Rendhagyó és ugyancsak nagyszabású kiállítás nyílt tegnap, csütörtökön este Csíkszeredában a Szakszervezeti Művelődési Házban, vagy ahogyan manapság nevezik, a Művészetek Házában. A Free Camp Nemzetközi Képzőművészeti Alkotótábor tekintett vissza fennállásának, illetve folyamatos munkájának tizenhét esztendejére egy olyan válogatással, amely jól körvonalazza mindazokat a törekvéseket, amelyek nem csupán a régió, hanem jóval szélesebb összefüggésben az ország, […]

Töredékek (Ellennapló) / Fragmente (Antijurnal) – Jónak lenni nem adottság, hanem képesség, amit gyakorolni kell, és edzés hiányában elvész.– Soha nem sikerült magamra úgy gondolni, mint egy számra a sokaságból.– A zseniszintű adottság sem helyettesítheti a jóérzést.– A keménység és az erő közelebb van a halálhoz, mint az élethez. Az élet ereje törékenységében és képlékenységében […]

Az idén Romániában majdnem minden harmincéves. Szervezetek, folyóiratok, újságok, sőt, remények és csalódások is. Harminc éve reménykedünk egy konszolidált demokráciában, és harminc éve csalódunk is nap mint nap. Egészen pontosan: majdnem minden és majdnem semmi sem harmincéves, hiszen a romániai forradalom 1989 decemberében nem annyira a modernizáció, mint inkább a restitúció jegyében zajlott, ami egyébként […]

Sebesség / Viteză Ha régóta nem írok, úgy élem meg, mintha nem gyakoroltam volna ‘:..-1 szeren, vagy versenysportot űzve nem edzettem volna. Ha nem írok, elfelejtek írni. A megszakítás után több napra van szükségem újratanulni, elóbb balkezes vagyok, majd egyre folyékonyabban, biztosabban, színesebben megy. Mintha minden alkalommal mindent elölről kezdenék, s kiteljesedésem minden szakaszán átmennék, […]

Marczinka Bori (Dorka) a lehető legjobb választás. Igazi klasszikus kislány, cserfes, göndör, gyönyörű, és nem játssza túl a kislányságát. Csobot Adél (Eszter) szintén remek: közvetlen, természetes, sugárzó. Bokor Barna kellően merev és lenyalt hajú az ügyvéd apa (András), Nagypál Gábor pedig huncut és bohém a bűvészsofőr (Frici) szerepében.

Panta rhei, azaz minden folyik – tartották az ókori görög bölcsek. Az a lírai nézőpont viszont, amelyből ezt az örökös változást rögzíti verseiben Cselényi Béla, költői indulása, az 1970-es évek közepe óta mondhatni állandó. Ebből adódik egyéni lírai világértelmezése, amelynek kiindulópontja a magánszféra, a végeredménye pedig a világnak egy groteszk képe. Ezt a képet látjuk […]

Nem ismertem személyesen Kahána Bernátot, így hát minden elfogultság nélkül beszélhetek róla. Nem tudom, milyenek voltak az arcvonásai, a szeme színe, a mosolya és a hangja, de ismerem a lapot, amely életének egy fontos szakaszát jelentette, s amely ma a romániai magyar újságírás sokszor idézett haladó hagyománya. A Brassói Lapokat Kacsó Sándor főszerkesztői koncepciója és […]

2000 körül volt, azt hiszem, mikor egy évre szóló berlini ösztöndíjjal a zsebemben megérkeztem a Prenzlauer Berg egyik minimalista stílusú éttermébe, hogy megismerkedjem kollégáimmal: a világ klünböző tájairól érkezett írókkal. Köztük volt egy fiatal lengyel írónő – mára híresség –, Olga Tokarczuk. Rokonszenvesnek tűnt apró termetével, rövidre nyírt hajával, amelyet feketére festve hordott annyi zselével, […]

Tőzsér Árpád: Költőnk és szobra Petőfi Sándor 1840 és 1843 között legalább négyszer tartózkodott hosszabb-rövidebb ideig Pozsonyban. Két pozsonyi lakásáról – az Apácapálya u. 25-ről s a Magas úti diáktanyáról – mindenki tud, egy harmadikról már kevesebbet beszélünk. Arról a virtuális összefüggésről meg, amely a költő harmadik pozsonyi lakása és a pozsonyi (ligeti) szobra között […]

Somlyó György: Gondolatok egy Petőfi-vers körül „A bilincs” Talán nincs még egy költő a világirodalomban, aki annyira a költő megtestesülésévé vált volna nemzete számára, mint Petőfi, aki olyan természetesen vált volna közkinccsé, folklórrá, a „nép tudományává”, s maradt is volna annak több mint egy századon keresztül. Petőfi kicsit olyan a magyar – olvasó? még a […]

Sánta Ferenc: Egy nép szószólója A képességét dicséri, ha egy húszesztendős fiatalember az ország irodalmi közvéleményének a figyelmébe kerül. De igen nagy tehetséget kell feltételeznünk, és újszerűséget is, ha a szerkesztőségek és az irodalmi szalonok világán túl, az úgynevezett középosztály is kötelességének tekinti ismerni őt, vitatkozni művészetéről és megvásárolni több kiadásban a könyveit. Mindez, ha […]

Rákos Sándor: Töredékek Petőfiről Tőmondatokban kellene róla írni, vagy majdnem-tőmondatokban. Mindenképp olyan mondatszerkesztéssel, amely legkevésbé tűr meg kibúvókat. Mert ő szembenézésre kényszerít, határozott állásfoglalásra, egyértelmű igenre vagy nemre, születésének-halálának bármily sokadik évfordulóján is, éppen úgy, mintha élne. Az óriás-egyéniségek kiváltsága, a világtörténelemben is csekély számú legnagyobbaké, hogy csakis úgy állhatunk eléjük, ha – legalábbis a […]

Petri György: „Minek nevezzelek?” (Petőfi Sándor) Költői kérdés ez a javából. Olyannyira, hogy Petőfinek, aki pedig mindig feltalálta magát, eszébe sem jut, hogy nevezhetné imádottját – az egyszerűség kedvéért – Petőfi Sándorné, szül. Szendrey Júliának. De nem teheti, mert a költő par excellence feladata éppen a megnevezhetetlen megnevezése. Nomen est omen. Vagyis a név: végzet, […]

Fekete Sándor: Petőfi, a segédszerkesztő (részlet) A korrektor …Amikor Vahot szerződtette Petőfit, nemcsak „házi költőt”, hanem legalább annyira segédet is akart szerezni magának. Még évtizedekkel később írt emlékirataiból is kitűnik azonban, hogy nem igen volt bizalma aziránt, vajon a költő el tudja-e majd végezni „a prózai munkát”, „a dolog vastagabb részét”, mindenekelőtt a nyomdai hibák […]

Pilinszky János: József Attila emlékkönyvébe Mikor meghalt, nem volt semmije. És ma – költők tudják csak igazán! – egész világ a birtoka: fűszálak és csillagok, sőt a szótár egyes szavai, amiket büntetlenül senki többé el nem vehet tőle. Mozarti tehetség volt: a legbonyolultabb és a legegyszerűbb, a legmélyebb és a legtörékenyebb, a legsúlyosabb és a […]

Tessék csak megállani egy pillanatra e tájkép előtt. Szíveskedjék elmerülni a csönd birodalmában, hol nem látni traktort, emelődarut, még madár sincs az égen, csupán a kicsiny, szerény házak állnak megszeppenve a hegy aljában, tessék csak arra gondolni, milyen kevés az érintetlen táj, milyen ritka, s egyre ritkább az a hely, ahol az ember még elmerenghet, […]

Esterházy Péter: Petőfi, a légtornász Egy régi kérdés arról képzelg, mit csinálna a lánglelkű költő, ha élne. A gyors válaszok könnyen kínálják magukat, alig menti őket, hogy zárójelbe tesszük (magunkat). (Ha élne, már rég meghalt volna. Javítás: belehalt volna. – – – Disszidálna. Füstbe menne. Gallyra. – – – Kiállna a Lépcsőre szavalni: Talpra magyar! […]

Esterházy Péter: Mikor haljon meg Petőfi Sándor? Előbb, Petőfinek úgymond előbb kell meghalnia, mert később már csak belehalni tud. Amit kibír Kemény Zsigmond vagy Arany, azt ő nem. Nem mert különb, hanem mert más. Most kifejezetten Petőfi-ellenes korban élünk. Sándor a leghatározottabban hányingert kapna a demokrácia e kezdeti etapjától. Első körben természetesen a pártoktól. Hányingert […]

Természetünkből következik, hogy kérdéseinket nem a megfelelő környezetben tesszük föl. Vannak, akik a talponállóban kérnek jogi tanácsot egy ittas kőművestől, ahogy voltak, akik a Szent Hivataltól szerették volna megtudni a bolygók mozgástörvényeit. Az ittas kőműves ugyanis hamarább ad jogi tanácsot, mint egy ügyvéd a Szent Hivatal pedig egyértelműbben tudta a Napot megvilágítani, mint egy fizikus.

Devecseri Gábor: Gondolatok Petőfiről Világéletemben jobban szerettem az olyan embereket, akiknek erényeik is és hibáik is vannak, lelkiviláguk gazdag, és ők saját erényeik felé könnyen terelhetők, mint az olyanokat, akik ugyan semmi hibát el nem követnek, de szép cselekedetük sem akad egy sem, hibátlanok, de erénytelenek is, és egy régi-régi író szavával szólva „életüket, halálukat […]

Négy éve halt meg, hatvannyolc éve született. Egyik évforduló sem kerek, csak ő volt teljes ember. Mi volt a nagyszerű Egyed Péterben? Számomra tényleg az, hogy a teljességet képviselte. Ma már majdnem minden filozófus: filozófus, egy szakma képviselője. Péter sokkal több volt ennél. Irodalomról, zenéről, történelemről, kozmológiáról, politológiáról, mindenről lehetett beszélgetni vele. Amikor a napos […]

Csukás István: Petőfi könyvei Kincsek az Országos Széchényi Könyvtárban Kincsek bizony, mondhatom úgy is, hogy létünk aranyfedezete, habár papírra írták, rajzolták, nyomtatták őket, néha idegen szövegben egy-egy magyar szó csak, mégis drágább nekünk a világ minden kincsénél! Ünnepi tárcát írok, s egy kicsit kidughatom a fejem az elzúgó hétköznapokból. De miről írjak, mi az a […]

Csoóri Sándor: Egy mítoszi alak Újra egy évforduló és újra a szokásos, tükör-előtti fésülködéseink. Ing, nyakkendő, ünnepi arc és komoly, ünnepi gondolatok. S közben a körlevelek udvarias zizegése a hátunk mögül: Mit gondol ön Petőfi Sándorról ezerkilencszázhetvenkettőben? Időszerűnek tartja-e költészetét? S véleménye szerint: utat találhat-e ez a költészet a mai fiatalokhoz? Vagy az ő számukra […]

Csoóri Sándor: A népköltészet és Petőfi Egy szétrongyolódott, század eleji folyóiratban véletlenül akadtam rá Sebestyén Gyula, nagy hírű tudósunk Petőfi népdalgyűjtéséről szóló tanulmányára. „Felolvastatott a Kisfaludy Társaság folyó év április elsején tartott ülésén.” Azt, hogy a fölolvasás 1914-ben történt, egy tagsági, illetve egy előfizetési díjról kiállított nyugtából derítettem ki. Sebestyén írásának már a címe is […]

Ezt a cikket nem akartam a választások előtt megírni, nehogy túlidegesítsek vele valakit. De mivel most már mindenki éppen azon az idegességi fokozaton van, amelyik jár neki (ami nem azt jelenti, hogy meg is érdemli), hát megírom.