I. A Café Stockholm story Amikor első kötetem megjelent, a magam bemutató „fül”-ből elhagytam Brassó nevét, maradt az, hogy mikor születtem. Térben és időben távolodva szülővárosomtól, hiszen a Módosítás megjelenése óta húsz év telt el, s a Brassóhoz – térben legalábbis – közel eső Bukarestet „felváltottam” a svéd fővárossal, egyre inkább nőtt az igény a […]

„A Hol­nap Kul­turális Egyesület és a Várad folyóirat szer­kesztősége nyol­ca­dik al­ka­lom­mal ren­dez­te meg a Könyv­ma­ra­tont Nagyvára­don. A három­na­pos esemény­so­ro­zat zárónapján avatták fel a 2014-ben el­hunyt Kin­de An­namária költő, műfordító sírkövét a Ru­li­kows­ki te­metőben.” (Újsághír, eirodalom.ro) A Káfé (főnix) gondolatban maga is ott állt a sír mellett, némán, és arra gondolt, mennyi érzékeny, okos gondolat érkezett […]

(Egy elfeledett könyv nyomában) Írtak egyszer egy jó könyvet rólunk, magyarokról. Fülszövegében ez áll: „Amikor Miguel Ángel Asturias és Pablo Neruda Magyarországon járt, a táj, a történelem s a fehér asztal tradíciói együtt váratlan benyomást tettek a két nagy latin-amerikai vendégre. Ennek a különös felfedező útnak élményeit nyújtja át az olvasónak ez a könyv.” A továbbiakban […]

TAMÁSI LAJOS Piros a vér a pesti utcán Megyünk, valami láthatatlan áramlás szívünket befutja, akadozva száll még az ének, de már mienk a pesti utca.

Kercsó Attila: Madáretető Ácsoltál-e már madáretetőt, Ha csikorgóvá vált a mozdulat, Mert tél acsargott kinn a fák alatt Sanyargatva az éhes madarat?

Pusmogták, hogy tán téli álmot alszik, mint a medve, merthogy igazából akkor jött elő az emberek közé, amikor megjelent az első barkaág. Úgy is hívták: Picus. Picus sógor. Hiszen mindenkit sógornak szólított, a papot s a tanítót kivéve. Lehet, hogy eredetileg puliszkából gyúrta volna az Úr, de valami elvonhatta a figyelmét, vagy műhelyt váltott közben, […]

Hówhite és the seven törps Hole volt. hole nem volt, lived egy king meg egy queen. Egy day, nekik lett egy daughter. Her haja volt mint ében, her skin like hó. Így lett her name: Hówhite. Mindenki volt happy, de a queen meghalt in TBC. Hówhite’s apja lett nagyon sad and Hówhite too. But nem […]

I. Február 15-én délután felszálltam a Bolívar-tér felé járó villamosra, egy Góngora-kötettel, Domingo barátom adta kölcsön; délután három lehetett, hideg volt, és élvezettel töltött el a költő iróniája: ”Úgy tüsszenthet mindenki, ahogy Isten segíti.” Hirtelen látom ám, a középső ajtón felszáll egy faun, hosszú fekete köpenyben, cilinderben, nadrágszárából feketére suvickolt paták lógnak ki, szarva a […]

Rámnárájan Egy kócos, szakadtingű, mezítlábas, tízévesforma gyerek üldögélt az ajtóban.Valaki azt mondta, hogy a testvéréhez jött.

George atya – Rólunk írják az Öröm városának a folytatását. – mondja a szalézi George atya, a Don Bosco Ashalayam igazgatóhelyettese. – Mi nem a gyerekekért, hanem a gyerekekkel dolgozunk. Nem hozunk ide senkit. A gyermeknek magának kell jönnie és kérnie a felvételt. Természetesen mi, felnőttek is járunk a gyerekekkel együtt az állomásokra és mindenfelé, […]

Puspal – Mit bámultok? Menjen mindenki a dolgára! Társadalmi munkás vagyok. Itt az igazolványom! – A tömeg, teaárusok és zöldségesek, mégsem akarták otthagyni a látványosságot. Este kilenc után már úgyis alig akad vevő, noha pultjaik Ázsia egyik legforgalmasabb vasútállomása mellett állnak: Calcutta – Howrah.

Sankar Mosolyog, ahogy mesél. Tizenkét éves lehet. Egy nyugat-bengáli faluból származik. Apja cipész volt, akinek néha még a napi egy-két rúpiát sem sikerült megkeresnie, és gyermekét az iskola helyett hamar munkára fogta: sok más falusi gyerekhez hasonlóan Sankar is pásztorkodással kezdte a pályafutását. A rábízott tíz-húsz tehénnel sötétedésig kint volt a mezőn. A tizenhét évesnél […]