Bizonyára nem véletlen, hogy Felső-Háromszék egyik falujában, Polyánban találkoztam először személyesen Antal Árpád irodalomtörténésszel, kolozsvári egyetemi tanárral, a 19. századi magyar irodalom oktatójával. Szülőfalujának, Nyujtódnak a Külső-határában elterülő Polyáni rész nevű szántó éppenséggel közvetlen szomszédos északon Polyán, azaz Kézdiszentkereszt külterületével.

1915. április 25. Ha azt mondom, hogy a háború elkerülhetetlen volt, azzal éppen és csakis annyit mondtam, hogy mi, sajnos, nem tudtuk elkerülni, — nem volt benne módunk még áldozatokkal sem, sőt ezek az áldozatok, mentül nagyobbak és lemondóbbak lettek volna, annál inkább olyan összeveszéseket okoztak volna másfelé, melyeknek fegyveres elrendezésére a mi országunkat választották […]

(Jegyzetek 1914 tavaszától 1915 nyaráig) A százvalahány éve beindult első világháború előzményeire és eseményeire nyitott és érzékenyen figyelő szerkesztő, a Nyugat egyik vezető embere, ugyanakkor a Világ és a Magyar Hírlap jegyzetírója az első világháború első esztendejének saját publicisztikai hozadékából szerkesztett tanulságos könyvet 1916-ban, mely a budapesti Athenaeum kiadásában jelent meg: Műve hiteles vallomás a […]

Kedvelte ezt a százévesnél is öregebb szőttes asztalterítőt – fehér alapon piros margaréták sávos elrendezésben – két hete kotorta ki a szekrény aljából, lám, lehetne valamit kezdeni vele? A szőttes családi örökségként hagyományozódott immár a harmadik generációnak, jó lenne továbbadni a negyediknek is. Csak az a bökkenő, hogy amikor szétnyitotta, legalább öt lyukat fedezett fel […]

Kacsó Sándor: Válogatott írások (Székely Könyvtár 71) Mindmáig nem jelent meg önálló kiadvány Kacsó Sándor közírói teljesítményéből, sem a teljes anyag (ez lehetetlenség is volna, több száz azonosítható, névvel, betűjeggyel ellátott cikkről van szó), sem válogatás. Nem volt kötetben olvasható az 1930-as években írt néhány tanulmánya, előadásszövege sem. S bár jelent meg könyve Válogatott írások […]

Már korábban is olvastam arról, hogy annak idején Miguel de Cervantes Saavedra (1547–1616), a kalandos életű katona és nemesember, mellesleg költő, regény- és drámaíró, világirodalmi szinten az egyik legismertebb hős, Don Quijote alakjának megteremtője, maga is öt esztendeig – 1575 és 1580 között – rabszolgasorban tengődött. Nem hiszem, hogy az akkor már bal karjára részben […]

„Nem mindig lehet megtenni, amit kell, de mindig meg kell tenni, amit lehet.” Ez az a mondat, amelyet politikusaink előszeretettel idéznek, amikor Bethlen Gábor fejedelem szellemiségéről, vezetői elveiről beszélnek, illetve amikor mai politikai helyzeteket magyaráznak-támogatnak-cáfolnak vele. És majd minden esetben hozzáteszik azt is: ennek a hajlékony, rugalmas politikának köszönhető, hogy a 17. század első két […]

Sok évvel ezelőtt kinti barátaink megajándékoztak egy állítólag rendkívüli növénnyel. Hogy miben állt rendkívülisége, ők maguk sem tudták, de ha mondják, hát jó. A kicsi cserépben csak arasznyi zöld látszott, állítsátok be a szoba sarkába, rendesen locsoljátok, a többi magától megy. Nem is foglalkoztunk vele, s a cserimoja (mert így hívják), nőtt, egyre csak nőtt. […]

LISZT FERENC ELFELEJTETT ROMÁNUL Véletlenül a közösségi oldalára pötyögte ’időszerű’ bejegyzését. „Ilyen apró dőreségek gyakran estek rajta.” (Arany: A tudós macskája). Címül ez került a napjójegyzet tetejére: Liszt Ferenc: Elfelejtett románc „Májusi hajnalban. Feketerigók kabaréja. (A madárvilág bohócai.) Szellőztetés, bekapcs. Friss kávé, muzsika. Liszt: Romance Oubliée – Elfelejtett románc, de nem hegedűn, zongorakísérettel, hanem csellószólóval.”

Közhírré tétetik, ha mindjárt tudományba ékelten is Kialakult rossz szokás, vagy inkább méltatlan és fogyasztói szemlélet, hogy egy-egy lapkiadó, újság, de még elektronikus orgánum számára sem „hír” mostanság egy pár évvel ezelőtt megjelent könyv, egy régi cikk, egy múltból mába hozottan áttekintő tanulmány… Rossz beidegződés ez, az idő méltatlan bűvöletének, birtoklásának piaci aspektusa. Fuss az […]

Vénszász Pisti „taligája” Rémlik, hogy már megismerkedésünk előtt ismertük egymást. Talán a pompásan ellenőrzött irodalmi körön találkozhattunk, de valószínűbb, hogy a Bulevárdnak becézett népszerű kisvendéglő asztalánál barátkoztam össze a medve alkatú legénnyel, aki aztán kisebb paksamétányi verstermését is rám bízta, azzal, hogy (esz)közöljünk belőlük „vajegyet” az általunk csak Teheneumnak aposztrofált, kérészéletű (kétnyelvű) főiskolai diáklap, az […]

Vajon meg tudnám-e írni most ezt a néhány évvel korábbi történetet? Annyi minden történt az európai politikában, Angliában, a nagyvilágban, hogy kapkodom a fejem, persze, maszkosan. Egy gázálarc apokaliptikus lenne, ez a géz álarc még olyan sem, mint egy szerepjátszós délelőtt Lulukáéknál. De életet ment! – mondja a virológus, akinek létezésére csupán néhány hónapja figyel […]

Első megközelítés. Ha a kétségbeejtő, a világot kétségekbe ejtő vírus (remélem, figyelik a finom distinkciót a vigasztalanság és a kétely között!) szertelenül – szeszélyesen, kiszámíthatatlanul, féktelenül, szélsőségesen – viselkedik, a tollforgatónak sem marad más, mint a maga módján szertelenül – csapongva, fegyelmezetlenül – írni róla, hatásairól. A világjárvány egyik hatása, a mérhetetlen erdőrombolás: épp ennek […]

Micsoda fergeteges tragikomédiákat rendez szemünk elé az élet! Egy boldogtalan boldogan ment a börtönbe, sikerült megcsinálnia a fáptát, ahogyan ő mondta. Pontosan tíz éves a történet, de oly nyomasztóan nagy, mint amekkora a neorealizmus volt az olaszoknál, a stílusirányzat fénykorában.

Június végén két nagy D betűt írtam a jegyzetfüzetembe, azzal a megjegyzéssel, hogy – téma. A neveket nem kellett kiírnom, hiszen tudtam, hogy amúgy sem feledem. A betűk ugyanis az erdélyi magyarság két jelentős személyiségére utaltak, akik között csupán felületes összekötő kapocs a június. Az egyikük, Domokos Géza, tizenhárom esztendővel ezelőtt, június 26-án hunyt el, […]

Táj és hangulat Csak ránéz az ember egy téli tájra, csak ránéz az ember, s máris megtelik a lelke hangulatokkal. Olyan hangulatokkal, melyeket könnyedén szárnyára kap a felröppentő képzelet. Az emlékezés madártávlatából pedig a legjobb kilátás nyílik a legszebb telekre, amikor nagyokat szippantottunk az éles levegőből, s azt mondtuk magunkban: ez igen; most működik az […]

Nagy és nem csupán ideális tudományos tekintetben fontos esemény, hogy a földnek eddig legtitokzatosabb, legmegközelíthetetlenebbnek látszó pontját, a déli pólust fölfedezték. A hírek, amelyek erről a nagy eseményről szólanak, ma még természetesen tisztázatlanok, válogatlanok, mert részben Amundsen Roald norvég hajósnak, a hajdan híres wiking-hajósok késői ivadékának, részben pedig Scott angol kapitánynak tulajdonítják a Déli Sark […]

1 Sz. 1955-ben Székelyudvarhelyen, megh. 1979-ben Homoródalmáson. A hétfalusi magyar gimnázium végzettje, 1976-ban hivatásos taxisofőr Kolozsváron. Élete utolsó két évét Budapesten töltötte, gyógyíthatatlan betegség vitte el, mielőtt költészete kiteljesedhetett volna. Torzóban maradt munkássága részben – az erdélyi lapok mellett – a budapesti Kortárs és Élet és irodalom hasábjairól begyűjthető. Hátrahagyott versei a Székely útkereső kiadványok […]

Megvallom, hogy jogászkoromban sehogyan sem akart belemenni a fejembe az a meghatározás, amit jogbölcseleti órán (illetve akkor bizony még csak észjognak hívtuk) Pulszky Ágost adott a forradalomról. Az ő véleménye ugyanis a revolucióról ez volt: minden forradalom jogosult, amely diadalmaskodik, egy olyan forradalomnak sincsen igaza, amelyet levernek. Fél gyermeki naív idealizmusomnak egyik skatulyájába sem akart […]

Nagyon sokan már egészen kiskoromban felfigyeltek arra, hogy nagyon érdekelnek a nyelvek, és sokkal gyorsabban sajátítok el idegen nyelveket, habár otthon mindig csak egyetlen nyelven, magyarul beszéltünk. Ennek ellenére többen is két- vagy többnyelvűnek kezdtek nevezni, pedig így csak azokat nevezhetjük igazából, akik már a gyermekkorukban, a szüleiktől, esetleg a nagyszüleiktől egyszerre kettő, vagy akár […]

A földgáz, még ha Kissármáson terem is, akkor sem sorozható be a nagyon fiatal geológiai alakulatok közé. Nem tíz évvel, nem is száz évvel, de még ezer, sőt tízezer esztendővel sem lehet mérni a korát és ahol rábukkannak, ott kétségtelenül valami nagy kataklizma nyomán támadt tömegtemetője van az ősvilág szerves élete egy részének.

Harminc éve, 1990-ben A Hét első júliusi számában jegyzetelte meg Szász János (az utolsó oldalon rendszeresen megjelenő publicisztika-sorozatában, a Naplóban), hogy „hat hónapja volt a forradalom”. Ugyanakkor ebben a lapszámban folytatódik és zárul a nagy horderejű interjú, amelyet Rostás Zoltán kollégánk készített Budapesten Gombár Csabával, „a magyar politikai gondolkodás egyik legeredetibb képviselőjével”. A kettőt olvasni, […]

Egészen elfásult – hallom szomorúan. Úgy ejtik ki ezt a két szót, mint orvosok szokták – a betegnek félig hátat fordítva – a halálos diagnózist… Kis keserű kézlegyintéssel, lemondóan, az egészségesek szomorúságot mímelő fölényérzetével. A hanglejtésben és taglejtésben ott van még ezer más szó árnyéka is – az árnyalatok egész sorozata. Hallom az egészet, a […]

“Mi…”, kezdte, de már az első szónál megállt. “Hol vannak, hová tűntek?”, gondolta. El. A földbe. “Kinek a nevében beszélek, azaz kihez?”

Younghusband ezredesnek expedíciója, miután Giangcenél szinte játékszámba menő könnyűséggel megverte az ellenállásra kísérletet tevő tibetieket, belépett a buddhizmus szent földjére s elindult a világ legtitokzatosabb városa, a dalaj láma székhelye: Lassza felé.