Tisztelettel és szeretettel köszöntöm Önöket, akik jelenlétükkel megtiszteltek a mai napon itt, a Bernády Ház kiállítótermében, Kedei Zoltán festőművész tárlatának megnyitója alkalmából. Sokan vagyunk úgy, hogy különös izgalommal, ünnepi várakozással tekintünk valamilyen fontos esemény, esetünkben egy képzőművészeti kiállítás elé. Nem a külsőségekre gondolok, hanem arra, hogy ilyenkor a lelkünk is ünneplőbe öltözik. Izgatottan készülünk az […]

1987.június 29. (I) Belelapoztam Stephen Runciman A History of the Crusades (A keresztes háborúk története) című művébe. Ez itt egy kötetes kivonat; otthon Torontóban megvan mind a három kötet és elég jól ismerem. Mégis erre a rövidített kiadásra volt szükségem, hogy rájöjjek: mennyire eltávolodott véleményem a keresztes háborúk dolgában (és sok más történelmi eseményben) attól, […]

Túlértelmeztük a helyzetet (és ezzel természetesen saját szerepünket), vagy tényleges helyzet volt? Soha nem gondolkodtam ezen. Október elején már kezdett ömleni a posta, a Hargita kalendárium értekező, illetve szép- vagy kevésbé szép irodalmával. Pontosan negyven évvel ezelőtt láttam először élőben Kányádi, Fodor Sándor, Beke György, Szabó Gyula, Sütő levelét titkárnőnk asztalán.

Olvasónapló Szerzője riportnak nevezi, de az előszóban azért siet megjegyezni: „A kutatás módszerét és az anyag jellegét tekintve, ez riport. Mégis több annál: egy érzelmi kaland rekonstrukciója…” Főhőse élő személy: Miguel Littín chilei (dokumentum)filmrendező, aki az Allende-rezsim idején játszott közéleti szerepe miatt (Allende az állami Chile Films élére nevezte ki, így ő vált a rövid […]

Bár úgy tűnt, hogy Cris­tine La­gar­den­ak, a Nem­zetközi Va­lu­ta­alap ve­zetőjének az öre­gekről tett ke­gyet­len ki­je­lentése nem éri el a világ po­li­ti­ku­sa­i­nak az in­gerküszöbét, itt, szép hazánk­ban egy­nek talán, mégis. Ugyan­is Cris­tine La­gar­de ez év feb­ruárjában nem többet és nem ke­ve­seb­bet állított, mint: „va­la­mit kell ten­ni az öre­gek­kel, ugyan­is túl sokáig élnek, és a nyugdíjak biz­tosítása […]

Évjáratunkból Csiki László  ment el először, tíz évvel ezelőtt, 2008. október 2-án, három nappal hatvannegyedik életévének betöltése előtt. (Az Idősek Világnapjának másnapján…) Idén április 9-én itthagyott Horváth Andor  is. Ők ketten voltak a legjobb velem egykorú, „44-es” barátaim a bukaresti sajtóházban, testvér-szerkesztőségeinkben.

Romeo él, és Júlia is – kábé erre figyelmeztet Jurij Kordonszkij előadása Bukarestben, a Nemzeti Színházban. Vagyis a shakespeare-i történet nem egy szép reneszánszkori mese, hanem az élet maga – cinikus kegyetlenségével, durvaságaival, zajos és zajtalan vívódásaival; szertelen rajongás és jól kiszámított csalás; menekülés, örökös futkosás és erőszak – mindenhol és minden szinten. Pótcselekvések tömkelege…

Miért – mért? Miért használják egyesek – beszédben és igényesebb írásváltozatban is – a mért alakot – kérdezi a magyar nyelv iránt érdeklődő mérnök ismerősöm -, hiszen a kérdőszó nyilvánvalóan a mi kérdőnévmásból és az -ért határozóragból alakult? A miért helyett álló mért változatot – véli – a pongyola, a henye kiejtés eredményének, a köz- […]

Nem kell ab­szolút hallása le­gyen az em­ber­nek, hogy anya­nyel­ve „zenéjét” ide­gen nyel­vi környe­zet­ben is fel­is­mer­je. Zenét mon­dok, vagy­is nem egyes sza­vak és mon­da­tok fel­is­merésére gon­do­lok, csak arra, ami­kor egy sok­nyelvű han­gos társaságban érzékeljük például a ma­gya­rul beszélők „szólamát” is. Az ott­hon han­gu­latát kel­ti az em­ber­ben, no meg egy­faj­ta védettséget érzünk. Élményt je­lent egy ilyen hir­te­len […]

Megoldódik a nyelve A szokásosnál szótlanabb, hallgatagabb, olykor éppen komor barátom egy-két pohár ital hatására beszédes lesz; ahogy mondani szoktuk: megoldódik vagy megered a nyelve. Ez történik Arany János Toldijában Bencével is, miután megtalálja Miklóst a nádasban, ennivalót és bort ad neki, de maga is meghúzza a kulacsot: „S a bor az öreget jókedvre tüzelve, […]

(Nem a cet által elnyelten) Salgótarjánon belül a Jónás-telep frekventált helynek számít, s így is él a köztudatban, ám van benne egy „sziget”, amely egészen más képet mutat. Ez a Határ út. Az Acélgyár volt munkásszállója és a vele szemben lévő egyszintes sorház. Mindkettő családok (jogviszony tekintetében gyakran tisztázatlan) tulajdonában van, a terület viszont – […]

1987. június 28. Az egyik kanadai TV-állomás, mint ahogy a helyi újság már egy hete bejelentette, nyolc napon át közvetlenül sugározza a moszkvai TV műsorát. Ezt a közvetítést a legkülönbözőbb vélemények fogadták. Az egyik, kelet-európai származású képviselő súlyos aggodalmát fejezte ki. Szerinte a kanadai hallgatóság teljesen védtelen a kommunista propagandával szemben, amiért – hetven év […]

Azt tartják, az alkotó embert általában egyetlen gondolat foglalkoztatja egy életen át. Ágoston Vilmos (1947, Marosvásárhely) esetében ez bizonyára a veszélyeztetett humánum. Kritikusként, esszé- és szépíróként ezt a gondolatot járta körül, illetve ábrázolta műveiben. Már 1977-ben, harmincévesen megjelent esszé- és kritikakötete címével is a humánum lábbal tiprása elleni tiltakozásra szólított fel (Humanizmus: ettől – eddig?, […]

„Elbeszélésem hű lesz a valósághoz, vagy legalábbis a valóságról őrzött személyes emlékeimhez, ami egy és ugyanaz.” Evvel a mondattal kezdődik Jorge Luis Borges egyik titokzatos írása, az Ulrica. Tetszetős a valóságnak ez a felfogása, de oszthatjuk-e, ha nem egyéni reminiszcenciákról, hanem sorsdöntő történelmi eseményekről, azokhoz fűződő emlékeinkről van szó?

Megfagy bennem a vér A testrészeket általában ősi szavak, fontos szavak jelölik. Fontosságuk, a nyelvben játszott szerepük abban is megnyilvánul, hogy a nyelv e szavakkal további kifejezéseket alkot. Arról már beszéltünk, hogy a magyarban csaknem minden testrésznévből ige képezhető, hogy az ember fejel, fülel, orrol, szemel és szemez, nyakal és nyakaz, vállal, karol, kezel, körmöl, […]

A cigánytéma viszonylag új a magyar filmvásznon, ellentétben az Egyesült Államokban a fekete közösség és identitás témájával. Hogyan ábrázolták a cigányokat az elmúlt hatvan év filmjeiben? Milyen módon reflektáltak az amerikai filmek az afroamerikai közösség problémáira? Erről szól alábbi írásunk.1

Csütörtök este Csíkszeredában, a Hargita Megyei Tanács galériájában megnyitottuk a megye és az innen elszármazott képzőművészek tárlatát. Botár László, a kiállítás kurátora, hónapokkal ezelőtt, a Gyökerek címszót ajánlotta közös témának…

1987. június 26. Budapestről levél érkezett valakitől, akit N. N.-nek kívánok nevezni. Mintegy negyven esztendős, nem nagyon ismert irodalmár. Levele szívélyes, bár közben-közben azt keresi: mivel tudna megvádolni engem? Néhány évvel ezelőtt Chicagóban találkoztunk és hosszan beszélgettünk. Azóta félévenként öt-hat oldalas, sűrűn gépelt levelekben fordul hozzám. Nagyon szeretne gyűlölni, de tisztességes ember és nem képes […]

Rég, fájdalmasan rég nem jártam Budapesten, csak most nyugodtam bele, hogy nem maradhatok el tőle mindaddig, amíg a rossz – amivel, úgy látszik, együtt kell élni, mint egy krónikus betegséggel – el nem múlik. (Bár abban biztos vagyok, hogy megérem az elmúlását, ha a társadalom teljes kigyógyulását belőle nem is.)

A színház az írástudatlanoké, a belőle származó film is az, így az elképzelhető leginkább demokratikus műfaj. Amikor még nem volt általános iskoláztatás, a vallási és állami propagandát az írni-olvasni nem tudók számára vagy prédikációban, vagy színházi előadásban művelték. Már a görögök rájöttek, hogy a demagógoknál a nép még a színházat is jobban szereti, a racionális […]

1987. június 24. (II) Münchenben jártam látogatóban, ahol a recski, volt politikai rabok összejövetelt rendeztek. B. Z. barátom és egykori recski rabtársam házában laktam, mintegy negyven kilométerre a bajor fővárostól. Egyik este B. Z. bevitt Münchenbe, ahol egy másik volt rabtársunk, E. S. várt ránk vacsorával. A vacsoraasztalnál ültünk; velem szemközt a nagyajtó nyitva állt […]

1987. június 24. (I) Sétám közben a szemközti hegy fölött – a hegynek nincs még neve – sas vagy ölyv keringett. Hegycsúcs fölött köröző sast sokat láttam. Recsken, a Csákánykő fölött is gyakran rótta köreit az egyik; nékünk, raboknak úgy tűnt, mintha a szabadság jelképét látnánk a magasban. A mai sas abban különbözött tőle, hogy […]

Marha nagy állat Az vagy, marha nagy állat vagy – mondta egyik diáklány az őt molesztáló fiatalembernek, s a mondat két érdekes magyar szavunkat, az állat és a marha szót juttatta eszembe. Az állat szó eredetét a nyelvtörténet már régen tisztázta: az áll ige -at képzős származéka. A mai nyelvünkben az állat szavunknak egyetlen jelentése […]

Állandóan visszatér (el sem ment) a kérdés, hogy Mutyilandben gyenge a politikai ellenzék, ő az igazi hibás a rendszer antidemokratikus jellegéért satöbbi, és hogy nincs mit tenni, mert a nép úgyis tudja, hogy kire szavazzon, de akkor mégis mit lehet csinálni – sto gyéláty?

1987. június 22. Még mindig fáj a fejem. Folytatom a jegyzetek másolását: * Miért szeretem a madarakat? Mert az ember mellett az egyetlen élőlények, melyek jókedvükben fütyülnek és énekelnek. * Számos angol nővel és férfival ismerkedtem meg, akik otthagyták hazájukat, mert nem bírták a brit előítéleteket. Letelepedtek külföldön és az ottani „bennszülöttek” ellen ugyanazokat az […]