(Bölöni 65) Jó hely ez a kábelkocsma. Nekem jó hely. Hat oroszlán fogad a bejáratnál. Hat fehér oroszlán. Gipszből valók, csöndesek, bugyuták, ártatlanok. Ma, amikor végig sétáltam a hat fehér oroszlán előtt, valami könnyed huzat jött szembe velem a kábelkocsmából. Valami könnyed huzat és egy imbolygó alak.

Eva AGNEL kérdezte tőlem a minap, hogy melyek errefelé – mármint Csíkszeredában – az olvasási szokások, merthogy a Káfé főnix ebben az irányban szeretne egy csapást nyitni. Hát nyisson, az sosem árt, viszont az a gyanúm, válaszom nem éppen az lesz, amire ő számít. Persze, megkérdezhetném a megyei könyvtárban, mondják már meg, milyen könyveket olvasnak […]

Ha körülnézek a messengeren, ki milyen státust tett ki, akkor az egyik tanítványom Halmosi Sándor versét idézi: „Leszállsz bennem lassan, lassan, mint a vér. / Ölelésed bent tart. Gúzsod körbeér.”, az egyik újságíró kolléganőm pedig Agota Kristofot: „Tegnap minden szebb volt: / a zene a fák között, / a szél a hajamban / és kinyújtott […]

Nagyon érdekes pillanatban jött Kerekes Tamás levélben megfogalmazott kérése, járnék kicsit utána, mit is olvasnak a Nagy Almában. A pillanat attól érdekes, hogy a Borders könyváruházlánc csődjét éppen a napokban hozták napvilágra, és eléggé megrázta a közvéleményt. A Barnes & Noble tavaly mondott csődöt, s ha a Borders napokon belül mindahányszáz üzletének redőnyét végleg lehúzzák, […]

A Kolozsváron született, Budapesten élő fotóművész augusztus 4-én ünnepli születésnapját. Életműve annyira jelentős, hogy a nem kerek évfordulókon is helye van az emlékeztetőnek, a rámutatásnak. Korniss igazi városi gyereknek tartja magát, aki korábban nem nagyon járt vidékre s valóságos csodaként, mintegy álomban élte meg rendre az erdélyi, a kárpátmedencei falu világát, ismerkedett meg általában és […]

Szilágyi Júlia hetvenöt éves „Pilsenből, ahol álltunk egy kicsit, csak annyira emlékszem, […] hogy leszálltam és lefényképeztem egy öntöttvas tartópillér oszlopfőjét, mert a felismerés reflexét váltotta ki belőlem” – „mondja Austerlitz”, mondja Sebald és mondhatja Szilágyi Júlia, többek között a Mit olvas, Hamlet herceg? és a Versenymű égő zongorára kötetek szerzője.

(A Népújság Múzsájában olvastuk…) Az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) Bölcsészettudományi Karának Idegen Nyelvi Lektorátusa nagyszabású irodalmi munkára vállalkozott: szeretné megírni és kiadni a Magyar műfordítók lexikonát. Tanszékünk, melynek tanára vagyok 1996 óta, kiemelkedő szerepet vállal a legnagyobb magyarországi egyetem fordítóképzésében. Dr. Papp Andrea egyetemi docens, lektorátusvezető irányításával a fordítók számos nemzedékét indította útnak ebben az […]

Hozzák el hozzám egy halott könyvtárát, megmondom, ki volt. Elhozzák. Két és fél nagy karton, ennyi lenne egy élet? Két és fél karton magyar könyv Stockholmban. Molnár Ferenc. És Passuth, megsárgult könyvek, hatvanas évek, már itt, Stockholmban lehetett az illető. B.A. nem mondom se nevét, se nevét. Zilahy, Graves. Viszont egy Dosztojevszkij. És a világirodalom […]

1. Fekete Pákó betelepülése, majd kiűzetése Magyarországról! 2. Győzike vagyonosodása és az etnobiznisz összefüggései. 3. Fejtse ki részletesen, hogyan „kúrta” el Magyarország sorsát Gyurcsány Ferenc miniszterelnök! 4. Ismertesse részletesen a századforduló médiájának egyetemes kultúrtörténeti alkotásait (Big Brother, Való Világ, Fókusz, Aktív, Dáridó, Fásy Mulató), és azok pozitív hatásait a kor társadalmának szellemiségére, intelligenciaszintjére.

Tiszteletem a káfézóknak! Hosszú hallgatás után ismét felveszem a tollat. Hallgatásomnak komoly oka van. Minden korábbi igéretem dacára. Amikor a soron következő rovancsolást megejtettem volna, éppen akkor ért a szomorú hír, ami a Káfé főnixet gyászba borította – a tisztelt Debi, vagyis Éva kisasszony hirtelen eltávozása. Annyira elszomorodtam, hogy sokáig nem voltam jó semmire. Még […]

Biztosan tájékozatlanságomnak köszönhető, hogy a minap döbbenettel vettem tudomásul: Magyarország, legalább is az a része, amennyi belőle Trianon után még megmaradt, csak 1941 tavaszán tért át a baloldali közlekedésről a jobboldalira – az utolsók között az egész európai kontinensen!

Az omszki Dosztojevszkij utcában járunk. Az utcácska mindössze néhány házból áll. Az egyikről mégis beszélnünk kell. Ez az 1799-ben épült kis földszintes villa nem véletlenül vonta magára az utóbbi időben a szakemberek: tudósok, muzeológusok, építők, építészek, művészek és újságírók figyelmét. A homlokzatán látható emléktábla szerint: „Ebben a házban gyakran megfordult Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij, a nagy […]

„Világéletemben mindössze két helyen éreztem igazán otthonosan magam: a könyvtárban és a múzeumban. Valójában a kettő között nincs különbség, mindkettő templom, szentély, melyből kincset rabolni nemhogy nem bűn, de egyenesen kötelező és kívánatos. Ilyen kincsek pedig számolatlan hemzsegnek időben és térben egyaránt e szentélyekben, persze ezt csak a beavatottak tudják. Beavatott pedig az, aki ismeri […]

Pár nappal ezelőtt arra lettem figyelmes, hogy két BKV-s buszvezető nagy szakértelemmel tapogatja az egyik megálló építményét. Közben valamilyen zene rötyögött meghatározhatatlan irányból. A hangforrás torzított, de úgy, mint a rockzene hőskorában, amikor a kamaszok zsebrádiókat bömböltettek a tömegközlekedési járműveken. Nem volt igazán kellemes egyik sem. A műszakjuk kezdésére várakozó buszvezetők a beszélgetésük alapján ítélve […]

Chilében és más (elsősorban latin-amerikai) országokban felújult a vita Pablo Neruda haláláról, egykori személyi titkárának és testőrének újabb nyilatkozatai kapcsán. A magyar sajtóban ezideig nem láttam ennek lenyomatát, még az összeesküvés-elméleteket kedvelő webhelyeken sem. A santiagoi „El Ciudadano” napilapban pár hete megjelent interjú nemigen tartalmaz újabb elemeket a testőr korábbi nyilatkozataihoz képest – Manuel Araya […]

Tévedni persze emberi, így történészi dolog is. Ebbe a hibába, csapdába én is jócskán beleestem munkásságom során. Minden esetben a személyes elfogultság volt a fő ok. Azokat akkor nem voltam képes elkerülni. Most, amikor még nagyobb a kísértés, minden erővel, tudatos figyelemmel igyekszem kikerülni a buktatókat, a csapdákat. Minden figyelmemmel arra törekszem, hogy sikerüljön. Erre […]

Én magam soha sem jártam még Szaploncán (románul: Săpânţa), de temetőjében – amely az idők során UNESCO-védelem alá is került -, ha virtuálisan is, egészen otthon érzem magam. A Máramaros megyei nagyközségben 1935 óta kezdtek szaporodni a fából faragott, olajfestékkel és eredeti verses felirattal díszített fejfák egy addig ismeretlen helyi fafaragó mester, Stan Ion Pătraş […]

(A szerzőnek Az idő festett orcái című, a Magyar Napló és az Írott Szó Alapítvány kiadásában tavaly megjelent esszékötetéből) Zúzmarával fogad a január, ahogy a Vérhalom és Szemlőhegyi utak kereszteződésénél lelépsz a 91-esről. 1973. január 2-át írunk. Végig a hajdani őrszemek során bizonyosodik meg benned a gondolat, a szemlélő-látó-őrző-kiáltó Költő számára istenibb lakóhely e szemöldökként […]

A Zeitgeist (Korszellem) és az Addendum (Kiegészítés) című filmekről Nemrégiben érkezett az íméles postafiókomba egy linkajánló. Mindennapos dolog, már megszoktam, mily módon osztályozzam a kéretlen felhívásokat. Egyetlen gombnyomással törlöm a viagrareklámokat, a pornóval, szépségplasztikával, hitelajánlattal, egymillió fontos nyereménnyel és kémszoftverrel kapcsolatos üzeneteket. Az ismeretlen feladótól és az „önmagamtól” érkezett ímélek sorsáról villámgyorsan döntök; több figyelmet […]

Jelentések magamról (Polis, Kolozsvár, 2009) c. könyvem megjelenése után többen nehezményezték (hiányolták, sajnálták stb.), hogy bár közel húsz évet töltöttem az Ifjúmunkás berkeiben, vidéki szerkesztőként, majd lapvezetőként is, s amit emlékező szövegemben a magyar ifjúsági hetilapról, annak jelentőségéről, fontosságáról írtam, messze nem közelítette meg a kérdés lényegét, úgymond az olvasó adósa maradtam vele. Kezdetben kézzel-lábbal […]

A film döntően azoknak az amatőr felvételeknek a felhasználásával készült, amelyeket a diktátor közvetlen munkatársai forgattak a családi összejöveteleken, üdüléseken és a vadászatokon. Mulatoznak odahaza, a természet lágy ölén, népi muzsikusok társaságában; röplabdáznak a szabadban; autóznak; csónakáznak saját jachtjukon. Elképesztő az a mennyiségű műtárgy és ajándéktárgy, amelyet a házaspár felhalmozott az életterében. Mindezt fotók, illetve […]

Szóbogáncsokkal kezdődött a kapcsolat. A honoldalt akkor még Brassó-Stockholm-nak írták, a szavakra akadó “bogáncs”-okat onnan küldözgettem. Szatmárról az a válasz jött, hogy ők olyan óránként ötöt is tudnak. Rajta! Ekkor született a “Vakondsirály”-a. Akárhányszor “kapom elő”, érzem a különös jelzős szerkezet erejét. Én úgy vettem, mi úgy vettük, hogy ez az erdélyi lét kulcsszava: sirályok […]

Debreczeni Éva halálára Lehetett volna zord zimankót választani, de nem, ő megvárta a tavaszt. Sőt, az utolsó nyárba is belekóstolt. Évek óta a saját nekrológját írta. Mindegyre neki-nekifutott a gondolatnak, mind tisztábban állt előtte az út, mely Odaátra vezet és amelyen oly sokan elmentek már, de még mindig járható és annyian férnek el rajta számolatlanul […]

Nem szokás vitatni az irodalmi versenyek eredményeit. Akit kiemelnek rajtuk, az azért nem fogalmazza meg észrevételeit, mert a győzelme érvényességét nem akarja csökkenteni; aki viszont kimarad bármilyen elismerésből, azért nem kritizál senkit, mert a belső emberek és a semlegesek részéről csak rosszalló fejcsóválást váltana ki a reakciója. Azt mondhatják rá, hogy ő csak személyes okokból […]

Hogy’ lehetne haïkuba zsúfolni, hogy körmünkkel betördeltük a bordó korong ∆-ű beszögelléseit; ráfújtunk, és hatos osztatú dobókocka-rulett… Hogy’ lehetne haïkuba zsúfolni, hogy jött apám fogolytársa; nagykutya volt Magyarországon; várt rá az elegáns sofőr a házunk előtti lópisában; ő kiszállt slamposan, nőzőn; versei voltak lelkének legszebb szárnyalásai…?