Olvasom, hogy föltalálták a vilá­gító sétabotot. Én, aki még a séta­botot sem találtam föl, izgatottan várom az új szabadalom jövőjét. A technikai leírás ugyanis meglehetősen hiányos – sem a bot alakját, sem a fénylés eredetét nem részletezik –, mégis a hitelesség sugaraival vonja be a találmányt.

Amikor a romániai egészségügyi ellátási rendszer az ott dolgozók bármiféle áldozatos munkája ellenére recseg-ropog a koronavírus új hullámának a csapásai alatt, ugyancsak értékelendő, hogy a szegedi és a debreceni kórházak ötven súlyos beteget vesznek át, elsősorban a határszélről. Mint ahogyan az is a bizalomépítés és a segélynyújtás jele, hogy a múlt héten mozgatható lélegeztető készülékek […]

Romániában élve persze nem észleled, hogy a környező világ rendje kissé sántít. Beolvadsz a környezetbe, egyszerre mocorogsz vele. Ugyanígy mindenki mással.Ám ha huzamosabb távollét után térsz haza, kétségtelenül pofán vág, hogy mennyire zavaros az itteni egyen-mindenség.Hogy milyen elkínzottak az emberek, és hogy ettől mennyire gonosszá válnak.Elkerülhetetlen a döbbenet, mikor például a legkifizetődőbb túlélési stratégia az […]

Amikor a háború alatt és utána is minden silányabb holmira, de még az elvont fogalomra is fitymálva mondtuk rá, hogy műrostos, bizony nem gondoltuk volna, hogy az évezredek óta kezes jószágokként hozzánkszelídült anyagok mellé mi hamar velük egyenértékű vagy őket felülmúló műanyagok is sorakozhatnak.

„Zajos sikert aratott a három szereposztásban bemutatott Nine-Kilenc című musical, Fellini Nyolc és fél című filmjének színházi adaptációja, a világhírű Broadway-musical budapesti ősbemutatója. Az előadást minden alkalommal szűnni nem akaró állótapssal jutalmazta a közönség. Balázs Zoltán rendezése hatalmas előadói energiákat mozgat meg: a díszlet és a jelmezek speciális látványvilágot teremtenek, a művészek több nyelven is […]

Szonda Szabolcs költő, műfordító, könyvtárigazgató FB-oldalán olvashattuk vasárnap, október 10-én: Régóta az életem része irodalmi alkotások átültetése anyanyelvemre, megosztásuk az olvasóközönséggel. Kezdetben saját kedvtelésből tettem, aztán az elmúlt, közel huszonöt év során egyre inkább komoly téttel bíró, folyamatos, hálás munkává vált. Ezért is örömmel vettem át tegnap a Romániai Írók Szövetsége Marosvásárhelyi Fiókjának és a […]

Hagyományos fogalom- és értékrendünk szerint a gerinces embert tekintjük-nevezzük egyenesnek, becsületesnek, karakteresnek, karakánnak, irányadónak, követendőnek, példaképnek… S jól is van ez így, mert ő tartalom- és személyiségteljes. Ám nagyon ritkán találkozhatunk ennél – egy-egy – jobbal is: olyannal, azzal, akinek a lelke egyenes. Mert akinek a lelke egyenes, annak majdnem már gerincre sincs szüksége ‒ […]

Az íróval együtt bejárhatjuk a magyar főváros legfőbb helyszíneit. Mutatványul egy példa: a Zoo… Az állatkert Még lobogós-ingujjas, árvalányhajas, pörgekalapos kocsislegény ült az omnibusz bakján, karikásostor pattogott a négy ló fölött, úgy vonult ki a pesti polgár a Harmincadhivatal, avagy a Két pisztoly elől, a Gyertyánffy-ház meg az Orczy-ház között a Király-utcába kanyarodván, a stadtvaldliba. […]

„El se jössz és el se holsz, / el se hét se húz a sors, / el se tél, se tavaszokba, / el se asszony, kisasszonyka.” Gyakran gondolok erre a bravúrra, ha a fordítás körüli kérdések vagy inkább problémák járnak az eszemben. Nichita Stănescu a román „vii” szó kétértelműségével játszik el (egyrészt „élőket” jelent, másrészt […]

Népszerű útleírást olvastam egy nagy műveltségű írótól, aki látszólag fölöslegesen ment Mexikóba, mert tudással és képzelettel már előzőleg hitelesen fölépítette magában. Ezért ismertető cikke olyannak tűnik, mintha a Mexikóról szóló regényét kivonatolná és beillesztené egy könnyen lapozható földrajzkönyvbe.

Igazán megtisztelő, kedves Sándor, hogy feljöttél hozzám a síri homályból, tehát itt kávézhatok veled, ha nem is a Pilvaxban vagy más puccos helyen – ezeket az isten sem költôknek és más kasza-kapakerülőknek teremtette –, csak a sarki büfé pultjánál.A legjobbkor jöttél, az iskolákban szeptember elején kezdődnek a magyar órák, ideje megbeszélni, mi legyen szeptember végén…Kérlek, […]

Volt egyszer, hol nem volt, volt egyszer egy életadó madár. Olyan tollakban pompázott, mint a páva, ám ő sohasem saját magát csodálta és bámulta. Színeivel, tollazatával, egész lényével tündöklött, de mindig csak másnak ragyogott, sohase magának. Éppen ezért mindenki nevetett örömében, ha meglátta, és mindenki szerette.Hejh, de megirigyelte ezt a Madarak Tanácsa! A dölyfös sas […]

Bajor Andornak van egy remek karcolata, melynek alapötlete, hogy ha egy űrlakónak el kellene magyarázni, milyen az ember, egy széket kellene kilőni, és máris megértené. Az ember nem más, mint testbe szorult hatalom- és pozícióvágy.Tegnap felhívtam egy remek karikaturistát, hogy előadjam ihlető gondolatim. Zseniális rajzai közé felvehetne egy olyant, melyben az ember LEGYINT. Úgy látom […]

Azt hiszem, már egyre kevesebben vagyunk, de én még mindig nem tudok kigyógyulni abból az újságírói szokásomból, hogy bármiféle magyarázatok, kommentárok, visszhangok helyett próbáljam megkeresni az elsődleges forrást, és így tettem a legutóbbi, marosszentgyörgyi RMDSZ kongresszus alapdokumentumával is, a Szívügyünk a család, nem túlságosan eredeti című cselekvési tervvel.

Azért volt valami egész különleges ajándék számomra abban a rettenetes könyvheti napban, mikor a kezdődő láztól szinte ködben támolyogva néztem végig a standokat s az egyiknél felfedeztem az Üveghegy Kiadó nevét. A sátor alatt Véghelyi Balázs rendezgetett s mikor kiderült kinek dedikálja a könyvét, mosolygósra derült kisfiús képe. Először találkoztunk, meglepett mennyire fiatal. A könyvét […]

Egy nyugatnémet újságíró közvéleménykutatást végzett az öregek között. Számos hatvan és nyolcvan év közötti asszonyt és férfit kérdezett ki jövőcéljaik felől. Az első, ami meglephet bennünket, hogy kivétel nélkül minden öregnek van célja. Minél fiatalabb az ember, annál kevésbé hisz az öregek céljában: néha, a saját céljában is kételkedik. Ifjú koromban egyáltalán nem hittem, hogy […]

A reggel királya Én vagyok itt, apró, reggeli király. Fátyolos tekintetű fejedelem. Itt én parancsolok. Amit akarok, azt teszek: felkelhetek az ágyból. Megmoshatom az arcom, a fogam. Vagy nem.

André Kertész Szigetbecsének ajándékozott képei, Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központ, Budapest A Jenő öcsém mint Ikarus című fénykép (lásd feljebb) a szigetbecsei élet magánmitológiája. André Kertész mitikus dimenzióba emeli át a faluképet, az ismerős-ismert tájat és testet. A görög mitológia organikusan teremtődik újra a magyar mezőképen. Áthelyezkedik belé, analogikusan nyer értelmet: a mozdulat, a lendületvétel […]

Markó – 70 A Kolozsváron kéthetente megjelenő Helikon, amely fejlécén ugyan irodalmi lapnak tekinti magát, de érdeklődési köre a hazai kultúra jóval több területére kiterjed, tiszteletreméltó következetességgel közöl hosszabb interjúkat írókkal, költőkkel, közéleti személyiségekkel.

„Románia a kisebbségi jogok biztosítása terén úgymond »mások számára is példát szolgáltat«” Boros Ernő a romániai kisebbségi kérdés tanulmányozása, a helytörténet terén immár letette névjegyét. Nem csupán helyi, regionális tekintetben, hanem a magyar nyelvterület egészén ismertté váltak a több évtizedes kutatómunkára épülő művei: a földvári haláltáborba elhurcolt magyarok tragikus sorsát visszaidéző Hogy a magyar pusztuljon […]

1. A Református Szemle c. folyóirat 1916-os évfolyama 4. száma az alábbi költeményt közölte Szabó Jenő református lelkész (Szabó Dezső prózaíró testvérbátyja) tollából: Búcsúznak a harangok Ma tán még hivógatva szólanak, Oh, hirdettem az Úr szerelmét! – Bim-bam-bim-bam – – Bim-bam-bim-bam – De ércnyelvök megáll maholnap Oh, ringattam a béke lelkét, És mennek útrakelve mind! […]

A tavasz folyamán a nemzetközi médiákban futótűzként terjed: ama felfedezés híre, hogy amerikai kutatók az emberi végtermékből állítottak elő aranyat. Amikor először olvastam róla, nem tudtam hova tenni a (nagy) dolgot, de utólag beláttam, óriási üzlet lehet benne a falusiak számára. Mindenki másképp reagálja le az olvasottakat, de belőlem most csak az ironikus énem tud […]

Végéhez közeledik a 100 kötetre tervezett sorozat 1857. március 8-i levelében írja Arany János Tompa Mihálynak: „Szász Károlyt, amint hallom, a kunszentmiklósiak papnak választák. Csak lesz esze, és eljön abból az istenverte Székelyországból.” Szóval, „abból az istenverte Székelyországból”. S mondja ezt az az Arany János, aki nemhogy Székelyföldön, de a történelmi Erdélyben (a Királyhágótól keletre) […]

Megrázta a közvéleményt az augusztus 22-i, déli csíkszeredai vasúti szerencsétlenség, amelyben két személy vesztette életét a zsögödfürdői átkelőnél.… Gépkocsival akartak átkelni a síneken, a vonat azonban telibe kapta az autót, mintegy fél kilométeren tolta maga előtt, mígnem a kocsi kigyúlt, a mentők már csak két elszenesedett holttestet találtak a roncsban. A tűz átterjedt a mozdonyra […]

Olyan váratlanul lett vége a nyárnak. Mindig ez van, így van megírva, megrendelve, hogy augusztus 20-a után szükségszerűen elromlik az idő, az emberek már csak a hattyúkat etetik a Balaton partján, felvették az esőkabátot (softshell dzseki) is, és úgy nézik a szokatlanul háborgó vizet. El is felejtették, hogy két nappal azelőtt önfeledten lubickoltak, frizbiztek a […]