, amikor a Szenátus úgy döntött, november 13. lehet a Magyar Nyelv Napja Romániában is, a szlovéniai Muravidékről a horvátországi Eszékre, onnan a vajdasági Újvidékre tartottam. Így mit sem tudtam a szenátusi döntésről, ám ottani magyar újságíró kollégáimmal az anyanyelv megőrzésének szükségességéről, megtartásának lehetőségéről, elvesztésének valóságáról beszélgettünk.

Nem írtam verset, mert nem tudom eldönteni, hogy ezeket minek is lehet nevezni, mindenik inkább szóvers vagy versszó, amelyik egybeesik a versmondattal. Sokan sokféleképpen magyarázták (elemezték) már ezeket a szóverseket, de ettől természetesen nem lesznek sem jobbak, sem rosszabbak ezek a szójátékok.

Aki­nek meg­ada­tott a történel­mi „sze­ren­cse”, hogy be­leszüles­sen va­la­mely dik­tatúra min­den­nap­ja­i­ba, s ne­velődése is ilyen po­li­ti­kai me­der­ben foly­tatódjon, ta­pasz­tal­hat­ta, hogy – egy kölcsönzött me­ta­forát használva – ama „lassú vírus” jószerével még az em­ber magánéletét is ki­kezd­te. Illyés Gyu­la ver­se, az Egy mon­dat a zsar­nokságról ilyen ol­dalról mu­tat­ja be az önkény­ural­mi rend­sze­re­ket.

Mit ír az író, ha orvos? Orvosi praxisát még-még füstre akaszthatja, ám írósága egyetlen percre sem lehet meg kialakult orvosi szemlélete nélkül. Igaz, hogy kimondott orvosi környezetben játszódó irodalmi művei száma viszonylag csekély – ide szokták sorolni például a Sebészet, az Ellenségek, a Léha asszony (vagy Kikapós feleség), Egy orvosi eset című karcolatokat, továbbá a […]

Manapság vaskos krimik készülnek, és nem tudom, elgondolkodott-e valaki az okon. A zseniális skandinávok szóba sem állnak kétszázötven oldal alatt. Miért?

Anton Pavlovics Csehov Szokatlan sorssal, mondhatnám unikummal, állunk szemben, ha Csehov életívét próbáljuk meghatározni. A világirodalmi mércével is kimagaslónak ítélt orosz prózaíró ugyanis egyidőben volt hivatásos orvos és szenvedő páciens is – egyetlen testben megannyi lelket és szemléletet kellett összehangolnia. Ami már-már lehetetlennek tűnt, miközben környezetében legjobb barátai, szellemi társai – Garsin író, Levitan festő […]

* Hagyatékok üzenete * Mind a száz éve halott dr. Fejér Dávid, mind az ő sorsát írott példabeszédbe illesztő, hagyatékát felvállaló utód, dr. Kercsó Attila mélységesen transzszilván gondolkodás és állásfoglalás képviselői. Szellemi-szakmai örökségük üzenete tökéletesen beleillik abba a sokat idézett Reményik Sándor-féle állásfoglalásba, melyet a kisebbségi ügyeknek elkötelezett költő az Erdélyt a két háború között […]

„Magyarázza már el valaki, mi a különbség a határon túliak elleni kampány és a mostani között?”, kérdezte valaki a Facebookon, és ez a kérdés nagyon is indokolt. Ám a baloldal hallgat.

Fejér Dávid / Kercsó Attila * Orvos az orvosról * Kicsike alak Fejér Dávid (1851-1916) az eddig bemutatott óriások között: kicsike utca viseli nevét, kicsike helyi szobor áll róla egy kórház előtt, kicsike – alig száz oldalas – irodalmi mű őrzi emlékét, továbbá néhány elszórt életrajzi közlemény, emléktárgyak a gyergyószentmiklósi múzeumban… No meg a szájhagyomány. […]

Júniusi péntek koradélután a Vörösmarty téren nem történik semmi különös tán a meleg miatt sem az ittenieknek valószínűleg teljesen megszokott látvány egy másik sietős látványa itt csak akkor tűnik fel ha az illető nem tép mint az eszement hagyja hogy még az utcán beinduljon-végetérjen arcán a munkahelyi kötelező szocvigyor arckifejezés olvadása

4. [Albert Schwetzer] Életének utolsó szakasza mindinkább a hanyatlás jeleit viseli magán. Rájön arra, hogy eszményeit egymaga, mások segítsége nélkül, képtelen megvalósítani, őtőle viszont mindenki csodát vár. Bár küldetés-elhivatottsága magas, rosszul érzi magát a nagy fehér varázsló szerepében. Elvbarátsága Albert Einsteinnal kiteszi őt és az általa képviselt ügyet a hidegháború célpontjának, az atomháború elleni kiállását […]

Albert Schweitzer 1. Azt mondják róla: az utolsó polihisztor. Olyan koponya, aki a tudományos igazságokat egy mindent egységbe fogó gyűjtőpontról volt képes megérteni és tovább gondolni. Egyetlen ember volt, de legkevesebb négy nagy alkotó szellem fonódott össze benne – egyetlen testben és egyetlen erkölcsben. Legismertebb identitása: a dzsungelorvosé. Azé, aki feladja az európai ember kényelmét, […]

Nagyon nehéz megszólalni a gyöngyhalászatként elhíresült Szász Jenő-féle szórványmentő akció és az általa kiváltott reakciók kapcsán. Mivel szórványban élek, ám a Székelyföld peremén, könnyen hibás következtetéseket vonhatnék le, elfogult, akár elvakult is lehetnék. Ezért a viszonylag csendes vita – már-már csak civódás – láttán csupán az jutott eszembe, mit tanácsolnak a szakemberek, hogyan ápoljuk a […]

A könyv pedig, több kiadáson át s számos világnyelven is megjelenve, elkezdte élni a maga harcos, ellentmondásos életét. Voltak olyan hangok, melyek azt kifogásolták, hogy a szerző leírásai nem mindenben fedik a teljes valóságot. Az egyik ilyen tényszerű nem-egyezés az a körülmény, hogy „Auschwitzba deportálása után egy nappal dr. Nyiszli Miklós a monowitzi munkatáborba került, […]

Nyiszli Miklós Ha már Joseph Mengelét, Auschwitz rémét emlegettük dr. Lénárd Sándor kapcsán, akkor teljesen logikus, hogy ezúttal dr. Nyiszli Miklós életét és sorsfordító vallomását vegyük elő, amely első, 1946-os megjelenése óta is egyre sokkolja az olvasók újabb és újabb nemzedékeit. A szilágysági származású Nyiszli Miklós lágerbeszámolóját (először Dr. Mengele boncoló orvosa voltam az auschwitzi […]

„A nem deklarált szempont az lehetett, hogy minden legyen nagyon erdélyi, erdélyies, Erdély-specifikus. Emiatt a műalkotások egy része nem, vagy nehezen értelmezhető egy Erdély-valami nélkül. Ez szerintem a kiállítás ideológiai felfűtöttségének buktatója. Nagyon nehéz úgy összehasonlítani az erdélyi mezőnyt, ha abban csak azt futtatjuk, ami Erdély-determinált.” Ezt írja Kelemen Attila Ármin, és nekem eszembe jutott […]

Nagy volt hát a megdöbbenés, amikor 1968 legelején Sao Paolo és vidéke arra ébredt, hogy az igen tekintélyes délamerikai lapnak tartott Estado de Sao Paulo első oldaláról az addig igen rokonszenves doktor bácsi agyonkeresett háborús bűnösnek beállítva nézett velük szembe. Zsürger László az akkor Párizsban megjelenő emigráns Irodalmi Újságban így számolt be az eseményről:

Lénárd Sándor Az élete jó részét Brazíliában eltöltött, az ottani Emma-völgyben meghalt és eltemetett Lénárd Sándor jobbára csak akkor tűnt fel a magyar nemzettudat egén, amikor nyugaton már elismert író volt, továbbá népszerű gyakorló orvos és nagyszerű kvízjátékos. És még annyi minden, hogy regényíró legyen a talpán, aki képes majd kiaknázni egy ilyen mozgalmas élet […]

Semmelweis Ignác volt az a bécsi kórbonctani intézetben dolgozó boncolóorvos, aki egy idő után átkéri magát a szülészeti klinikára, ahol az orvostanhallgatók korabeli kiképzése is folyt. A Magyar Életrajzi Lexikon summás megfogalmazása szerint: „Akárcsak a többi szülészeti intézetben, itt is igen nagy volt a gyermekágyi láz halálozási arányszáma, ellentétben a bábák oktatását végző másik bécsi […]

Meghívott az iskolám, a csíkszeredai Márton Áron Gimnázium, hogy együtt emlékezzünk a névadás 25. évfordulójára, hogy együtt lapozzuk át azt a valóban történelmi kiadványt, amely az iskola folyosóin található valamennyi tablóképről készült, és amelynek grafikái vizuális napjainkban talán jobban bemutatják a kort, amelyben készültek, mint a szavak.

„az egészség nem minden, de az egészség nélkül a minden is semmi” (Schopenhauer) Bármilyen elementáris matematikai ismeretekkel is belátható, hogy az orvosok (de még az egészségügyiek is) az emberi társadalmon belül kisebbséget alkotnak. Az igaz, hogy tudásuknál és hatalmuknál fogva valahol a középréteg fölött helyezkednek el, olykor meg egyenesen az istenekkel is vetélkednek, de mert nem […]

Tragédia és statisztika „Egy ember halála tragédia. Egymillió emberé statisztika.” – mondta állítólag a huszadik század egyik legkegyetlenebb diktátora, Joszif Sztálin. „Ma csendes nap volt a harctéren. Egyetlen ember halt meg. Én.” – írta az első világháború idején egy még ma sem eléggé méltányolt, békés és szelíd magyar író, Karinthy Frigyes. Nála tömörebben talán senki […]

Hová száll a kakukk? A maga idejében nagy port felverő, s a társadalomban még nagyobb hatást keltő mű – Ken Kesey amerikai író 1962-ben megjelent regénye (Száll a kakukk fészkére), illetve az ennek alapján készült Oscar-díjas Milos Forman-film – amúgy a szakemberek rémének is számít. Annak ellenére, hogy a regény az amerikai irodalom egyik alapműve; […]

Irodalom és terápia A művészet majd valamennyi ága, s köztük az irodalom is, alkalmas arra, hogy megfelelő keretek között levezesse az elmebetegség okozta képzelgéseket, az eltorzult alkotó energiákat, a beteget fogva tartó kényszerképzeteket. Thamó Kata könyvében bemutat egy olyan egészségügyi intézményt is, amelyben nagy számú személyzet segítségével, a kórház ötödik, legfelső emeletén különféle tevékenységi terápiákat […]