A postás tartotta számon, mert nyugdíjkor a szokottnál nagyobb borravalót szokott adni az öreg. Elkottyantotta valahol, és a hír eljutott az újságokhoz, tévékhez, végül a polgármesteri hivatalhoz. Hogy itt és itt, ebben és ebben az utcában, a 19/A szám alatt még mindig él egy öregember, aki nemsokára elrúgja a tizedik ikszet. Nosza, hivatal és a […]

AZ ŐSZI KÖLTŐKHÖZ Az őszről ti csak énekeljetek,Rímeljétek meg a hulló levelet,Mely nyíló virágos kertek közepénAz eperfákról lassan lepereg.

EMŐD TAMÁSHÁROM APRÓSÁG (1) Ezt a három apróságot még nem írtam meg sose, pedig mindegyik: irodalomtörténet. Az első:ROSSZ ÓMEN 1914. június elején egy éjjel együtt borozgattam Adyval a váradi állomási restiben. A csucsai »ismeretlenhez«, Boncza Bertukához, a későbbi Csinszkához indult, akivel adidig csupán levelezésben állt —, első vizitre. A kalandvárás izgalmával ült. Ittunk, amíg a […]

Jaj, én úgy szeretem a strandot! A sárga földalatti berreg és indul. Mindig frászom van, hogy előbb indul, és csak azután berreg. A Deák-téren megtelik, sokan utaznak a Városligetbe. A Széchenyi bejárata építő­telep­nek van álcázva, ennek ellenére a fürdő üzemeltetése zavartalanul folyik. A Vidám Parkból áthallatszik a dunka-dunka, az utcai árusok kifejezéstelen arccal kínálják a […]

Tejfölös-sajtos lángos A 26-os autóbusz kikecmereg a Nyugati parkolójából és ráfordul a Szent István körútra. A nyitott ablakon keresztül szürkéskék, de mégis, a bentinél valamivel hűvösebb levegő csap az arcomba. A szigeten, a fasor árnyékában elviselhetővé válik az utazás, szinte sajnálom, hogy le kell szállnunk. Kiálljuk a Palatinus előtt kígyózó sort, a szanaszét heverő csikkeket […]

MOST VAGY BAJBAN, GYURI! Jaj, hadd írjam ide ezt a kis nótát. Hármas honvédkoromban tanultam Debrecenben, mikor kirukkoltunk a Péterfiáról a sámsoni dombok felé.Azt mondja, hogy:Gulyás vagyok, annak is születtem,Hortobágyon szilaj gulyás lettem,A kutyám a Puli, a tehenem Muli,Feleségem Juli, magam neve Gyuri.

Zsigmond Erzsi emlékére „Volt egy asszony, öreg volt már, meg is hajlott a földnek. Én amikor ide jöttem, még senkit se ismertem. Egyszer jön, s hoz a szatyrában egy bóbitás szép csirkét. Azt mondja, hogy nekem hozta, legyen hozzá szerencsém. Ida néni, hát mért hozta? Én ezt meg nem érdemlem; de ha élek, megpróbálom viszonozni […]

KÜLÖNÖS TÖRTÉNET A vasárnapi körmenet idején nagy baleset érte a Magyar Színházat. A súgó elakadt a forgalomban, sehogy sem tudott átkelni a kordonokon és nem érkezett meg az előadásra. A többi súgót nem lehetett megtalálni, és már-már veszélyben forgott az előadás. Bródy igazgató ekkor gondolt egy merészet: beültette az egyik díszletmunkást a súgólyukba, de szigorúan […]

APA ÉS FIÚ — Haszontalan kölyök! Tudod, hogy Washington a te korodban az iskola legjobb tanulója volt?!— És te tudod, papa, hogy a te korodban már az Egyesült Államok elnöke volt? Színházi Élet, 1938/23. szám

MÓRICKA Mórickát otthon megkérdi a papája :— A tanító nem vette észre, hogy segítettem neked a dolgozat megírásában?— Nem tudom.— Mégis, mit mondott?— Azt, hogy napról napra butább leszek. Színházi Élet, 1938/15

NÉPSZÁMLÁLÁS Amerikában népszámlálás van. Az egyik newyorki külvárosi proletárlakásban megjelenik egy hivatalnok, hogy összeírja az adatokat.— Mi a férje? — kérdi a lakás tulajdonosnéjétől.— A férjem meghalt tizenhat évvel ezelőtt.A hivatalnok körülnéz a szobában, és egész sereg apró gyereket lát.— Hát ezek kikhez tartoznak?— Az enyémek.— Hogy lehet az?— Úgy, hogy nem én haltam meg, […]

TAKARÉKOS BÚCSÚZÁS Páger Antal és Mály Gerő találkoznak a Vígszínház előtt, és elbeszélgetnek egy darabig.Búcsúzásnál Páger így szól:— Most úgy fogok tőled elköszönni, hogy benne lesz az én nevem is.— Nohát erre kíváncsi vagyok!— Pá, Gercsikém! Színházi Élet, 1938/20

K1TŰNŐ GYAKORLAT Fiatal lány jelentkezik a kórházban hirdetett ápolónői állásra.— Van gyakorlata ezen a téren? — kérdi a főorvos,— Igen.— Hol szerezte?— Otthon! Tudniillik két fivérem futballista, a harmadikbokszoló, a mamám sí-sportot űz, a papám pedig autót vezet. Színházi Élet, 1938/15

ILLATOK Jönnek egymás után, amint megérkezik az ősz. Kezdi a sült gesztenye, a sültkrumpli, a sülttök, a sült alma, a sült tökmag, a pattogatott kukorica. Amikor kilépünk a büdös kávéházból, ezek a finom, szerény illatok végig kísérnek bennünket az utcán. Gyomrunkat csiklandozva, figyelmeztetnek az egyszerű táplálékok kellemes ízeire.Aztán felkapaszkodunk a villamosra, a kalauz ránk lehel, […]

VISSZA AZ EGÉSZ! Még a boldog béke éveiben történt, a mi vidéki színházunknál. Gózon Gyula — akkor úgy hívták, a »kis Gózon« — és az atléta termetű óriás Deésy Alfréd — a némafilmek ismert rendezője — ugyanannak a társulatnak tagjai, elválhatatlan jó barátok voltak.— Te Alfréd — szólt egyszer Gózon —, nekem nagy baj az, […]

A CSODA Pólya Iván és Herman Lipót a csodáról vitatkoznak.— Te hiszel a csodákban? — kérdi Pólya.— Feltétlenül. Gondold csak meg: Rubens legfeljebb kétezer képet festett világéletében, és ma legalább ötezer Rubens-képről tudunk. Színházi Élet, 1938/12

EMLÉKEZÉS EGY NYÁR-ÉJSZAKÁRA Szép enyhe nyárvégi estén a váradi színházi bodega előtt álltam egy rövid barnafelöltős, legyűrt sörtekalapos fiatalemberrel.Kutató szemmel nézett rám:— Bírod az italt?— Hogyne — ágaskodott bennem a serkenő jogászönérzet —, dee…nekem tizenkettőre otthon kell lennem.— Otthon leszel, felelek róla. Itt a kezem, szavam rá!

A spanyol kortárs irodalom egyik nagy rejtélye lepleződött le Planeta-díj nyertesének kihirdetésekor Carmen Mola, bűnügyi regények sikerszerzője nyerte el idén a legmagasabb, 1 millió eurós pénzjutalommal járó spanyol irodalmi kitüntetést, a Planeta-díjat; a hétvégi díjátadó gálán az is kiderült: valójában három forgatókönyvíró rejtőzik a női álnév mögött, akik évek óta ezen a néven publikálták közös […]

DILETTÁNSOK MINDIG IS VOLTAK „Nem akarok megbántani semmiféle műkedvelőt, mert véleményem szerint, ők az igazi fanatikusok. minden szépnek lelkes, túl lelkes szol gái, akiket ugyan mérhetetlen hiúságuk sarkall, mégis ők hordják szét a kultúra csíráit azokig a legtávolabbi területekig, ahova az igazi tudás és művészet, éppen súlyánál fogva el nem juthat. Miközben szerény áruikat kínálják, […]

KARINTHY ÚR, EZT NEM ÉRTEM A háború után magyar fordításban megjelent egy regény, amelynek egyik lapján az olvasó zárójelben a következő meglepő mondatra döbbent: »Karinthy úr, ezt nem értem!« Az olvasó sem értette, amíg egy vidám riport ki nem derítette a tényállást. Karinthy, aki a fordítást jegyezte, kiadta a nyersmunkát egy úgynevezett »négernek«, aki nem […]

A VILÁGSIKERRŐL NEM KÉSETT LE… A mindig késlekedő Gaál Franciska színésznőről írja Emőd Tamás: – Mentünk át a régi Lipót-körúton (akkor, 1932-ben még úgy hívták), elgondolkozva jött velünk a színház felé. Egyszerre felnézett, méla szemmel, ijedt angyalarccal: — Találják ki, mit fognak mondani, ha egyszer odakint fognak állni a koporsómnál, a nyitott sír előtt?– Na […]

A JÓSÁGOS LEGÉNY Ment a derék parasztlegény fütyörészve az országúton. Hát egyszerre csak szembejön vele egy ősz öreg, töpörödött vénember, keservesen nyögdécselve, jókora kapával a vállán!— Aggyisten, hová, öregapám?— Fogaggyisten, édes fiam, meszesgödröt kell ásni a munkásoknak.A legény megállt.— Nehéz munka az magának, bácsi, fagyos a föld nagyon. Adja ide azt a kapát, megásom maga […]

OLCSÓSÁG Az idénnyel, úgy látszik, betört a konjunktúra. A kirakatok tele vannak a legremekebb holmival — selymek, bársonyok, ékszerek, ínycsiklandó csemegék, csupa boldogság, öröm, mámor, testnek és léleknek paradicsoma. És milyen olcsó minden! Csak pénzt kérnek érte, semmi mást! Karinthy Frigyes Színházi Élet, 1938/04

VIHAROS GYÓGYULÁS — Hallom, hogy a kedves felesége kétévi némaság után hirtelen visszanyerte a beszélőképességét?— Igen.— No és most hogy érzi magát?— Köszönöm, egy évet már behozott. Színházi Élet, 1938/05

ROSSZUL ADOTT VISSZA A pályaudvaron rosszul adtak vissza. A pénztárhoz futottam. — Kisasszony, rosszul adott vissza!— Hiába — kiabált hangosan —, tessék a táblát elolvasni! Pénztártól való távozás után felszólamlást nem veszünk figyelembe! Tessék elmenni!— Sajnálom — mondtam — ugyanis ötvennel többet adott vissza.Érdekes, erre egyszerre nem ragaszkodott az utasításhoz. Karinthy FrigyesSzínházi Élet, 1938/04