1987.június 29. (I)

Belelapoztam Stephen Runciman A History of the Crusades (A keresztes háborúk története) című művébe. Ez itt egy kötetes kivonat; otthon Torontóban megvan mind a három kötet és elég jól ismerem. Mégis erre a rövidített kiadásra volt szükségem, hogy rájöjjek: mennyire eltávolodott véleményem a keresztes háborúk dolgában (és sok más történelmi eseményben) attól, amit az iskolában tanultam és lassan, észrevétlenül ejtettem el hatvan év alatt…

A tanár ragyogó képeket festett elénk, melyek megragadták képzeletünket. A keresztes lovagok ezüstszínű vértekben térdeltek a templomban és amikor a püspök a szószékről meghirdette előttük, hogy ők foglalják vissza Krisztus sírját, remegés futott végig rajtuk, mint a nyárfa levelein. Elindultak a Szentföldre, szárazon és vízen, nagy nehézségeket győztek le és 1099 nyarán, harangzúgás közepette, zsolozsmákat énekelve és imádkozva, elfoglalták Jeruzsálemet…

Nem így történt. Zsolozsma-éneklésre és imádkozásra nem volt idő, mert a keresztesek utolsó szálig lemészárolták Jeruzsálem 40.000 főnyi lakosságát és a zsidókra rágyújtották a zsinagógát. Harangok pedig nem szóltak. A zsidóverést már odahaza, Német- és Franciaországban elkezdték, mondván: „ha a zsidók nem ölik meg Jézust, most nem kéne a Szentföldre menni harcolni”. Ez nem annyira a lovagok, Geoffroy de Bouillon és Tankréd véleménye volt, kiknek minden idejét elfoglalták az egymás elleni intrikák, melyikükből legyen Jeruzsálem királya, hanem a szegény jámboroké. Ezek azért csatlakoztak a keresztes hadakhoz, mert a pápa teljes bűnbocsánatot hirdetett a résztvevők számára. Azonkívül volt egy réteg, a desperádó: a csürhe, mely nem harcolni, hanem rabolni jött…

később következett a gyermekek keresztes hadjárata. III. Ince pápa minden hatalmával tiltakozott ellene; de ha a pápa jót akar, szándéka nemegyszer meghiúsul elvetemülten ostoba alárendeltjei miatt. A francia vidéki alsópapság azt állította, hogy „Krisztus sírját csak ártatlan gyermekek hódíthatják vissza a pogányoktól”. Az egyik nagymenet Blois-ból indult, sok ezer mezítlábas gyermekkel. Genuában kivezették őket a mólóra, de nem volt elég hajó szállításukhoz. „Isten majd átvezeti a gyermekeket száraz lábbal a tengeren” – mondták a papok, mire a gyerekek kezet fogtak és felemelt féllábbal beleléptek a tengerbe. Középkori emberek nem tudtak úszni, még hajósok sem. A papok visszatartották az olaszokat, hogy a fuldoklók segítségére siessenek. Nekik is volt magyarázatuk mindenre, mint a kommunistáknak: „A gyermekeket azért hagyta Krisztus elsüllyedni, mert gonoszság lakik bennük.” A sereg maradékát a gályák Palesztinába vitték, és aki nem pusztult el útközben, az az arabok elleni harcban esett el…

Előzmények:  1. rész/ 2. rész / 3. rész / 4. rész / 5. rész / 6. rész / 7. rész / 8. rész / 9. rész / 10. rész / 11. rész / 12. rész / 13. rész / 14. rész / 15. rész / 16. rész / 17. rész / 18. rész / 19. rész / 20. rész / 21. rész / 22. rész / 23. rész / 24. rész / 25. rész / 26. rész / 27. rész / 28. rész / 29. rész / 30. rész / 31. rész / 32. rész /