Ugye nem mutatta meg neki? – kérdi vádlón a nőgyógyász a középkorú nőt, aki a kezében lévő hosszúkás fémtárgyat olyan lassú-láthatatlan, mégis ösztönös hirtelenséggel próbálta maga mögé rejteni, mintha csak egy lopáson rajtakapott gyerek állt volna vele szemben; szégyenkezve, mindentbánva, mégis dacosan, mert ő mondhatta ki azt, ami az igazságot jelentette, a megkérdőjelezhetetlen tényvallást: . […]

Erdélyi magyar olimpia (Retró) Egy az Isten, kettő a diploma, három a gyerek, négy a kerék. Öt a karika! Jut eszembe Árva Pípöl Kata sorsa. Amikor az ura, Somer Pípöl Gyugyi érkezik az átrium hájett bögrecsárdából, és már nem egyet, hanem legalább harminchárom istent lát, a szegény Árva Pípölné hanyatt-homlok menekülne. Nem jut ideje magához […]

A nagypiacon sürögtek-forogtak az emberek. Családostul, kislánnyal, maszatos szájú kisfiúval, vagy voltak bottal járó öregasszonyok is, vagy olyan, aki csak magányosan nézgelődött. Egy negyven év körüli, kicsit borostás arcú férfi épp paradicsomot lop, amikor a kofa észreveszi. – Na de Uram! A férfi visszateszi. – Elnézést, nem akartam.

A méhecske útjába került egy fa, amelyen épp az első szirmok megjelentek. Varázslatosan szépnek látta, az illata elbűvölte, vonzotta, mámorította, és szegényke nem bírt többé szabadulni. Annyi éven át csak ez az egyetlen illat tartotta fogva, meg se látta, hogy más fák is kecsegtették derekuk, illatoztak, szőkék, barnák, de sem nem látott, sem nem hallott […]

A hami erdőt a sárkányvermeiről meg a Ludas folyócskáról emlegetik leginkább. A Kis−Duna szomszédságában terül el. Tulajdonképpen eddig terjed Jóka határa. A közeli Alsó- és Felső-Bácsban valamikor furfangos törpék laktak, dióhéj tetejű házacskákban. A vadvirágokban, gyógynövényekben bővelkedő erdő számtalan vadnak nyújtott menedéket.

Tündérvölgy Évtizedek óta működik e völgyben egy szívkórház, ahol betegeket kúrálnak, legtöbbször sikerrel. A lábadozók aztán mind nagyobb sétákat tesznek a tündérek völgyében. Amikor egyszer Berci bátyó is lakója volt a szanatóriumnak, még végigtöfögött a völgyön ez a kisvasút: vastag füstöt okádva szállította a fát, meg mindenféle árut, sőt az embereket is, egyik megállótól a […]

(Imreh Albert képei nyomán) Az erdélyi Papolc a híres Zágon községnek egyik kis, eldugott faluja, bár egy futamodásra van a hajdan neves, de ma is ismert székely fürdőhelytől, Kovásznától. Zágon: Mikes Kelemen szülőhelye, ahonnan aztán az élet ura és parancsolója, II. Rákóczi Ferenc fejedelem oldalán Rodostóba vetette. No de Papolc – az csak Papolc marad…

Egyre csak ismétli magát az autóbuszon egy négy év körüli(,) piros kabátos kislány: „Esik a hó, fut a ló, seggen csúszik a’ jigazgató.”

Áprilisi árpa, maradjon a zsákba’. Úgy ám! Mifelénk József−napkor még a szegény asszony szekere is kimegy a mezőre. No, de akinek se földje, se munkája, ráadásul árva is az istenadta!? Hát, az elmegy világot próbálni. Mint ahogyan az árva leány is, aki addig ment, mendegélt, míg a négyszögletű kerek erdőbe nem ért. Az erdő közepén […]

Nyertem a lottón. Ránéztem a tollamra: piros-sárga-zöld. Ezt a haikut gondoltam ki az autóbuszon.

Hol volt, hol nem volt, a kacskaringós, fecsegő Kis-Dunában, annak is az Aranyász nevű szigetén élt egy gyönyörű hattyú. Habfehér tollú, bóbitás. Hogy miért volt bóbitája? Majd a későbbiekben kiderül. Ez a szépséges hattyú egész nap a Kis-dunában úszkált. Ahol felbukkant, tudni lehetett, hogy nyomában aranyhalak lubickolnak, pontosabban aranyvizák. Néha kiúszott a partra, és az […]

Hol volt, hol nem volt, élt Királyréven egy szegény, megtört özvegyasszony. Szegény is volt, magányos is, mert még gyerekkel sem áldotta meg a teremtő. Nem futotta neki tüzelőre, az erdőből meg rőzsét sem gyűjtögethetett, mert azt megtiltotta a király őfelsége. Legtöbbször didergett hát dűledező vityillójában, akárcsak annak rozoga kéménye a csillagos ég alatt.

Hol volt, hol nem volt, mint folt hátán folt, élt Jánosházán egy makacs, vaskalapos, szegény halászlegény. Nem hallgatott az bizony senkire. Hiába szerepel a halászok tízparancsolatában, hogy az első kifogott halat, ha kicsi, ha óriási, vissza kell dobni a vízbe, rá ez nem vonatkozott. Attól sem rettent meg, ha kora reggel, útban a legközelebbi folyóhoz, […]

Van olyan nap, amikor nem fog a munka. Pedig tegnap bedőlt a kerítés egyik része, amikor a szénát hoztátok haza a mezőről Mártival. Az egyik ló megijedt a fűből hirtelen felugró macskától, megszökte magát, s a szekér eleje nekiütődött a kerítésnek. Szerencsétek volt, hogy nem dőltetek fel szénástól, de a malacok fogát is le kellene […]

Hol volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl, ott, ahol a kéményseprő, ha meglátja magát a tóban, azonnal a gombjához nyúl, élt három királyfi. Olyan szapora volt a járásuk, hogy az valami csoda. S ha hozzá még a szemüket is becsukták, eljutottak a világ végére. El is jutottak egyszer, de igazából! Igen ám, de […]

Reggeli derengésben lépek a konyhába, pillantásom az asztalra esik.Jó ez a hely ébredezésében,a világosbarna – sárgakockás abroszon kezdődik a nap.A hold lement már. Az ablakban ahogy látszik a kinti világ, a bárámyfelhős ég , ma napsütés lesz. A konyhaasztalon napközben többször is helyére kerül minden.Tizenöt tárgyat számolok meg, leltározok. Másként nem lesznek fontosak ezek a […]

Hol volt, hol nem volt, élt egyszer egy szegény kosárfonó a feleségével és tizenkét éhező gyerekével. A kosárfonó meg a felesége olyan nehezen keresték meg a betevő falatot, hogy az Atyaúristen megsajnálta őket. Üzent hát a diószegi pappal, hogy másnap látogatást tesz náluk. Hej, de kétségbe esett ekkor a szegény ember hitestársa! Sírva mondta a […]

Ma már nincsenek nagy őrültek, kivételes géniuszok, akiknek odakozmált a lángelméjük; hivatalba menet csak beugrom az ideggondozóba, majd betérek a patikába(,) kartonba rekesztett álmaimért. Nem festek nudista cédrust, egylábú lovat, nem alkotom meg a napútszínek szómutációt,

A 89-es rendszerváltás előtt az üzletek polcai nem roskadoztak az élelmiszertől, mint napjainkban. Hiánycikk volt az élelem, gyakran napokig kellett sorba állni cukorért, olajért és gosztáti csirkéért. Röviden, minden ehetőt fel kellett falni, mert most is vannak szegény emberek, de akkor több volt.

– Köszöntem szépen! – De kérem, ki kérdez­te, hogy köszönt-e szépen? – Sen­ki-sen­ki, csak – köszöntem szépen, ahogy il­lik, no! – Ha már így állunk, sze­retném tud­ni, mi­kor is volt, ami­kor köszönt szépen?

Amabile Az osztrák–magyar hadsereg már hetekkel előbb végtelen vonulásnak indult. Másfél századdal és egy géppuskával változatlanul tartottuk vonalunkat a Monte Solarolón. Ez olyan zug volt, ahová fölmászni is elég föladatot jelentett. Vizünk elfogyott, hát kifosztottuk a boros raktárt és konzervraktárt. Végre is a hátunk mögött az olaszok elfogták dandárparancsnokságunkat. Vagyis bekerítettek bennünket. Kitűztük a fehér […]

Gyermekkorom egyik penészes, egyhangú emléke A bakanccsal való megsegítés. Áll egy szegény, sovány fiú, s nagynéném, mint egy freskókirálynő a templomot, átnyújt neki egy barna bakancsot. Hát ez volt A bakanccsal való megsegítés. A fiú a bátyám egyik osztálytársa volt, és évekkel később pincér lett belőle valahol vidéken. Amikor ott véletlenül egymásra ismertek, a pincér […]

Jövök le a lifttel, s mintha fel. Inkább le, mégis. Mióta kicserélték a régi öreg szerkezet sínes (garázs)ajtaját, és immár két könnyű levelibéka nyitja/csukja a sorsunkat, biztonságom erősödik. Persze nem túlzottan. Lefelé semmi gondom. Eszembe nem jut a kaszás bandita. Bevásárolok, jövök vissza kábé félóra múltán, még délelőtt, nyitom a postaládikót, semmi.

Minden gyerekben ott toporzékol a kalandvágy, s csak azon múlik, mennyire ad neki szabad utat. Falusi gyerek lévén, nem sokat gondolkoztam a dolgok menetén, csak a célra tartottam. Gyakran elcsatangoltam otthonról, a közeli hegyek erdeiben bóklásztam. Egyszer úgy alakult, hogy felfedező utam során, egy hatalmas felhőszakadástól többszörösére áradt a patak. És nekem ezen a patakon […]

Mi, amióta az eszünket tudjuk, itt vagyunk, a lakónegyedben. A tömbházakat az őseink húzták fel, nagyapáink renoválták, szüleink meszelték ki, ahányszor ez szükségesnek bizonyult, kívül-belül, lépcsőházat, előcsarnokot, konyhát, szobákat, fürdőt. Ugyancsak ők szerelték fel a tetőkre az antennákat.