Siheder-írók békeidőn furcsa társas játékot játszottak, mely afféle emberismereti elmetorna volt. Abból állott, hogy a kávéház tükörablaka mellé települve találgatták, kik azok az ismeretlenek, kik elhaladtak előttük a járdán.

Azt mondja a barátom: – Az egész történet a kínai-japán háború kapcsán jut eszembe. Vagy ha akarod, a spanyol események kapcsán. A lényeg Iván, aki műtörténész volt. Tulajdonképpen festő is lehetett volna belőle, vagy muzsikus, mert nagyszerűen festett és hegedült, de nem volt korszerű. Úgy értem ezt, valahogyan mindig a múltban élt, amit rajzolt, azt […]

Péter Pál nem volt csodagyerek, mindenhez értett egy kicsit, mindennel foglalkozott, mindennel játszott, amíg kisgyerek volt. Aztán felnőtt. Még elemista korában elküldték szülei a tengerpartra nyári táborba, ahol egy olyan csoportba került, ahol mindenki román volt, a tengerparton tehát csak az ország nyelvén beszéltek. Egyedül Emma néni, a szakács volt magyar.

Vízcsobbanás, vidám sikítás, beszédzsongás vegyül a távoli autók surrogásával, szálló zümmögéssel, a kinyíló teraszajtó halk nyikorgásával. Hason fekszik a nyugágyon, arca alatt nedves törülköző, fölötte halványkék a távol, s izzó korong lövell kíméletlenül a földre. Éget, perzsel, ahová ér, ugrana, menekülne előle, de kell ez a fény, a D-vitamin a csontjainak.

Erdélyből érkezett Eszti Budapestre, és úgy érezte, az ígéret földjére lépett. A hatalmas pályaudvar, a zajos város elkápráztatta, rabul ejtette. Mohón itta be az épületekről, autókról kiáltó magyar szavakat, a járókelők felől röppenő édes szófoszlányokat. Földöntúli boldogság járta át egész lényét, csak állt, inkább lebegett a színes forgatagban.

Máté feltett a gázra egy kis galagonya teát. Ez kellett most Arinak, a beteg anyjának. Súlyos beteg volt és már nyugdíjas. Mátéra számíthatott egyedül. Ő munkanélküli volt, de legalább egészséges. Ari feküdt az ágyon, lihegett, sokat megélt már, de mióta nyugdíjas, sajnos ágyhoz van kötve. Azért vannak jó időszakai is a betegségének, van, amikor mos, […]

A keze érintésétől mintha áram szaladna át a testén, attól félt, észreveszi Ő, de nem, szerencsére. Sikerült teljesen higgadtnak maradnia,  miközben tudta, igen: kinyílt benne valami, amitől azt hitte, már képtelen rá, nem tudna soha senkire úgy gondolni, ahogyan fiatalon, a „naiv lángolás” idején.

Hol volt, ott ne keresd, hol nem volt, ott keresd. Ne ott kutasd, hol virágok illatától bódult a rét, hol suhanó szellő cirógatja a fák levelét, hol napsugár élteti eleven, csacsogó madarak apró kis szívét, hol sebtében a folyam szerelmes csókokat tekint, ne ott hol kacaj hullámzik a házak oldalán, hanem ott hol fák ágai […]

A SZENT ÉJSZAKA* Mikor ötéves voltam, nagy bánat ért. Nem is hiszem, hogy volt azóta nagyobb bánatom. Úgy történt, hogy meghalt a nagyanyám. Azelőtt mindennap ott üldögélt a sarokdiványon és mesélt nekünk. Úgy emlékszem, mintha nagyanya mindig csak ott ült volna és mindig csak mesélt volna, reggeltől estig, mi gyermekek pedig körülötte ültünk és úgy […]

Kiss Lázár Miklós otthagyta a kombinátot. A vezetőség legutolsó határozata annyira megalázó volt számára, hogy – felmondott. A Humán Erőforrás vezetője volt, ő győzködte az embereket, hogy itt érdemes dolgozni és megtenni mindent egy jobb, szebb jövőért. S akkor jött a főnökségi döntés, miszerint bejövetelkor és kimenetelkor mindenki kötelezően szondába fúj, s ha az megpirosodik, […]

I. Volt egy­szer egy fa. Ott nőtt az erdőben, sok más fa között. Ha eső esett, bol­do­gan fürdött a törzsén le­folyó vízben. Ha szél fújt, ágai vidáman in­te­get­tek a légben. Ha nap sütött, le­ve­lei áhítat­tal itták a fényt. Sze­ret­te az éle­tet az erdőben, jól tel­tek nap­jai a többi fa között. Egy­szer egy em­ber járt arra, […]

Kedvesem! Nem is tudom, hogyan hozzam tudomásodra, mennyire szerettelek. Talán megteszi ez a ködbe burkolt kis emlékezés. Te minden bizonnyal felismersz, de lehet hogy másoknak is az eszükbe jutok. Erdélynek abban a részében „muszájtanárok” járták a falvakat, hogy magyar diákokat toborozzanak anyanyelvi iskoláikba. Úttalan utakon, elvadult tájon, „farkasfoggal marasztaló” hegyi ösvényeken jutottak el Hozzátok is, […]

Astraea, az igazság görög istennője látván a földön az emberek kegyetlenségeit, a sok igazságtalanságot, nem bírta tovább nézni és felmenekült az égre. Belőle lett a Szűz csillagkép. Könnyeit földre hullatta és helyükön növekedett az őszirózsa. Az őszirózsa szentnek számított minden görög és római isten számára. Oltárukra virágjukból font koszorút helyeztek, hogy távol tartsák a gonosz […]

Benedek mindent elintézett, édesapját befogadták az öregotthonba. Nem volt nagyon öreg, de egy infarktus után, deréktől lefelé lebénult, mozgásképtelen és ágyhoz kötött lett. Gondozásra szorult. Ezt eddig megoldották otthon, de Béni, a fia, az unoka, érettségi után az egyetem helyett Svédországba ment dolgozni. Jött is a pénz, de hiányzott az apja, aki nemcsak apa, de […]

Elképesztően magas volt. Mint egy grizzly medve. Az udvaron ismeretlen fajú medvékkel, állatokkal is találkoztam, mintha ő hozta volna őket magával. Kérdeztem, milyen magas, két és fél méter? de nem válaszolt. Átutazóban volt, ideiglenes látogatást tett nálam. Rendkívüli jelenség volt. Félelmetes, de félelem nélkül. Otromba, megejtő esetlenséggel. Hatalmas, erő nélkül. Leheveredett az ágyra, nem tudom, […]

Valahol egy faluban, élt egyszer egy oktondi ember. Nem volt neki se neve, se más egyebe, mint észbeli gügyesége, no meg egy darabka földje. Faluvégi földje ott ült elhagyatottan, parlagon. Idővel belepte a dudva, a gyom. Évek múltán arra járván észrevette, hogy földje végén ott nő, ékeskedik egy mogyoróbokor. A Nevesincs ember együgyű eszének támadt […]

A napközi jó helyen volt, közel a főtérhez, de távol a civilizáció zajaitól. Egy csendes kis mellékutcában, tágas udvara volt, fürdőmedencével, kerítése mellett ribizli- és egresbokrokkal. A gyerkőcök élvezték és zabálták is a bigyuszokat.

Sokáig nem értettem, miért sikoltoznak a lányok olyan furcsán. Esterházynál láttam, hogy a szlovák nők a szerelmi csúcson azt sivítják: Joj! Nálunk a lányok, nemcsak lányok, asszonyok is, kijártak a Kisutcán lévő közkútra. Az sem viselt normális nevet, mert csak így emlegettük: Fickút.

Gréti mindent bepakolt a kocsiba. Elege volt Németországból. Haza akart menni Székelyföldre. Azt is bánta, hogy kijött ide. Ervinnel összement minden, elváltak, kettéosztották a vagyont. Ő most elszakított mindent ami odakötötte.

Láttam egy betörőt. A törvényszék tárgyalótermében ült, a vádlottak padján. Rovottmultú alak volt, sokszorosan büntetett. Amikor a tanukihallgatások véget értek, az elnök felállította őt és – nem rosszindulatból, vagy illetlen kíváncsiságból – megkérdezte, mennyit volt büntetve eddig.

Vizsgázunk, ha tetszik, ha nem. Nekem speciel kész utálat. Azt hiszem, a „tudás” 99,99 százalékát mára elfeledtem. Csak haszonélvezője vagyok a tudománynak, nem pedig továbbalkotója.

Virgács Gyuszi bácsi a falu egyik legjobb és legszigorúbb házigazdája volt. Kerttel, kiskerttel, tyúkkal, libával, récével, pulykával, tehénnel, ökörrel, lóval, szamárral, kecskével, báránnyal, mindennel ami egy jól menő gazdaságnak van. Meg is dolgozott velük, értük és magukért. Gyurikát, a végzős fiát is bevonta, becsületesen. A srác ipari licis végzős volt, de egy-két házibuliért hektárokat kellett […]

Kulipintyós, somogyi költő Jaj, mennyi költő rohan ezen a nap-vert országúton, a porban és csöndben, a kék mezőn, melyre ráborul a zöld ég. Akár a mezei patkányok szaladnak riadt szemmel, ismeretlen célok felé. Mióta itt vagyok, néggyel-öttel volt találkozásom. Mind háború-viselt rokkantak, szegény iparosok, parasztok, kik alkalmatlanná váltak a munkára. A többi költő lelkében, ki […]

Múló rosszullét Mielőtt négybe tépném, a képről letörlöm a port: Egy padon fiatal, mégis hervadt arcú asszony ül, jobb keze gyomra tájéka felé közelít, talán remeg. Mellette borotvált arcú, keménygalléros, nem túl rokonszenves férfi, lapos, ránctalan homloka alól felszínes érdeklődéssel kíséri a mozdulatot. Mögöttük, elég életlenül, de kivehetően hatalmas macska alakú fekete állat, egy semmiből […]

Egyhangú duruzsolással szelte az utat Zsuzsi, a zöld Dacia. A hold tisztes távolból követte őket, a csillagok szaporán pislogtak. Néha egy- egy szemből jövő kocsi vakította el, mások sietősebbek húztak el mellettük. Gábor óvatosan vezetett. A Fekete-tengerhez igyekeztek. Nehezen, de sikerült üdülőjegyet kapniuk a rendszerváltás utáni évben. A gyerekek elcsendesedve békésen aludtak, Manyi, a felesége, […]