1987. június 26.

Budapestről levél érkezett valakitől, akit N. N.-nek kívánok nevezni. Mintegy negyven esztendős, nem nagyon ismert irodalmár. Levele szívélyes, bár közben-közben azt keresi: mivel tudna megvádolni engem? Néhány évvel ezelőtt Chicagóban találkoztunk és hosszan beszélgettünk. Azóta félévenként öt-hat oldalas, sűrűn gépelt levelekben fordul hozzám. Nagyon szeretne gyűlölni, de tisztességes ember és nem képes rá.

Diszharmóniánk, egyebek közt, N. N. nacionalizmusában gyökeredzik. Az ellentétnek nem az az oka, hogy N. N. mindent imád, ami magyar, ami jellegzetesen magyar, ami csak magyar és ami a magyar határtól öt méterre már nem érthető. Az ellentétnek az az oka, hogy N. N. mindent megvet, mindentől viszolyog, ami nem magyar. Ugyanekkor, érthetően és szükségszerűen, antiszemita is. Nem vad antiszemita. Értelmes zsidókkal szívesen barátkozik. Én sosem tudtam, ki a zsidó és ki nem az, barátaim és ismerőseim közt. N. N. számon tartja, figyeli és folyton mérlegeli, ki a zsidó és mit csinál. Szolzsenyicinhez hasonlít, aki kihagyta a Gulágból Sztálin zsidó áldozatainak nevét. Talán azért, mert az áldozatokat már nem tekintette zsidónak. Vagy azért, mert a zsidót nem tekintette áldozatnak.

N. N. érti és mégsem képes elfogadni álláspontomat Európa és a magyarság dolgában. Tudomásul vette, hogy magyar vagyok, szívvel-lélekkel, mióta eszemet tudom, ébren és álmomban, örömben és bajban; de én nem arra építettem munkámat, ami speciálisan, partikulárisán és provinciálisán magyar. Hanem arra, ami európai és ezáltal magyar. Nyelvünk nagy részét, a kézmíveseket és a földművelést, a középkori állam rendjét, a reneszánszot és a humanizmust, a protestantizmust és az ellenreformációt, a felvilágosodást és a francia forradalom eszméit, művészetünk stílusait és irodalmunk formáit mind a Nyugattól kaptuk. Azt is, amit a demokráciából megkóstolhattunk. Az oroszoknak, ha baj van, nincs mire visszaesniök. Mi, ha baj van, mindig megtámaszkodhatunk az európai civilizáción. A turáni vagy ázsiai örökség, a cigányzene, a népművészet és a sírva vigadó magyarkodás nem elég, hogy megvessük lábunkat rajta, ha inogni kezdünk.

Előzmények:  1. rész/ 2. rész / 3. rész / 4. rész / 5. rész / 6. rész / 7. rész / 8. rész / 9. rész / 10. rész / 11. rész / 12. rész / 13. rész / 14. rész / 15. rész / 16. rész / 17. rész / 18. rész / 19. rész / 20. rész / 21. rész / 22. rész / 23. rész / 24. rész / 25. rész / 26. rész / 27. rész / 28. rész / 29. rész / 30. rész /