Egy budapesti tanár az újév első tanítási napján meginterjúvolta gimnáziumi diákjait, hogy mit várnak 1937-től. A kis gimnazisták jóslatait Az Estben adta közre… Csaknem valamennyien háborút várnak. „Attól tartok, háború lesz, pedig ebben minden elpusztul, győztes és legyőzött egyaránt” – írja az egyik.

Az előbbiekben felidézett események azonban egy, a „pártvonal”-ban bekövetkezett, sokkal mélyrehatóbb változás részei, s ez a román kommunista párt áttérése egy olyan „nemzeti” vonalra, amely Gheorghiu-Dej utódja, N. Ceausescu idején teljesedik ki, és amelynek nyilvánvaló célja Románia „homogén nemzetállammá” formálása: „megtisztítása” a nemzetiségektől.

Történt, hogy ma reggel eszünkbe jutottak Móricz Zsigmond gyermekeknek szánt állatmeséi, amelyek – valljuk be – nagyon sok emberi tanulságot hordoznak. Ezért is oly változatlanul népszerűek, ráadásul az egyik verses mese (Disznók az esőben) jó száz évvel korábban előrevetíti (konzseniálisan?) a „me too” jelenséget és annak mibenlétét. Íme az ominózus részlet:

Kedei Zoltán Vár-laki műtermének két vendége is volt október 24-én: Fülöp Kálmán nagykendi költő és Kádár Dombi Péter székelykeresztúri agyagszobrász személyében. A rögtönzött műtermi kiállítóasztal megelevenedik, Kádár Dombi Péter agyagszobrai helyet kérnek, és betöltik vidámsággal.

A másik eset következményeiben már sokkal súlyosabbnak bizonyult a Hatalom illetékesei szemében, háttere és összefüggései tekintetében pedig több mint félszáz esztendő távolából feleleveníti az 1956-ot követő romániai megtorlások egész légkörét, és főképpen azt az ideológiai visszarendeződést, amellyel – ezzel a szatírával – Bajor is szembement. Ezeknek az összefüggéseknek az ismeretében kétségtelen, hogy az Utunk 1958. […]

Szeptember vége óta hivatalosan is ott áll Pákozdon a világ legnagyobb huszárszobra, ólom helyett – betonba öntve. Ötletgazdája, Vlaszák Mihály magánember ólomba álmodta meg a kezdet kezdetén, amikor azt tervezte, hogy a pákozdi győztes csata színhelyén fölállítja (még ha nem is tartják emiatt épeszűnek) a világ legnagyobb ólomkatonáját.

Ez a furcsa nevű, A tavasz tizenhét pillanata című, „rendszersemlegesnek” tartott izgalmas szovjet filmsorozatból megismert szovjet hírszerző tiszt (a film alapjául tulajdonképpen Julian Szemjonov hasonló című, népszerű regénye szolgált), ha őszinték akarunk lenni, ma is megdobogtatja a nézői-olvasói szíveket. Hogyisne: éveket kellett fedett beosztásban, hosszan tartó kötéltáncot folytatnia a mélység fölött, ahová bármelyik pillanatban lezuhanhatott […]

Bajor Andor a Stanik István által 1984-ben készített (de csak 1990-ben, a Kelet-Nyugatban megjelent) interjúban, az egyik kérdésre válaszolva, említést tesz a Hatalommal való „afférjairól”, amelyek számára rövidebb-hosszabb letiltással („adminisztratív úton” való felelősségre vonással) jártak. Három írásról van szó: ezek közül kettő annak idején meg is jelent, a harmadik nyomát csak a Napsugárból kitépett lapszám […]

Lloyds, a híres biztosító „nem vállal többé háborús kockázatot”. A kitűnő angol vállalat híres arról, hogy a világon minden ellen biztosítja az embereket. Szenvedélyes vadászokat elmaradt falkavadászát ellen biztosít, bálrendezőket leszakadt csillár ellen, hitveseket válás ellen, sőt kellő díjazásért talán még kisgyerekeket is biztosít kanyaró ellen.

Kitörő örömmel értesülünk egy New York-i táviratból a benzedrin születéséről. A szép nevű szer Myerson dr. bostoni orvos találmánya. A tudós az amerikai ideggyógyász-szövetség értekezletén bejelentette, hogy szere csodálatos idegmegnyugtató, megszünteti a csüggedtséget, a búskomorságot, és „Még az öngyilkossági szándék ellenszerének is használható”.

Ha azt képzelném, hogy az Úristen nem érti a tréfát, nem is akarnék a mennybe jutni! Még az ördög is – Isten ördöge. Az orvosság beteggé, a matematika szomorúvá, a teológia bűnössé teszi az embert.

A 2014-ben elhunyt Kinde Annamária költészetéről írt kötetet Demeter Zsuzsa irodalomkritikus, aki most Sandra May a hóhullásban – Kinde Annamária munkássága című könyvéről és annak tárgyáról adott interjút a kolozsvári Krónika c. napilapnak. Ebből idézünk:

A paralízis csodálatos teljesítményétől hangos most a város. Napokig keresték egy bonyolult és vakmerő bankcsalás tettesét, és most megkerült a tettes, egy paralitikus öreg néni személyében. Az idős hölgy tébolydában lakik: innen járt ki szabad idejében csalni, avatott pártfogók bölcs útmutatása és vezetése mellett.

LÁNGBA REPÜLŐ LEPKÉK A nyári este szép. Csöndes. És a szomszédban harmonikán játszanak a fésűs legények. A huzómuzsikából hiányzik egynéhány sip, némely hangot pedig egyáltalán nem lehetséges rajta kiadni. E zene tehát lapos és unalmas. Meleg van ez estén és én kinyitom szobám ajtaját. Az ablakokat is. Hadd szellőzzék az odú, ahol a szomorú mesék […]

(szeszélyes napló /37) Arany Jánosra emlékezve (1907) * Állottunk vizének mélységei felett… Tündöklő, őszi verőfény öntötte el a csonka tornyot s a híres hajdúfészeknek Toldi Miklósról nevezett nagy terén összesereglettek a hajdúk utódaim hogy az országos küldöttségekkel egyetemben részt vegyenek Biharország legnagyobb szobrának leleplezésén.

Kissé megáll az eszünk a budapesti idegklinikával kapcsolatban. Furcsa, nagyon furcsa „vihar” támadt a budapesti egyetem e fontos intézménye és tanszéke körül. A kormány Benedek László professzort, a debreceni egyetem világhírű tanárát nevezte ki a megüresedett budapesti katedrára. Ez csodálatosképpen nem tetszett egyeseknek. Benedek professzor talán nem elég nagy tudós, nem európai jelentőségű úttörője a […]

Rövid idő alatt négy ember veszett a Dunába a kiszélesedő Margithídról. Úgy látszik, hogy a híd szélesedésével egyenes arányban szélesedik halálozási statisztikája is. Mind a négy tragédia a híd-munkálatokkal kapcsolatos, és mind a négyet el lehetett volna kerülni. Általában alig vannak az életben olyan tragédiák, amelyeket több-kevesebb jóindulattal, gonddal és elővigyázatossággal ne lehetne megakadályozni.

Önérzetes. Maga taposta ki az útját. Kiáll magáért, alakításaiért kritikus ellenében is! Másokat patronált, kilincselt értük. Kiosztott igazgatót, megírta véleményét vetélytársairól, privát. Remek baráti kapcsolatot ápolt hitelezőjével, egészen szoros, lelki szeretettel.

Az 1956-os forradalom 50. évfordulója a Bem-téren ért: már nyugdíjas külügyérként főszerkesztettem a külügyminisztériumi dolgozók szakszervezetének (KMDSZ) a lapját, a Hírfutárt. Még azon a nyáron megkeresett egykori (egyik) hivatali főnököm, hogy szeretné, ha az ’ünnepi számban’ írnék róla és a minisztérium 1956-os ’nemzetőr-alakulatáról’ egy méltató cikket. A ’nemzetőrnek’ megmondtam: csak akkor mutatom be őt a […]

(szeszélyes napló / 36) Arany János és a lópasszus * Elismert és híres költő volt már Arany János, mikor a nagyszalontai heti és országos vásárok alkalmával, mint másodjegyző egyre készítette a „passzusokat” s végezte mindazokat a teendőket, melyek a viczenótáriussággal együtt járnak. Pedig 1845-ben „Elveszett alkotmány” czímű víg eposzával elnyerte már a Kisfaludy-Társaság pályadíját s két […]

Szín: a konstanzai tengerpart. Idő: 1936 májusa, amikor a világválság állítólag már túl van a mélyponton. Szereplők: a konstanzai narancsimportőrök és a Fekete-tenger. Első felvonás: a narancs ára esik. Az importőrök kezüket tördelik. Második felvonás: a nagykereskedőknek mentőötletük támad.

A lelkiismeretesség tragédiája játszódott le tegnap Kemecsén. Áldozata Szakács Lajos, akiről most, szomorú halálesete után, nyugodtan elmondhatjuk, hogy Európa leglelkiismeretesebb embere volt. Szakács Lajost pályaőrnek nevezte ki a vasút. Mikor a kinevezést megkapta, felakasztotta magát. Azért lett öngyilkos, mert félt, hogy nem lesz alkalmas új hivatásának betöltésére.

Az utóbbi években… ünnepély- és bankettláz dühöng az országban. Mint a székesfehérvári polgármester megjegyezte: „Valaki rájön, hogy öt-tíz-tizenöt éve elnöke valamelyik kis egyesületnek, és ezen a címen rögtön nyélbe ütnek egy ünnepséget.” Azelőtt ötvenéves vagy legjobb esetben huszonöt éves jubileumokat szoktak megünnepelni.

Megszoktuk már, hogy nálunk az élet minden vonatkozásában több-kevesebb szerepe van a protekciónak. Sok mindent el lehet érni vele, csak egy ponton marad v égeredményben céltalan – az irodalomban. A könyvtárak megvehetik a protekciós írók könyvét – de az olvasók nm ismernek protekciót. Nem fogják X. vagy Y. író úr művét összeköttetéseire való tekintettel elolvasni. […]

Magyarország egy lakosa évenként átlag fél pár, helyesebben 0.48 pár cipőt vásárol, a magyar cipőkereskedők kimutatása szerint. Amerikában egy lakosra évenként három pár cipő jut, Angliában 2.25 pár. Németországban egy pár – Magyarországon fél pár.